Coming out

Szerző: Woofer on 2010.11.28. 10:19

 Tegnap az ebédről hazaérve apa elment még egy buliba a barátaival. Anya megkérdezte nézzük-e együtt az X-faktort. Lementem a nappaliba és már tudtam, hogy beszélgetni fogunk. A tv be sem volt kapcsolva. Anya jó kedvű volt, a szülinapját ünnepeltük korábban. Meggyújtotta az ajándékba kapott mécsest is, gyümölcsillatú lett a szoba. Csipkelődőn a lányokra tért, megint előkerült a téma, hogy miért vagyok ilyen "válogatós". 

- Anya, én egyáltalán nem válogatok. -A hangom komolysága meglepte és ő is komolyabb hangnemben folytatta.

- Igen, észrevettem, de nem tudom miért van ez.

- Mert nem érdekelnek a lányok.

- Hát akkor mi érdekel?

- A fiúk. -itt már megremegett a hangom. Kicsit el is sírtam magam, pedig nagyon erősen koncentráltam arra, hogy ne tegyem.

Anya nyugodtan fogadta, kételkedett, de nem borult ki. Csak később sírta el magát egy kicsit. Próbáltam minél határozottabban kimondani, emiatt pedig úgy tűnhetett, mintha egy új hóbortomat közölném. Ezért is felelte azt, hogy jajj, dehogy vagy te meleg, hisz olyan jól kijössz a lányokkal. Itt egy hosszú beszélgetés kezdődött, elmagyaráztam, hogy régóta tudom magamról, hogy mit éreztem, hogy ez nem azt jelenti, hogy gyűlölném a lányokat, hogy persze hogy jól kijövök velük, hisz a fiúk közt mindig is kakukktojásnak éreztem magam, akinek minden mozdulatára és mondatára ügyelnie kell. Meséltem a barátaimról, hogy mennyivel könnyebb így, hogy nem kell szerepet játszanom. 

Szegény persze magát okolta, hogy hol ronthatták el. Próbáltam megértetni vele a genetikai hátterét és hogy sem ő, sem más nem tettek soha semmit, ami ide vezetett volna. Aztán leteremtett, hogy miért nem mondtam el korábban és hogy mennyit szenvedehettem emiatt egymagamban. Erre csak azt tudtam felelni, hogy amíg magamat nem fogadtam el, addig én is hittem benne, hogy ez még változhat és féltem elmondani. 

Persze felmerült a kérés, hogy legalább adj esélyt a lányoknak. Meséltem neki a próbálkozásaimról, analógiaként felhoztam, hogy "miért, te adtál esélyt a lányoknak?" Nem, mert ez nem így működik. Az ember tudja mit akar anélkül, hogy mindent kipróbálna és azután választaná ki azt, ami a legjobban tetszett.

A beszélgetés során elhangzott, hogy "Ez nem számít, akkor is a fiunk vagy és ugyan úgy szeretünk". Erre akkor nem tudtam mit felelni, féltem hogy sírva fakadok. A vége felé, mikor a hallgatások hosszabbra nyúltak megkérdezte, hogy mit mondhatna még. Erre azt mondtam, hogy amit hallani akartam azt már kimondtad. Megölelt és mindketten sírtunk egy kicsit.

A barátomról nem beszéltem neki, szerencsére nem is kérdezte, hogy van-e. Félek, hogy nehéz lesz majd megemésztenie, hogy egy nálam idősebb férfiról van szó. Jobb, ha ezt későbbre halasztom. Párizst sem mondtam még el, de az utazásig el fogom.

Sajnálom, hogy pont a szülinapján közöltem ezt a hírt. Szegény annyira összetört volt, a kezében az üdvözlőkártyáját szorongatta egész végig. Azt olvasgatta mielőtt beszélgetni kezdtünk. Ugyanakkor egy ilyen hír közlésére egyébként sincs "megfelelő alkalom". Örülök, hogy megtettem és örülök, hogy jól fogadta. Apának még nem mondjuk el.

Címkék: anya coming out
9 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr922478390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

everyday_normalguy 2010.11.28. 17:43:15

GRATULÁLOK! Anyukádhoz is, meg a bátorságodhoz is. Lehet, egyszer még úgy fogja gondolni, ez volt a legszebb születésnapi ajándék, amit adhattál neki.

tje 2010.11.28. 22:09:02

na, tök jó
még meg is könnyeztem

defalla 2010.11.29. 20:12:54

Gratulálok - nem jut jobb szó eszembe erre. Egy csomó minden eszembe jutott arról az időről, amikor én is elmondtam Apunak. Azt ajánlotta, ne mondjuk el (ideggyenge) Anyumnak. De Anyu azóta nem kérdezi meg tőlem: "Öcsikém, mikor nősülsz?"
"macte, puer, macte, sic itur ad astra"
Úgy emlékszem, Neked írtam: minél többen viszik a "keresztet", annál könnyebb. Több közhellyel nem fárasztalak, vigyázz magadra/magatokra/egymásra!

gebra 2010.11.30. 12:33:03

az jutott nekem is eszembe, amit eveyday mondott, hogy még most nem így érzi, de évek múlva talán úgy fogja látni, ez a legszebb születésnapi ajándék, amit adtál neki; az őszinteséged, önmagad.
gratulálok a bátorságodhoz!
: o )

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2010.11.30. 15:23:48

Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem. Tényleg nagy kő esett le a szívemről ezzel. Viszont azóta olyan bizonytalan érzésem van. Az jár a fejemben mit gondol rólam, milyennek lát most? Meg van-e ijedve? Mennyi idő kell míg feldolgozza? Azóta csak telefonon beszéltünk, látszólag minden olyan, mint volt, de félek, hogy ez csak a látszat. Szeretnék segíteni neki valahogy.

magnifique42 2010.11.30. 17:24:48

@Woofer: lassan avasd be abba, hogy mennyire boldokok a hétköznapjaid, és miért. és hidd el, hogy sok idő kell hozzá, légy türelmes. nekem ma anyukám megkérdezte, h mit vegyen B-nek karácsonyra :))) laza 2 év, és ő is hasonlót fog kérdezni. :)

Carlos Perez 2010.12.01. 10:05:02

Szia
érdekes történet. Még nem olvastam végig teljesen a blogodat, de sejtem, hogy leliekben sokat kellett változnod ahhoz, hogy ezt megtedd.
Anyukád reakiója érthető, az, hogy úgy beszél veled telefonon, mintha mi sem történt volna, ez a hárítás egyik formája. Muszáj még beszélgetned vele erről, mert ha most ezek a beszélgetések nem történnek meg, akkor a coming out-od felhőként vetül majd a az amúgy is felszínessé váló kapcsolatotokra. Még akkor is, ha most látszólag elfogadó volt.
Papád más tészta, sajnos tippem sincs mit lehet vele tenni. szerintem ő is sejt valamit.

Captain29 · www.paperboat.hu 2010.12.01. 15:27:05

grat :) szép élmény volt, büszke lehetsz anyukádra. :)
süti beállítások módosítása