Szerző: Woofer on 2011.04.08. 11:39

Néha kételkedek abban, hogy elég jó vagyok-e neki, vagy hogy elég jó vagyok-e hozzá... Aztán jön egy olyan nap, mint a tegnapi és megnyugszom, hogy minden rendben van. Nem történt semmi extra tegnap, csak egy könnyű vacsora meg egy mozi, de valahogy minden annyira rendben volt. A moziban a sötétben néha lopva rá néztem és csak néztem őt. Nem akartam, hogy észre vegye, mert creepy dolog lehet, de olyan jól esett. Az öröm, a büszkeség és a szeretet különös elegyét váltotta ki belőlem.

Fura hogy az életedben vannak határok, amiktől kezdve minden megváltozik és már semmi sem olyan, mint rég. Ilyenkor, ha a korábbi határvonalak mögötti emberekkel találkozol újra, olyan mintha egy időutazást tennél. Biztos ilyen lesz viszont látni a régi barátaimat is majd azon az esküvőn. Elképesztő belegondolni mennyit változtam és mennyivel gazdagodtam, ugyanakkor még véletlenül sem akarom, hogy ezt észre vegyék majd. Nem akarom, hogy belássanak az álarcom mögé, mert ők egy korábbi határvonalhoz tartoznak, jobb is ha ott maradnak és az akkori önmagamat mutatom nekik.


6 hozzászólás

A bejegyzés trackback címe:

https://woof.blog.hu/api/trackback/id/tr572809270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

prisma 2011.04.10. 09:41:37

@magnifique42: nekem is ugyanez jutott eszembe..

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2011.04.10. 12:25:18

Így érzem helyesnek. Valahogy nem tudom őket a jelenlegi világomba beleképzelni, és mivel annyira nem is hiányoznak belőle, jobbnak látom nem bevonni őket. Ennek ellenére azért tegnap feldobtam pár régi fotót szkennelve a közös fb csoportunkba. Mindenki ilyenekért könyörög :)

magnifique42 2011.04.10. 22:27:49

már azt hittem, hogy azért nem engedsz a világokmközt átjárást,mert parázol. így már más. akiket leszarsz, azokra nem is igazán tartozik a magánéleted.
én sajnos nem ilyen vagyok. nem tudom leszarni, mert én marhára közvetlen és fecsegős vagyok (nem pletykás, bár néha kicsit az is, és akkor enm rosszindulatból), és lassan már annak is elmondom, akinek tényleg semmi köze hozzá. de ettől szép a világ, hogy mind mások vagyunk. :)

Woofer · http://woof.blog.hu/ 2011.04.11. 11:00:59

@magnifique42: Én meg a közvetlenségedet irigylem. Veletek nem, de mások felé szeretek egy fajta szégyenlős, zárkózott képet közvetíteni, ugyanakkor gyakran gondolok rá, hogy milyen jó lenne, ha olyan lehetnék, mint te. Nyitott és barátságos. Aztán mégis "nem"-re klikkelek a meghívókon, mert úgy könnyebb.

magnifique42 2011.04.11. 21:55:53

:(
persze a változtatás CSAKIS rajtad múlik. ha nagyon fog zavarni (még 2-3 év, és tutira fog), és akkor majd nyitsz. nekem is így ment.. :)
süti beállítások módosítása