Shadow people

Szerző: Woofer on 2012.03.20. 10:35

Mindenkinek vannak rémálmai. Vannak, amik visszatérők, viszont nagyon nem mindennapi az, amikor egy random netes oldalon azzal szembesülsz, hogy rengeteg egyéb embernek vannak szóról szóra ugyan olyan visszatérő rémálmai, mint neked.

Nem a rémálom ijeszt meg, foglalkoztam az alvás tudmányos hátterével éppen eleget és bár ez egy máig igen felderítetlen terület azért annyi tudományos rálátásom mindenképpen van, hogy tudjam nem érdemes jelentőséget tulajdonítani az álmoknak. Az agyam csak épp feldolgoz egy adag átélt élményt. Nem is ijesztene meg, ha az után következett volna be, hogy hallottam mások ilyen álmairól, hiszen akkor a tudatalattival könnyen megmagyarázható lenne. Viszont nekem ezek az álmaim jóval korábban következtek be, szinte szóról szóra úgy, ahogy mások leírják. Kétszer történt meg és mindkétszer nagyon élethű volt. Az a fajta, amit sosem felejtessz el. Fekszem az ágyon, nem tudok mozdulni, ez kezdetben nem is zavar, de valami fura félelem egyre erősebb lesz bennem, mígnem szinte sokkig erősödik. Közben pedig észre veszem, hogy egy sötét alak sziluettje rajzolódik ki a szobám ajtajánál. Nem csinál semmit, csak néz, bár a szemeit sem látom. Kiáltani akarok, de nem megy, mígnem egyszer csak vége és felülök az ágyban.

Alvási paralízisnek hívják és azt mondják nem is álmodod, hanem ébren vagy és hallucinálsz. Ez megmagyarázná miért olyan valós az élmény. És persze, ha ez valóban egy szindróma, akkor azt is megmagyarázná miért tapasztalják mások ugyan olyannak, mint én. Ugyanakkor azért ez a magyarázat sem kevésbé hihetetlen, mint a természetfölötti verzió. Az álmok annyira személyesek, személyes élményekből táplálkoznak, hogy nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy fizikális állapot mellékhatása az lenne, hogy ugyan olyan álmokat tapasztal meg minden egyén, aki átesik rajta. Vegyük csak példának mondjuk a drgok "bad trip"-jét. Abban megegyezünk, hogy mindenki, akivel előfordult ugyan azt a rossz érzést éli át alatta, de a hallucinációik nem egyeznek azért meg.

Itt a poszt, amiről beszéltem. Forrás: 9gag. Az egész az irányított álmodással és a testen kívüli élményekkel kapcsolatban jött elő, és most is totál kiráz a hideg tőle.

4 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr484327801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sapka 2012.03.21. 07:08:26

szia,

ilyennel én is küszködtem, több cikket, bejegyzést elolvastam erről, még valami blogot is találtam. évekig megtörtént velem hol ritkábban, hol sürübben. nem tudtam, mi ez, én azt hittem, álom. aztán véletlenül belefutottam egy cikkbe, és rájöttem, hogy hé, éveken keresztül nem álom volt, hanem az agyam furcs és főleg ijesztő tevékenysége.
két dologgal tudlak biztatni. az egyik, hogy ha tudatos vagy, iránytható. ez persze olyan new wave-esen hangzik, kissé agymosottnak, de nekem sikerült, pedig nem vagyok egy jogi guru. higgadtnak kell maradnod, ha ebbe az állapotba kerülsz és tudatosítani magadban, hogy amit érzékelsz, nem történik meg.
a másik, hogy kinek előbb, kinek később, de idővel megszünnek ezek a tünetek. én volt, ahol azt olvastam, 25, máshol 30 felett múlnak el. nekem már évek óta nem volt.

sapka 2012.03.21. 07:10:35

megtaláltam a blogot is közben:

ishmael.freeblog.hu

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2012.03.21. 16:53:35

Sapka: Nagyon jó ez a blog. Részletes és tudományos. Beleásom kicsit magam, köszi a linket!

új nickkkk · http://csicskatabornok.blog.hu 2012.04.02. 22:28:48

:D Hát így is lehet viszonyulni a dologhoz. Nálunk a spirituális vonulat megy keményen. Én még nem tapasztaltam ilyet, de a barátom igen. Ő nem álomnak élte meg, és azt mondta, hogy nem is rémítette meg a dolog. Úgy gondolta, hogy a nagymamája az, mert női sziluett volt, és nem bántotta, csak békésen nézte őt. Mikor elmesélte, az én hátamon a hideg futkosott, belegondoltam, hogy én meg ezalatt ott aludtam mellette... Az igazán para az volt, mikor egy kisebb társaság nálunk volt, néhányan pippantottak, és az egyik betépett csaj azzal jött be a szobába, hogy van egy fekete nőalak a konyhában, és valamit mondani akar neki, de nem érti. Mi spontán viccelődni kezdtünk a dologgal, azzal kapcsolatban, hogy mit akarhat, és a jelenség megszűnt. Azóta fuldoklásos megébredések sincsenek már. Nagyon sok para dolgot fel lehet számolni viccelődéssel, mert attól erősebbnek érzi magát az ember, ráadásul amit szóvá tesz, az hamar szét is foszlik. Hogy ez materiális szinten hogyan megy végbe, az részletkérdés.
süti beállítások módosítása