Everything suxx

Szerző: Woofer on 2009.06.23. 19:48

Olyan, mintha a rossz idő magával hozott volna egy csomó egyéb rossz dolgot is. Csőstül jön minden. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem élvezem már igazán a nem-falkatárs barátaim társaságát. Elég türelmes és alkalmazkodó embernek gondoltam magam eddig. Lehet hogy ez megváltozott, és én lettem összeférhetetlen, de az is lehet, hogy egyszerűen csak elegem van abból, hogy mindig mindent lenyeljek.

Persze lehet hogy tudat alatt már az irritálni kezdett, amikor egy részeg őszinte beszélgetés során végighallgathattam, hogy azért 30 éves korukra már minimum egy gyerek kéne, de inkább kettő. Folyamatosan arról meséltek mennyire imádják a barátnőiket (akik meglehetősen frissek ahhoz, hogy már gyerekeket tervezzenek velük). Én örülök a boldogságuknak, komolyan. Én is hasonló dolgokról álmodoztam még nem is olyan régen, azzal a különbséggel, hogy bennem már akkor megvolt az a bizonyos névtelen félelem, a tudat, hogy erre nagyon kicsi az esélyem. Eztuán jött a "kedvenc szexuális élményeim" topik, aminél én szintén csak visszafogottan mosolyogtam. Hallgattam a történeteket, amikor pedig rám irányították a spotlight-ot, akkor kamuztam valamit. Ezalatt persze szóbakerült a homoszexualitás is, és ismét megdöbbentett, hogy viszonylag művelt fiatalemberek mennyire ódon szemléletet képviselnek ebben a témában.

Annál a résznél, hogy "Túl a barátságon. -Nem láttad? Valami buzi cowboyokról szól apám, ki is nyomtam 5 perc után!" Szóval itt már tudtam, hogy ennek a társaságnak soha az életben nem fogok outolni, azaz ez is a korábbi baráti köreim sorsára fog jutni, nevezetesen szépen lassan kikopok belőle. Ezután azonban olyan dolog történt amivel magam is megleptem. Egy teljesen jelentéktelen kis hülyeségen úgy betelt a pohár, hogy kinyitottam a számat, és megmondtam mit gondolok valójában róluk. Persze a buli meghalt. Igazam volt, de senki nem állt mellém. Nyltan senki nem foglalt állást egyik fél mellett sem, de én biztosra veszem, hogy kibeszélnek majd a hátam mögött. Nem nagy veszteség. Nem hiszem, hogy hiányozni fognak.

Úgy érzem mindent felégetek magam mögött. Nem vagyok biztos benne, hogy ez helyes, és abban sem, hogy megvan a jogom hozzá, hogy igazságosnak érezzem. Mindenestre ez történik, és én sodródom.

5 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr531204061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rézangyal 2009.06.24. 10:25:20

Csak annyit szeretnék mondani, hogy azok nem is igazi barátok, akik előtt nem tudsz megnyílni és elmondani olyan dolgokat, ami neked fontos. Most egyszerűen kiderült, hogy más az értékrendetek. Szerencsére vannak emberek, akik így szeretnek téged, ahogy vagy és látod, előttünk még outolnod sem kell. :)

everyday_normalguy 2009.06.24. 15:36:18

"A tragikus vég jobb a végtelen tragédiánál."

Ez egy nagy igazság, és könnyű idebiggyeszteni ennek a bejegyzésnek a végére. Nehéz lenne bármi mást mondani, mivel sem téged, sem a barátaidat, a velük való viszonyodat nem ismerem. Így azt teszem, ami mindig a legkorrektebb magatartás lenne: nem tanácsot adok, hanem csak felteszek néhány kérdést.

1) Úgy érzed, hogy ezt kell csinálnod. Szerinted akkor is ezt csinálnád, ha elmondhatnád a barátaidnak, hogy meleg vagy?

2) Milyen kockázata lenne annak, ha elmondanád? "Csak" ezeket a barátaidat veszítheted el vagy egyéb kár is érhet? Ha nincs más kockázat, mint hogy ezek a kapcsolatok véget érnek, akkor mi a veszíteni valód abban az esetben, ha elmondod, hogy meleg vagy?

3) Szerinted ebben a helyzetben valóban csak a tragikus vég és a végtelen tragédia között lehet választani?

4) Ha "mindent felégetsz magad mögött", nem lehet, hogy a végén még a mostaninál is magányosabbnak fogod magad érezni?

5) Azt mondod, egy kis hülyeség miatt osztottál ki mindenkit. Az elbeszélés alapján a hirtelen felindulásod néhány fontos okát a barátaid a legjobb szándék mellett sem tudhatják. Szerinted ilyen körülmények között mennyi esélyük van arra, hogy ők javítsanak a helyzeten?

Remélem, nem sértőek ezek a kérdések. El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor segíthetnek, meg olyat is, amikor nem. Ha nem hasznosak, felejtsd el őket.

magnifique42 2009.06.24. 20:08:40

jók a kérdések. a 2.-kal különösen egyetértek, hasonló problémával küzdök, bár nekem már nem olyan égető a probléma, mint neked..
hajrá!

(off: előre is boldog szülinapot!)

defalla 2009.06.24. 21:20:30

@everyday_normalguy: Az utolsó bekezdéshez - Csak hasznos barátok a barátok? Nem gondoltam még bele, de első olvasatra is "sántít" ez nekem.

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2009.06.25. 11:53:58

Tanulságos hozzászólások. Különösen az 5. pont. A felindulásom oka összetett volt, és főleg abból eredt, hogy valaki sokadszorra is rá akarta kényszeríteni az akaratát a többiekre, akik ezt birka módra tűrték. Persze nálam nem zárható ki az "egyéb" tényezők szerepe sem, amiről ők valóban nem tudnak. Ilyen szempontból tényleg nem voltam fair.
Felégetni nem fogom magam mögött a viágot (főleg, hogy kibékültünk már azóta), viszont a lassú kikopás veszélye továbbra is fennt áll. Néha úgy érzem nekem lételemem a magány. Ugyanakkor meg ide írom mindezt, ami ennek teljesen ellent mond.
süti beállítások módosítása