Nem akarok blogokat olvasni, mert amikor azt hiszed, hogy egy könnyed kis sztorikkal teli valami van előtted, akkor mindig jön egy olyan bejegyzés, amin majdnem elbőgöd magad. Kimaradt ez a blog korszak nekem, és most úgy érzem nem tudok rákapni. Vagy csak egyszerűen félek megismerni emberi sorsokat, mert nem mindig jók? Ettől függetlenül azt hiszem abbahagyni sem fogom tudni egyhamar... Do I make sense?
Ráadásul félek, hogy az aktuálisan olvasottaknak a stílusa is átragad rám. Mármint az írói stílus. Amikor még rajzoltam akkor is ez volt, és a végén ötvöződött valami egyedivé a sok ragadvány. Lehet hogy ez nem is egy rossz folyamat.
Ma boldog voltam egy palacsinta fölött, mert eddig idegeneknek hitt személyeket sikerült bizalmamba fogadnom egy kicsit jobban.
Ma büszke voltam magamra, mert egy kimondatlan "nem"-et simán felismertem az udvarias köntörfalazásból, szembesítettem vele az illetőt és közöltem, hogy akkor majd keressen, ha mégis úgy gondolná. Élveztem ahogy megkönnyebbült.