És akkor a Scott Pilgrimet olvasva visszaköszönt az egyik legmélyebb félelmem. Kicsit előhoztam a témát később; rákérdeztem, hogy miért mondja olyan ritkán. Azt felete, azt figyeljem amit tesz, ne azt amit mond.
Ma is egy fantasztikus napot töltöttem vele, minden mozzanatát élveztem. Kedvem lenne eltenni a belépő jegyeket, meg a felszedett faleveleket, meg ilyesmiket és egy scrapbookban örökíteni meg az egészet. De minek is, hisz itt van erre a blogom, ami majdnem ugyan olyan szánalmas. Tudom, hogy sokat csöpögök mostanában, de ha egyszer olyan jó... :) Erre fogok gondolni és nem arra, hogy hányszor mondja ki.