Woof

Egy hete ment el. Hiányzik nagyon.

A hétvégén otthon voltam, beszélgettünk kicsit Anyával. Mióta elmondtam neki semmit nem kérdezett róla és már kezdtem aggódni. Igaz, azóta nem is nagyon volt alkalma négyszemközt beszélni velem, de mondjuk felhívhatott volna.

Sokat kutakodott a témában, még mindig magát hibáztatja. Azt mondta talán ha előbb észre veszi, akkor lenevelhettek volna róla, mint a balkezeseket szokás... mert hogy a balkezesség is genetikus. Mondtam, hogy ezt felejtse el, egyrészt újabban a balkezeseket sem szoktatják már át, másrészt meg ha működött is ez régen, az csak annyit jelentett, hogy megtanult az illető jobb kézzel írni, de ettől még balkezes maradt.

Még nem tudja, hogy van valakim és úgy döntöttem egyelőre meghagyom őt ebben. Kérdezte, hogy hogyan képzelem a jövőmet, akarok-e majd kapcsolatot valakivel. Megint sírt egy kicsit és azt mondta, hogy akár az élő ördögöt is haza hozhatom, őt nem érdekli, akkor is szeret. Ez jó, mert néha tényleg úgy érzem, hogy magával az ördöggel járok... ráadásul balkezes is :)

- De annyira nincs kedvem ma konditerembe menni.

- Nézz végig magadon te dagadt disznó!

Na jó, talán mégis le kéne mennem.

Olyan jól indult a napom. Beengedtem magam elé egy nagy teherautót, ami ezt úgy köszönte meg, hogy megvillogtatta a sárga szirénáit. Vigyorogtam mint egy 8 éves.

És akkor én mit teszek be ma este? Na mit?

Ezt. Rendben... akkor átszkippelem. És mi következik? Ez.

Igen, az egész playlist ilyen dalokból állt. Facepalm.

A legújabb Simpsons epizód valami fenomenális volt. Moe melegbárrá alakította a kocsmáját Mr. Smithers javaslatára. Annyira jó ízléssel volt összerakva, ugyanakkor annyira reálisan mutatta be a meleg világot, hogy az elképesztő. Külön poén volt, hogy outolták Springfield csomó lakosát. Liza zenetanárja, a comicbook guy, Selma néni és így tovább... Ha belegondolsz ezek a karakterek tényleg mind closet case melegek voltak az egész sorozat folyamán. Rengeteget nevettem.

És ha már bárok. Nem tudok elmenni a téma mellett... nem rég nyílt egy új meleg bár. Egyik hétvégén lementünk megnézni és persze mit látunk? Az obligát travi show-t. Egy este kétszer ráadásul. Persze az ilyen showknak megfelelő közönség, ifjú nyunyik, nőies kis twinkerbellek mindenütt. Komolyan ez kell nekünk melegeknek? Nincs még elég ilyen hely? Nincs igény semmi másra? Velem van a baj, hogy nem látom be mennyire "szupcsi" is ez? Máig értetlenül állok a travi jelenség előtt, sosem fogom felfogni mit élveznek benne az emberek. Számomra olyan, mint annak idején a Tátika nevű műsor, amiben kisgyerekek utánoztak sztárokat. Ott legalább tudtam mi a mérce, minél nagyobb a hasonlóság, annál jobb az alakítás. Itt azonban fogalmam nincs mit kéne értékelni, a nőiességet, a viccességet, a tátogás mikéntjét, a táncot vagy a ruhát? Ráadásul az a műsor gyerekeknek szólt, a travikra pedig melglett felnőttek tömege kíváncsi, olyan felnőttek, akik életükben sosem fordultak meg még nő után az utcán, képesek fizetni azért, hogy egy toprongyos, ronda, nőnek öltözött bohóc tátogjon előttük a színpadon. Ráadásul mindig ugyan az a forgatókönyv, még csak a melgepetés ereje sem érvényesül.

Komolyan nem értem.