Amikor hétfő este lemész edzeni, akkor elismerő tekintetekkel találkozol főleg. Ha péntek este mész le edzeni az inkább szomorú és valahol szánalmas is. Edzeni megyek este.
Szerző: Woofer on 2009.09.23. 22:06
Nem értettem a nevét, amikor bemutatkozott, de túl ciki lett volna visszakérdezni. Később aztán rákérdeztem Playboynál, hogy ki volt ez a srác és melyik csapatban játszik?
-Úgy érted meleg-e? A Majka?
Pfff... na ennyit arról, hogy nincs tévém. Még a legismertebb celebeket sem tudom beazonosítani. Mentségemre legyen mondva, hogy ismerős volt az arca, még szerencse hogy nem úgy tettem fel a kérdést, hogy: melyik filmjéből ismerhetem? A héten ugyanis bemutatott már egy meleg pornósztárt is.
A single man
Szerző: Woofer on 2009.09.23. 17:22Szerző: Woofer on 2009.09.21. 19:55
- Ez volt a vágyam, tudod...? -mondta szinte bocsánatot kérően.
- Nehogy már bocsánatot kérj, amiért követed a vágyaidat! -feleltem.
Felmondott a cégnél, hogy végre azt csinálhassa, amit akar. Hiányozni fog. Úgy érzem ez is egy újabb vonat, amit lekéstem. Ezután egész délután a Scientist-et hallgattam a Coldplay-től...
Aztán beszéltem telefonon Nagydumással és rájöttem arra, hogy amíg csak a hangjától merevedést kapok, addig nincs okom aggódni, meg túlbonyolítani a dolgokat.
Szerző: Woofer on 2009.09.20. 03:14
Már az utcám végéből hallottam az üvöltő arab zenét. Ez nem a VI. kerület, itt nincs csendrendelet. Az épület elé érve látom, hogy 4 arab támogat egy ájult lányt. Az ablakból azt is láttam, ahogy taxiba teszik. Szó szerint teszik. Bazzeg annyi eszük nem volt, hogy detoxba küldjék... hihetetlen...
Az meg milyen gáz már, hogy 3 hely végigjárása után még blogolóképesen érek haza? Mondjuk a háromból csak kettő volt meleg. Olyan hasznos információkkal gazdagodtam miszerint pl a travik parfümből is nőit használnak. Wow...
Szerző: Woofer on 2009.09.19. 12:47
Nem tudom érzek-e valamit iránta. Létezhet olyan, hogy az első héten még éreztem, de már nem? Ha igen, akkor szégyellnem kéne magam miatta, mert nem vagyok jobb a többi buzinál, aki miután megkapta amit akar, továbbáll és új partnert keres? Nem köteleztem el magam mellette, nem is beszéltünk még a kapcsolatunkról. Két hét alatt háromszor találkoztunk. Ez nem igen nevezhető kapcsolatnak, akkor sem, ha minden nap beszélünk telefonon. Én megértem, sőt elhiszem, hogy elfoglalt, mondtam is hogy alkalmazkodok hozzá, de valahogy rajta is ezt a hasonló bizonytalanságot érzem. Nem rossz ez így, mert nem is akarok többet ennél most. Este hívott a haverom hogy menjünk le valamelyik bárba. Azt hiszem elmegyek vele...
Szerző: Woofer on 2009.09.18. 18:11
Megijeszt a gondolat, hogy könnyen előfordulhat, hogy How I met-et fogok nézni egész hétvégén. El kéne menni bulizni valahová inkább... Kezdésnek elmegyek a boltba. Az első lépés a legnehezebb.
Szerző: Woofer on 2009.09.16. 23:14
Nem szoktam meg hogy kissebséghez tartozom. Átlagos családban nőttem fel, normális körülmények között. Nem tudhatom milyen egy feketének, vagy egy cigánynak, aki minden nap előítéletekkel és elutasítással találkozhat csak azért mert másnak született. Megpróbálhatom elképzelni, de tudni soha nem fogom igazán.
Aztán eljön a tinédzser kor, a nemi érés, érzed hogy valami nincs rendben. Más vagy, hirtelen egy kissebség része leszel. Halálra rémít a dolog, annyira, hogy évekig titkolod, ámítod magad azzal, hogy majd elmúlik, egyébként is gondolni sem érdemes rá. Nem látszik a külsőségekben, szóval ha elég ügyes vagy évekig játszhatsz. A legtehetségesebbek még kapcsolatokat is tudnak színleni az ellenkező nemmel.
Könnyebb ez vajon, ha az ember születésétől ki van téve ennek? Hozzászokik valaha?
A múltkor a munkahelyemen elmentem két kollégám mellett. Ebben a pillanatban elkaptam egy foszlányt a beszélgetésükből. "Milyen meleg van itt, nem?" -majd vihogás.
Biztos vagyok benne, hogy nem rólam volt szó, de nem tudom tagadni azt a paranoid érzést, ami akkor elöntött. Ebben az esetben nem számít, hogy out vagy-e, vagy sem. Mindenképp számolnod kell ilyen beszólásokkal melegként, csak azért mert más vagy. Meg lehet tanulni ezt kezelni?
A másik dolog, hogy én sokkal toleránsabbá lettem a mássággal szemben, mióta tudom magamról. Nem zavarnak a nyunyók, emók, vagy a travik sem. Ők ilyenek, ki vagyok én, hogy azt mondjam rá, "Ez nem normális". Sokkal nagyobb dicsőség lenne, ha mindezt heteróként értem volna el.