Akárhogy is próbálom elkerülni, nem kimondani, nem gondolni rá, titkolni... nem megy. Akármennyire is félek, akármilyen sérülékennyé is válok, be kell ismernem, hogy szerelmes vagyok.
Mennyit gondolkodtam rajta, hogy miből fogom majd tudni, pedig milyen egyértelmű.
Ez az első Valentin napom, amit megünneplek. Amikor valamivel készülök valakinek. Nem fogom túlzásba vinni, nem lesz csöpögős, mint a blogom, de nagyon jól esik megünnepelni, hogy van valaki, akit szeretek.
Tényleg remélem, hogy ezzel az utolsóval most már minden barátom megnősül majd. Hihetetlenül gyűlölöm az esküvőket. Ha heteró lennék, akkor is útálnám, de melegként még kétszer olyan rossz. Nem, nem viszek senkit, nem nincs senkim, nem nem akarok táncolni veled, nem kösz nem szeretem a krémest/pörköltet/májgombóc levest/káposztát...
És kibújni sem tudsz alóla, el kell menned és úgy tenni, mintha jól éreznéd magad. Ráadásul, mint az ifjú pár haveri köre el is várják tőletek, hogy ti csináljátok a hangulatot is. Mikor tavaly nyáron az MC már vagy tizedszer hívott ki valami gagyi, de roppant viccesnek tartott idióta feladatra egy vadidegenekből álló vendégsereg előtt egész egyszerűen kitéptem a karom a kezéből. Milyen taplóság már egyébként is, amikor azt feleled hogy nem akarsz menni, erre ráncigálni kezd?
Kibaszottul útálom az esküvőket.
Holnap hazajön végre. Sok mindenen keresztül mentem ezalatt a 3 hét alatt. Nem, nem fogadtunk hűséget. Szórakozni ment és őt ismerve, hülyeség lett volna hűséget várni el tőle. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy hazug szemétláda, hanem hogy a meleg világ ilyen. Szerintem senkinek nem kell magyaráznom.
Szóval megállapodtunk abban, hogy szabadok vagyunk ez idő alatt. Egy kitétele volt, hogy ne essek szerelembe senkivel, mert még nem akar szakítani velem. Persze csak viccelt.
A három hét alatt volt időm elgondolkodni a kapcsolatunkról. Arra jutottam, hogy hasznos volt a külön töltött idő. A segítségével rájöttem, hogy néha nagyon természetesnek veszem, hogy van barátom, hogy ilyen nagyszerű barátom van és hogy ilyen boldog vagyok vele. Kicsit abba a szituációba kerültem, hogy megismerhettem milyen érzés megbánni valamit, amikor már túl késő. Átélhettem milyen lenne nélküle, hogy mennyire hiányozna és mennyit gondolnék rá. Nem akarom elveszíteni, ezért átértékeltem a kapcsolatunkhoz való hozzáállásomat. Mindenképpen komolyabban fogom venni mostantól, mert akárhogy is tagadom, vagy próbálom leplezni, egyértelművé vált, hogy szeretem őt. Konkrétan majd megveszek érte.
És igen, veszettül féltékeny voltam rá, annak ellenére, hogy én adtam neki a szabadságot, én voltam az első aki felhozta a témát az elutazása előtt. Látszott rajta, hogy ő is így gondolta, ugyanakkor mikor valóban szembesültem azzal, hogy mással szexel, rendkívül zavart legbelül. Ha viszont nem hozom fel a témát és nem beszéljük meg, könnyen el tudom képzelni hogy a don't ask don't tell jegyében telt volna az utazása. Jobb ezeket a dolgokat tisztázni. Persze egy idő után nem bírtam tovább és én is kipróbáltam újra a szingli életet, mintegy bosszúból. Egy dologra jöttem rá ismételten: mennyire szerencsés vagyok, hogy van valakim és nem "kell" ezt az életformát folytatnom már, azokra a helyekre mennem, azokat a weboldalakat nézegetnem, vagy olyan emberekkel találkoznom...
Összességében örülök, hogy ez az utazása felnyitotta a szemem és megtanított igazán értékelnem Őt.
Az egyik régi nagy kedvenc videójátékom. Ma este valahogy ilyen hangulatban vagyok. Nagyon hiányzik.
Sms:
Ő: - I finally got myself some Ed Hardy. About 2000 Ft for a shirt.
Én: - Get me some Abrecrombie then, so we can match in tackyness on the next gay party!
Pedig tudja mennyire útálom Ed Hardy-t...
Szándékosan nem minősítem a blogomat 18 éven feleülieknek szólóvá. Egyrészt sosem posztoltam direkt pornográf képet vagy videót, legfeljebb erotikusat, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy sokat segített volna önmagam elfogadásában, ha 18 éves korom előtt, vagy környékén találkoztam volna hozzám hasonlóan gondolkodó emberekkel.
Mi okom van azt gondolni, hogy a cenzúra ki fog terjedni rám?
Ma 6 hónapja, hogy együtt vagyunk. A következő 6 hónap úgy érzem komolyabb dolgokról fog szólni, de akármit is hozzon, nagyon boldog vagyok, hogy ez megtörtént, hogy idáig eljutottunk és ennyi mindent megéltünk együtt.
