Hogy én mennyier útálom azt, hogy soha az életben nem fogok tudni eleget tenni az apámnak...
Nem elég, hogy van egy jó állásom, a legmagasabb szintű iskoláim vannak, autót kaptam... ő akkor is okokat fog találni arra, hogy szégyenkezhessen miattam.
Ma kijelentette, szégyen, hogy gps-el is eltévedtem hazafelé. Ez a jelek szerint az én hibám, mert én soha nem figyelek eléggé ha a kocsiban utazom velük, mindig zenét hallgatok, vagy filmet nézek, vagy alszok. Ez biztos nem amiatt van, hogy falra mászom a robotrádiótól, amit állandóan hallagat (infó rádió = 5 percenként elmondjuk ugyan azt), biztos nem is az az oka hogy alapból nehezen bírok ki 5 percnél hosszabb időt a társaságában. A szégyen pedig semmiképp sem az, hogy 10 éve van jogosítványom, de csak most kezdtem el vezetni, amikor egy cégtől saját kocsit kaptam, annak ellenére, hogy a családomnak 3 kocsija is van (mindenkinek egy, kivévé engem), és emellett engem soha nem engedtek vezetni, hogy egy kis rutint szerezhessek. Az is az én hibám, hogy visszautasítottam a "Na gyere te hülyegyerek, megmutatom hogyan kell ezt!" szintű ajánlatait, amikor vezetni hívott a frissen szerzett jogosítványommal.
Ilyenkor komolyan kedvem lenne még egy kis extra adag "szégyent" is okozni neki, és mindent kitálalni. Had szégyenkezzen csak!
Az viszont gondolom nem szégyen, hogy az utcán szembe találkozom a régi bringámmal, mert ő odaadta valakinek aki épp rászorult. Nem számít, hogy én mennyit spóroltam annak idején arra a cangára, az sem számít, hogy engem meg sem kérdezett róla, hogy oda adhatja-e. Hisz nekem van már egy új, ugyan mit számítana a régi? Ami igazán lényeges az, hogy ő mindeki más problémáira tökéletesen fogékony. Mindeki máséra, kivéve az enyémekre. Fogalma sincs róla mi zajlik bennem, mivel küzdök nap mint nap. Nekem nem bringa kell, nekem egy apa kellett volna már akkor régen is. Aki nem csak jelen van, hanem VELEM van. Érdekes módon őt mindeki imádja, én útálom egyedül. Biztos hogy bennem van a hiba...
