Woof

Az aktuális hátterem. 

Tud valaki valami különösen szép túraútvonalat javasolni esetleg? A környékbelieket lassan már mind bejártuk.

Hajnali szeretkezés után egymás karjaiban elaludni és arról álmodni, hogy szeretkezünk. Ez annyira fantasztikus, hogy még az sem zavart igazán, hogy álmomban ránk nyitott egy volt kolléganőm. (WTF?)

Szóval a múlt héten fordult elő először, hogy a tesóm megkérdezte tőlem, hogy hogy van a barátom. Mióta kitálaltam neki, egyszer sem jött föl a téma, mondjuk elég keveset is voltunk csak kettesben együtt, amikor kérdezhetett volna.

Hiába voltam őszinte, a téma ettől még kényelmetlen. Nem fogják egyik napról a másikra megemészteni, ezt belátom. Az is fontos, hogy én megfelelő természetességgel álljak a dologhoz, talán így őket is kevésbé feszélyezi majd. Minden esetre messze van még az, hogy egy húsvéti ebédhez haza merjem őt vinni magammal...

Az érzés, amikor rájössz, hogy az edzőteremből az egyik "jópasit" láttad a múltkor lenn a "klubban" (ahol a klub egy tetszőleges meleg szórakozóhelyet jelöl).

Fél órával később, hogy az előzőleg posztolt képet találtam, erre bukkanok. Remélem ez jel. Az a kép tökéletesen összefoglalta a beszélgetésünket, ezek a képek viszont az egyetlen lehetőséget foglalják össze, ami előttem áll.

Ezt a tanácsot adta tegnap előtt egy barátom. Az egész beszélgetésünk valahogy az én kapcsolatomról szólt egyedül. Zavart és a fejem is megfájdult közben. Tudom, hogy kicsit el kéne szakadnom tőle, lassan kezdek attól félni, hogy nem egészséges ennyire kötődnöm hozzá. Ugyanakkor az énem reál oldala, bár mindezt belátja, mégis csak mintegy külső szemlélőként van jelen. Tenni nem tud ellene, mert teljesen az érzelmeim uralnak.