Woof

Kéne valamit írni, de nem megy. Nem ugyan az már semmi. Már nem tudom hogy segít-e ha leírom, hogy van-e valami értelme. Nem is tudom leírni sem, próbáltam, elvetettem. Nem is tudom megfogalmazni sem. Zsibbadtság. Zsibbadt vagyok. Mellékelhetném hozzá a Numb-ot a U2-tól... vagy…

Miért nem mondtad, hogy van másik blogod? Ja, mert nem kérdeztem. Mindegy, akkor is útállak. Most hogy megtaláltam el kell fogyasszam, munkaidő ide vagy oda.És újra hideg futkos a hátamon a soraidat olvasva, aztán meg attól, amikor felismertem, hogy hiányzott.

Statikus zajra ébredtem. Egy kis elemes rádió kelt életre az éjszaka közepén az ágyam mellett. Eltartott egy darabig, míg kitisztult a fejem annyira, hogy le tudjam nyomni. Visszaalvás előtt az járt a fejemben, hogy milyen kísérteties lenne mindez, ha... Napközben elkövettem azt…

Olyan, mintha a rossz idő magával hozott volna egy csomó egyéb rossz dolgot is. Csőstül jön minden. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem élvezem már igazán a nem-falkatárs barátaim társaságát. Elég türelmes és alkalmazkodó embernek gondoltam magam eddig. Lehet hogy ez…