Múlt szombaton elmentem megnézni a Coming out monologues című produkciót, CEU-s diákok adták elő és egy részét ők is írták. Valamikor ősszel kiírtak egy pályázatot, hogy várják a coming out történeteiteket és ezekeből válogatták ki a legjobbakat. A bevétel jótékony célra ment egy feminista könyvtár -slash- szexshop léterhozásáért. Ne kérdezzétek mi az, fogalmam sincs.
Nem voltam még soha a CEU-n, ezért meglepett, hogy olyan volt, mintha egy Glee szereplőválogatásra érkeztem volna. Hogy is fogalmazzak? Mindenkin egyértelműen látszott, hogy "más", de mindenki a maga módján volt más. Szimpatikus és barátságos közeg volt. Azon gondolkodtam közben milyen hasznos lenne egy ilyen "beszélgető kör", ahol a hasonló problémákkal küzdő fiatalok egymással beszélhetnék meg a gondjaikat, tanulhatnának egymástól és barátokat szerezhetnének. Persze lehet, hogy van is ilyen, csak én nem tudok róla. Hasonlót láttam a Fit című britt filmben, (trailer) kicsit olyan, mint egy anoním alkoholisták gyűlése csak fiatal melegeknek szól.
De vissza a monológokhoz. Ha tudod milyen a vagina monológok, akkor tudod mire számíthatsz. Volt köztük viccesebb, volt komolyabb... volt jópár külföldi diák is, így érdekes történeteket hallhattunk egy orosz, lengyel, vagy épp grúz fiatal szemszögéből is. A legkomolyabb történet szerintem az volt, amit egy édesanya írt le, akinek a lánya leszbikus. Könnyekig megható volt. Egy barátommal beszéltük utána, hogy talán nem ártana venni egy jegyet az anyukáinknak. Persze biztos, hogy végig sírnák, de lehet, hogy jót tenne, ha látnák azt, hogy egy közeg barátságos, befogadó és megértő is tud lenni a mássággal szemben. Illetve, hogy mások is járnak hasonló cipőben, mint ő, mégsem jött el a világ vége.
Ha érdekel menjetek el rá, a héten pénteken és szombaton is lesz előadás a CEU-n (Nádor u. 9.)
Több infó itt:
