Apám szégyene

Szerző: Woofer on 2009.02.15. 14:25

Hogy én mennyier útálom azt, hogy soha az életben nem fogok tudni eleget tenni az apámnak...

Nem elég, hogy van egy jó állásom, a legmagasabb szintű iskoláim vannak, autót kaptam... ő akkor is okokat fog találni arra, hogy szégyenkezhessen miattam.

Ma kijelentette, szégyen, hogy gps-el is eltévedtem hazafelé. Ez a jelek szerint az én hibám, mert én soha nem figyelek eléggé ha a kocsiban utazom velük, mindig zenét hallgatok, vagy filmet nézek, vagy alszok. Ez biztos nem amiatt van, hogy falra mászom a robotrádiótól, amit állandóan hallagat (infó rádió = 5 percenként elmondjuk ugyan azt), biztos nem is az az oka hogy alapból nehezen bírok ki 5 percnél hosszabb időt a társaságában. A szégyen pedig semmiképp sem az, hogy 10 éve van jogosítványom, de csak most kezdtem el vezetni, amikor egy cégtől saját kocsit kaptam, annak ellenére, hogy a családomnak 3 kocsija is van (mindenkinek egy, kivévé engem), és emellett engem soha nem engedtek vezetni, hogy egy kis rutint szerezhessek. Az is az én hibám, hogy visszautasítottam a "Na gyere te hülyegyerek, megmutatom hogyan kell ezt!" szintű ajánlatait, amikor vezetni hívott a frissen szerzett jogosítványommal.

Ilyenkor komolyan kedvem lenne még egy kis extra adag "szégyent" is okozni neki, és mindent kitálalni. Had szégyenkezzen csak!

Az viszont gondolom nem szégyen, hogy az utcán szembe találkozom a régi bringámmal, mert ő odaadta valakinek aki épp rászorult. Nem számít, hogy én mennyit spóroltam annak idején arra a cangára, az sem számít, hogy engem meg sem kérdezett róla, hogy oda adhatja-e. Hisz nekem van már egy új, ugyan mit számítana a régi? Ami igazán lényeges az, hogy ő mindeki más problémáira tökéletesen fogékony. Mindeki máséra, kivéve az enyémekre. Fogalma sincs róla mi zajlik  bennem, mivel küzdök nap mint nap. Nekem nem bringa kell, nekem egy apa kellett volna már akkor régen is. Aki nem csak jelen van,  hanem VELEM van. Érdekes módon őt mindeki imádja, én útálom egyedül. Biztos hogy bennem van a hiba...

Címkék: apa
5 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr34944454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bruno28 2009.02.15. 20:23:22

Drága barátom, erről már beszéltünk egyszer (vagy többször) ez sajnos valahogy így van az apáknál. Tudom ez nem vígasztal. De hidd el ez a probléma sajnos álltalános, én próbáltam az enyémmel ugyanezeket megértetni és már azt hittem felfogta miről beszélek, erre az első adadndó alkalommal kiforgatta az egésszet és persze hogy ezért is én vagyok a hibás. Tehát sehogy nem jó de remélem egyszer azért rádöbbennek hogy hol ment el az egész........ Addig meg csinálj mindent ugy ahogy neked jó, ne akarj megfelelni valakinek akinek ugysem tudsz. Ezek az apróságok nem fognak csökkenteni az értékeidből. Nállam okosabbak ezt már megírták hogy azt akarják hogy a fiuk legyen a legtökéletesebb és ha látnak egy kis hibát azt tragédiának érik meg. Tudom nem pótolom a dolgokat de koncentrálj arra akik szeretnek mert azért ebből is van sok. Én büszke vagyok rád meg arra hogy elértél sokmindent. Járj emelt fővel mert van mire büszkének lenned aki meg ezt nem látja azt sajnálni lehet.

confessor · http://confessor.freeblog.hu/ 2009.02.16. 09:13:41

Vonatkoztassunk el attól a ténytől (akármennyire is nehéz), hogy az apádról van szó...
Ha valaki csak úgy képes saját magában a pozitív énképét fenntartani, hogy a másikat lehúzza úton-útfélen, főleg a saját gyerekét, akkor ott igen komoly személyiségzavarok vannak.
Meg vonatkoztassunk el megint...
Ne egy olyan ember látószöge szerint ítéld meg magad, akiről tudod, hogy teljesen elfogult és ráadásul negatív irányban. Nincs sehol az leírva, hogy te az ő retardált igényeinek meg kell hogy felelj és csak akkor leszel teljes ember.
Tudom, hogy szar, mert ugye az apád és nem ilyennek kellene lenni a viszonyotoknak. De hát ilyen. Szard le, akármilyen nehéz.

everydaynormalguy 2009.02.16. 10:24:09

Na most csak azért regisztráltam, hogy ehhez hozzá tudjak szólni. Mert emlékeztetett valakire... Persze az én apámra. Hihetetlen mértékben tudott frusztrálni pont az ilyen beszólásaival, meg azzal, hogy soha egyetlen hibám fölött sem tudott elsiklani, és ilyeneket mondott, ha valamit elszúrtam, hogy "most ezt még is miért kellett?" Vagy, "hogy voltál képes...?" Vagy, "nem is tudom, ez miért nem lep meg..." Egy idő után hihetetlen módon szerettem volna olyasmit válaszolni, hogy "azért csináltam, mert úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne teljesen elbaszni az egészet, azért."

És a legbosszantóbb az volt, hogy apámat egyébként mindenki szereti: jó humora van, ért dolgokhoz, elintéz dolgokat, jó társasági ember, még azt is rá lehet mondani, hogy "példás családapa", mert ugye nem iszik, nem verekszik, házat épített a kis családjának, egyetemre járatta a kisfiait.

Emlékszem, amikor elmondtam neki, hogy meleg vagyok, szó szerint leesett az álla, és vagy fél percig nem jutott szóhoz, csak a szemét forgatta (ez marha hosszú idő ám, ha ott vagy és ki kell várnod). Azt hittem, szívrohamot fog kapni. Aztán csak annyit mondott, hogy ezt most miért kellett elmondani, kiment a kertbe tenni-venni és aznap már nem is beszéltünk.

Azért írtam le ilyen hosszasan, mert még egy ilyen szitunak is lehet happy end a vége, és még temetés se kell hozzá :D Egyszerűen annyi történt, hogy miután elköltöztem otthonról (persze még a coming out előtt), és csak ritkán jártam haza, elmúltak a mindennapos súrlódások. Meg leülepedtek bennem a sérelmek, és elkezdtem úgy tekinteni apámra, mint egy emberre, és nem arra a megkerülhetetlen tekintélyre, aki gyerekkoromban volt. Meg apám is rájött, hogy a fia vagyok és még legfeljebb néhány jó évtizedünk lehet. Meg Isten tudja, mi más történt. Szóval kialakult az a kapcsolat, amit a köznyelv apa-fia kapcsolaton ért. Sőt! Újabban a szüleim eljárnak velem ÉS a barátommal fallabdázni. Fucking happy little family :D.

Ezt azért írtam le, mert szíven ütött, amit írtál. Öt évvel ezelőtt én ugyanezt írtam volna. Tudom, hogy ez nagyon-nagyon-nagyon rossz. De talán nem reménytelen. Mindenesetre kitartás, és ne apád szemével lásd magad. Meg szeresd magad, mert megérdemled. És ne törődj az ilyen beszólásokkal, mert apád nagyon nagyot téved. Valószínűleg tudja is, és megbánja ezeket. De persze nem mondja el, mert az nem férfias. Na jó, itt befejezem.

everydaynormalguy 2009.02.16. 10:27:28

Jajj még annyi, hogy ha még nem láttad, nézd meg a Tennenbaum c. Coen filmet és a C.R.A.Z.Y.-t. Mindkettő durván nagyon jó. Na tényleg ennyi.

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2009.02.19. 18:34:49

Kösz a hozzászólásokat. Igazából ez engem kábé abban a 30 percben zavart, amikor elhangzott. Annyira megszoktam már az ilyesmit, hogy könnyen túl teszem magam rajta.
Amikor elköltöztem otthonról az egyetem miatt, akkor nálunk is jobb lett a helyzet. Most viszont, hogy újra hazaköltöztem romlik. Remélem hamarosan kirepülhetek újra.
süti beállítások módosítása