Néha kételkedek abban, hogy elég jó vagyok-e neki, vagy hogy elég jó vagyok-e hozzá... Aztán jön egy olyan nap, mint a tegnapi és megnyugszom, hogy minden rendben van. Nem történt semmi extra tegnap, csak egy könnyű vacsora meg egy mozi, de valahogy minden annyira rendben volt. A moziban a sötétben néha lopva rá néztem és csak néztem őt. Nem akartam, hogy észre vegye, mert creepy dolog lehet, de olyan jól esett. Az öröm, a büszkeség és a szeretet különös elegyét váltotta ki belőlem.
Fura hogy az életedben vannak határok, amiktől kezdve minden megváltozik és már semmi sem olyan, mint rég. Ilyenkor, ha a korábbi határvonalak mögötti emberekkel találkozol újra, olyan mintha egy időutazást tennél. Biztos ilyen lesz viszont látni a régi barátaimat is majd azon az esküvőn. Elképesztő belegondolni mennyit változtam és mennyivel gazdagodtam, ugyanakkor még véletlenül sem akarom, hogy ezt észre vegyék majd. Nem akarom, hogy belássanak az álarcom mögé, mert ők egy korábbi határvonalhoz tartoznak, jobb is ha ott maradnak és az akkori önmagamat mutatom nekik.
