Woof

 És akkor a Scott Pilgrimet olvasva visszaköszönt az egyik legmélyebb félelmem. Kicsit előhoztam a témát később; rákérdeztem, hogy miért mondja olyan ritkán. Azt felete, azt figyeljem amit tesz, ne azt amit mond.Ma is egy fantasztikus napot töltöttem vele, minden mozzanatát…

Gyalogolok befelé az Üllőin a belváros felé. Csak egy prostituált próbálkozott, őt is sikerült leráznom egy szimpla szemforgatással. Ahogy közeledek a körút felé a bárok egyre telítettebbek. Egy pillanatra belelátok a világukba, az utolsó kettő már tele van diákokkal.…

Boldog vagyok az idő nagy részében, nyugodt és kiegyensúlyozott. Talán emiatt érzem elmélyülni a szakadékot a szüleim és köztem. Nem avathatom be őket a boldogságomba, úgy kell tennem, mintha mi sem történt volna. Szinte ugyan olyan nehéz, mint amikor egy mélypontot éltem…

Futás után átvágtam a parkon. Izzadt voltam és jólesően fáradt. A nap is kisütött kicsit, az ipodomon üvöltő Serj Tankian dalt, ami a futáshoz még jól passzolt átszkippeltem. Ezt dobta következőnek:Glitter in the airA sárga levelek meg csak hulltak, engem meg valami mérhetetlen…