Ez már nagyon kellett.
Egy nap, amikor semmit sem csinálok. Csak feküdtem kinnt a kertben a napon, olvastam, zenét hallgattam és szunyókáltam. Pár éve már leszoktam arról, hogy ezen a napon végigjárjam a rokonságot és mindenhol pofaviziteljek egy fél órát. Rájössz hogy nincs értelme, amikor belegondolsz, hogy utoljára tavaly húsvétkor láttad őket és mégis kényelmetlen csend van, mert bár eltelt egy év, még sincs semmi mondanivalótok egymásnak. Ehelyett tehát lustálkodtam, és az elmúlt napok eseményein gondolkodtam. Volt min.
(Szeretném, ha ez a kép 100%-ig igaz lenne rám, de előttem áll még egy nehéz feladat, amit 15.-ig meg kell tennem. Utána lesz üres csak a listám, de ma ezzel nem foglalkozom. Ma élvezem az életet.)