Belekezdeni egy kapcsolatba... szeretem a "leap of faith" kifejezéssel jellemezni, de már úgy érzem ezt elkoptattam már. Szóval kicsit olyan, mint védőfelszerelés nélkül lefelé száguldani egy szerpentinen egy longboard-al (ami olyan mint a gördeszka, csak sokkal gyorsabb). Tudod, hogy nagyon könnyen pórul járhatsz, ugyanakkor fantasztikus érzés, ezért úgy döntesz kiélvezed minden pillanatát, amíg lehet, jöjjön aminek jönnie kell majd a végén, és ki tudja? Talán megúszod...
Most, hogy lassan 1 ÉVE együtt vagyunk sok mindent másképp látok. Most is félek még a pofára eséstől és most is próbálom a pillanatot élvezni. Egy lány nemrég a világ legtermészetesebb dolgaként közölte velem, hogy a barátja, akit egyébként biztos vagyok, hogy szívből szeret, nem valószínű, hogy valaha is a férje lesz. Nem mondta el miért, voltak súrlódásaik, de hozzá tette, hogy igyekszik az együtt töltött időt maximálisan élvezni.
Én is félek, hogy egyszer elveszítem majd Őt, próbálok nem gondolni erre és ha mégis bekövetkezne remélem vigaszt nyújt majd ez a gondolat:
Súrlódásaink nekünk is voltak és biztos, hogy lesznek is még. Nekem ez az első kapcsolatom, neki a sokadik. Néha túl féltékeny vagyok, sok mindent másképp élek meg, mint ő. Én még úgy szeretek, mint aki még sosem csalódott senkiben. Ő erre szerintem már nem képes, de ha belegondoltok, nagyon kevesen képesek erre az első kapcsolat után. Ez az első szerelmesek külön kiváltsága. Megtanulom lassan kezelni őt, de meg kell tanulnom jobban alkalmazkodni az igényeihez és kicsit szabadon engedni néha. Ez talán a legnehezebb.
Nem sokára csatlakozom hozzá Barcelonában, ő egy héttel korábban útnak indult már. Ilyenkor érzem igazán mennyire fontos és mennyire tud hiányozni, ha nincs itt. Az évfordulónkat kint fogjuk ünnepelni. Tavaly ilyenkor beismertem magamnak, hogy érzek valamit ez iránt a férfi iránt, amit nem éreztem korábban. Összeszedtem a bátorságom és akárhogy is féltem, belevágtam. Életem egyik legszebb évét éltem át vele és teljesen biztos vagyok már benne, hogy szeretem őt. Egyre jobban. Az érzés, amit először éreztem nem múlt el, nem alakult át, egyre csak erősödött.
Nehéz az érzésekről úgy írni, hogy az ne legyen csöpögős. Gondolom észrevettétek, hogy nem is próbáltam. Jöjjön akkor a korona: