Woof

<TomcatMWI> hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
<TomcatMWI> ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
<garg^work> meg a bloggerek

Ez a bash-ról van, de a múltkor valakivel arról vitatkoztam, hogy vajon a bloggerek mind magamutogató pojácák-e. Szerinte igen. Tény, hogy nem tudom rendesen megindokolni, hogy miért csinálom. Gyerek koromban sokat rajzoltam. Amint elkészültem rohantam vele a szüleimhez megmutatni. Ők általában csak rápillantottak és kaptam egy "ügyesvagy"-ot. Álltam ott csalódottan, eleinte még próbálkoztam részletezni, hogy mit miért rajzoltam, melyik része volt nehéz, de általában a hátuknak beszéltem, miközben ők tették tovább a dolgukat. Aztán jött az internet és többet nem mutattam meg a rajzaimat nekik. Ekkor már azonnal a scannerhez rohantam és ment is a rajz kismillió amatőr rajzoló oldalra. Áradt a feedback én pedig imádtam.

Azt hiszem ez lehet a fő oka a blogolásnak is. Valami nyomot hagysz még ha csak a neten is, de legalább reakciókat váltasz ki vele. Örülök, hogy belekezdtem és nem akarom még abbahagyni.

Futás, kondi, szauna majd irány haza. Amikor a liget előtt jöttem el az jutott eszembe, hogy sokkal rosszabb helyeken is lehetnék én péntek esténként, mint az edzőteremben.

Tolattam, meggondolatlanul. Amikor az előbb a tükörbe néztem még nem volt mögöttem senki. Aztán tompa puffanás, a fogaim kattantak, a fejem hátracsapódott. Azt hittem hirtelen, hogy padka, de hátranézva látom, hogy állnak mögöttem. Bassza meg, ez nem igaz... Kiszállok, ő is kiszáll. Nézzük... Sehol egy karcolás. Se az enyémen, se az övén. Állati nagy mák. Az angyalok fogják a kezem a kormányom a héten!

Amikor már elég közel értem hozzá, rámfújta a füstöt. Azt kellett volna mondanom: "Ne erőlködj baby, nem belőlem fogsz meggazdagodni." Ehelyett egy flott mozdulattal látványosan kikerültem a füstfelhőt és továbbsétáltam az éjszakába.

A héten csak másodszor mondta le a találkozót... Abszolut nem voltam ideges, vagy mérges, de mégis rányomtam msn-en mr. Oxfordra. Nem minősül megcsalásnak, ha megcsalom. Áh, de szép mondat. Bárcsak ne lenne bűntudatom... ja és ha már itt tartunk bárcsak ne lenne olyan a meleg szex mintha orosz rulettet játszanék. MSN-en úgy búcsúzott, hogy mennie kell, mert megjött a ma esti faszija...

Fenébe, kéne már egy új banner is.

Na megint eljött. Emlékszem, amikor először láttam képeket a San Francisco-i Folsom Street Fair-ről totál elborzadtam. Még engem is kiakasztott, pedig akkor már aktívan érdeklődtem a meleg témák iránt. Kicsit olyan ez, mint egy baleset. Tudod, hogy nem helyes megbámulnod, amikor elmész mellette, de mégsem tudod megállni. Ez nálam már odáig fajult, hogy szinte alig várom az új képeket évről évre. Következő lépés az lesz, hogy egyszer kimegyek már rá :)

Addig is itt egy kis best of:

Esek szét. Hetek óta fáj a bokám, meghúzhattam valamikor, közben kiderült, hogy sérvem van és műteni fog kelleni, erre ma még egy herpeszem is kijött. Pörfekt. Még jó, hogy a kedélyállapotom ennek ellenére pozitív. Ma pl még a régi gördeszkámat is elővettem. Imádom hallgatni, ahogy a kerekek surrognak a betonon.

Miközben a kis optimista, életigenlő bejegyzésemet írom, cseten ezekkel bombáznak:

 XY: ha valakivel 3 hét alatt egy éjszakát nem tudtál eltölteni, az mi a túró?

Csak mert "buzisított" youtube videókból sohasem elég :) 

Szánalmas vagyok. Elégedetlenkedek az eseménytelen hétvégém miatt, holott pont én mondtam le mondvacsinált okkal egy bulit a hétvégén. Már akkor tudtam, hogy nem fogok elmenni rá, amikor meghívtak és "természetesen igen"-t mondtam. Nemet mondani nehéz... a japánok olyan jól megoldották. Ott ha azt mondod: "Most egy kicsit..." akkot már nem is kell tovább magyarázni, mindenki érti hogy a válaszod nem.

Igazság szerint nem is tudom, miért hagytam ki a bulit. Talán mert nem akarok egész hétvégén boldog párocskákkal összezárva lenni, mint valami fura akárhányadik kerék. Nem én lettem volna az egyetlen szingli ott, de akkor sem vonzott. Mostanában talán kevésbé keresem a heteró haverjaim társaságát, ugyanakkor nem tudok azonosulni a meleg baráti körömmel sem. Play és a haverjai jó fejek, rendesek, de úgy érzem nem tartozok közéjük. Az hogy mindannyian melegek vagyunk még nem jelenti azt is, hogy haverok leszünk. Én nem ismerek fel egy Luis Wutton táskát, nem ítélek meg embereket az alapján, hogy valaki villamossal, vagy autóval jár-e. Fogalmam sincs a divatról és az autókról sem.

Magamat keresem vajon még, vagy inkább más embereket, akik olyanok, mint én?

Reflection

Régóta posztolni akartam ezt a dalt. Nagyon rólam szól (csak a she és a girl kifejezéseket kell kicserélni a megfelelőre) :)

"I am now in a world where I have to hide my heart and what I belive in..."

"Must I pretend that I'm soneone else, for all time?"

"Must there be a secret me, I'm forced to hide?"