Megint halálról álmodtam. Megint ő halt meg. Még álmomban rájöttem, hogy álmodtam az egészet. Álom az álomban. Ennek ellenére borzalmas volt, izzadtságban úszva ébredtem. Csörgött a telefon. Felvette valaki, én meg nagy nehezen összekészültem és lementem reggelizni. Anya halkan közölte a hírt. Meghalt egy rokonunk az éjszaka. 90 éves elmúlt, szomorú ezt mondani, de szegénynek megváltás volt már...
Engem kirázott a hideg, majd halkan azt feleltem:
- Én meg megint azt álmodtam, hogy te haltál meg.
....
Aztán ma egy előadáson ültem. Hosszú ideje már, hogy utoljára rosszul voltam egy előadáson. Ezen gondolkodtam, miközben a rosszulléttel küzdöttem egy teremben 50 fővel és 0 nyitott ablakkal. Utoljára talán egyetem első-, vagy másodévében éreztem ezt. Aztán hozzáedződtem, azóta nem. Most meg újra. Jöttek a diák egymás után, egyik borzalmasabb mint a másik. A végén már nem is néztem rájuk inkább. Ha csak képek lettek volna, talán nem is ráz meg ennyire a dolog, ott volt a baj, hogy az előadó a sorsokat is elmesélte. Az előadás a fájdalommentes halálról szólt.
....
Akarok egy vidám hétvégét!
