Nincs irritálóbb dolog a világon a magyar rádióknál. Igyekszem maximálisan elkerülni, hogy kereskedelmi rádiót kelljen hallgatnom, az autóban is kb. a Jazzy, az MR2 és a Klasszik hármas közt váltogatok, a többi el sincs mentve.

Tegnap sajnos kénytelen voltam negyed órát a Juventus társaságában tölteni, mikor a fodrásznál ültem. Felháborító, hogy gyerekkorom óta ugyan azt a fost képesek nyomatni. Mi szólt abban a negyed órában? Robert Miles - Children, Cserháti - Akad amit nem gyógyít meg az idő sem, Presser Gábor - Nagy utazás, majd újdonságként szintén egy szarrá koptatott fos, csak most a közelmúltból: Flo-Rida - Whistle.

Most pedig jelentkezzen az, aki a felsoroltaktól még nem kaparja a falat kínjában! A legijesztőbb viszont az, hogy zombi Magyarország minden további nélkül kajálja ezt a szart, senkit nem háborít fel ez a fajta igénytelenség, sőt még szeretik is.

A szlogenjüket pedig a következőképp módosítanám:

Juventus Rádió - Annyi jó zene van ... mi mégis ugyan azt a szart játsszuk 20 éve.