Woof

Státusz riport:

Mindketten bevallottuk hogy két hete nem szexeltünk mással, csak egymással. Ez azért nagy teljesítmény, még a végén tényleg monogámok leszünk. Fura dolog ez a "kapcsolat". Régebben, mikor a suliban ez még menőnek számított, vágytam rá. Aztán amikor egy csinos lány oda állt elém a gimiben azzal, hogy tetszem neki, hirtelen fel is villant az agyamban: Yesss! Mostantól barátnőm lesz és menő csávó leszek! Aztán belegondoltam hogy mindez mivel jár. Megvárni őt suli után, együtt lógni, átmenni hozzá vagy áthívni... szexelni vele. Ezek a dolgok mind elriasztottak, igen a szex is. Nem kívántam soha a lányokat ez pedig akkoriban még mérhetetlenül frusztált. Mindennek tükrében elutasítottam végül szegényt, nem akartam feladni a jól bevált, kényelmes magányos farkas életmódomat. Pedig ez akkoriban azt jelentette, hogy tanulás után annyit videójátékozzak, amennyit csak bírok.

Jelen helyzetemben párhuzamot vonva a magányos farkas életmód feladása azt jelenti, hogy heti 4-5 pasas elfogyasztása helyett csak egyre koncentrálok (nem viccelek a 4-5-el, az utóbbi időben kicsit elszaladt velem a ló, szégyellem is). Munka utáni életemet tehát a szex és a videójátékok meg egyéb szokásos időtöltéseim tették ki. Kényelmes volt és mégis gondolkodás nélkül adom fel. Azt hiszem ez a legnagyobb különbség a két helyzet között. Ezért érzem úgy, hogy helyes amit csinálok.

Ezt meg csak azért, hogy hű maradjak önmagamhoz :)

Tartozom ezzel a bejegyzéssel. Úgy tűnik még sem vesztettem el őt. Elég pokoli hétvégém volt, sosem éreztem még ezt. Sosem bántam valamit ennyire, sosem hiányzott még ember ennyire, sosem mart ez így belém még. Igen, rendkívül éretlen vagyok érzelmileg. Ezeket a legtöbb normális ember már általános iskolás korában megtapasztalja.

Megvolt az első krízisünk és ez ráébresztett mennyire hiányozna, ha nem lenne. Azt is megmutatta, hogy a nyitott kapcsolat egyértelműen nem működik. Én kész vagyok monogámmá tenni, kérdés hogy menni fog-e. Magamban biztos vagyok, benne is, kb 95%-ban. Igen, hagytam esélyt annak... Beszélnünk kéne erről.

Már tudom mi a szerelem. Az a tőrdöfés, amit akkor érzel amikor elvesztetted őt.

"Ne tegyük tönkre a barátságunkat!"

"Nem baj, van elég barátom." -igen, ezt kellett volna mondanom.

Úgy rohannak a hetek, szinte örülök annak a pár hétköznapnak ami a hétvégék közé ékelődik. Ugyanakkor eszméletlenül élvezem ezt az "another weekend, another party" felállást. Érzelmileg össze vagyok zavarodva továbbra is.

Jövő héten elutazik egy hétre. Lesz időm kicsit emészteni a dolgot. Kíváncsi vagyok mennyire fog hiányozni? Vajon ez egy fellángolás, ami gyorsan lecseng, vagy annál több? Remélem kiderül. Jövő hét végén lehet hogy én is elhúzok kicsit a Balatonra, hátha kitisztul a fejem.

Segítsetek ki! Honnan tudod hogy szerelmes vagy?

A hétvégén összeálltunk Magnifique-al és Confessorrral és elmentünk megnézni a híres Szkafander partit. 4 outsideAIR barátunk keményen dolgozott azon, hogy ez a buli összejöjjön és nagyon reméltem hogy jól fog elsülni. Csalódás nem ért. Alig érkeztünk meg, pacsiztunk le, épp visszaértem a bárpulttól, amikor látom hogy Magni máris új arcoknak mutatkozik be. 2 srác csókolózott épp mellettünk ő pedig nem tudta megállni, hogy elmesélje nekik hogy mennyire aranyosak éppen. Így kezdődött, a nevek és arcok pedig özönlöttek egész este. Soha nem voltam még olyan meleg buliban, ahol ilyen közvetlenek és barátságosak lettek volna az emberek. Az összehasonlítási alapomat a Liberty, a Brutkó és az Alter képezik, de ez valahogy más volt. Mint egy magát nagyra kinőtt házibuli, amit alapból nem is egy házban rendeztek.

Egy dolgot bánok csak, hogy nem bántam óvatosabban az alkohollal. Emiatt kicsit hamarabb le kellett lépnem, mint szerettem volna, de a hibából tanulok, szeptemberben jobban figyelek majd.

Fene vigye, lefoglaltam a repülőjegyet, a hazugságokat meg addig majd kitalálom.