A kezdetek kezdetétől netfüggő vagyok, de blogokat sosem olvastam. Valahogy nem fogtak meg... mostanáig.
Idén elkezdtem írni egy saját blogot. Elég sete-suta, néha kicsit már röhejes is, főleg ha megosztom a miért-et is. Legnagyobb félelmem, hogy úgy múlok el erről a világról, hogy nem hagyok nyomot rajta. Hogy senki nem fog rám emlékezni, és senkinek nem hiányzok majd. Életem nagy célja adni valamit a világnak, amiről megjegyeznek. Egy művészeti alkotást, egy találmányt, egy épületet, utódokat, akármit...
Ezért kezdtem írni azt a bizonyos blogot. Mintegy biztosítékul, hogy ha mindezen tervem dugába dőlne, akkor is marad majd valami, ami mutatja, hogy itt voltam.
Ezt a blogot teljesen más miatt kezdtem írni, de ez most nem erről szól.
Az írás mellett is csak nagyon kevés más blogot olvastam. Ez a szám most kezd növekedni.
Van egy ami különösen kedvessé vált számomra. Örülök hogy rátaláltam, és remélem nem fog bezárni még mielőtt végig tudnám olvasni.
Ott van a linkjeim közt.