Woof

Valahogy nem megy semmi. Olyan limbó állapot, akarom is meg nem is.

Egy barátom hívott egy rövidebb külföldi útra. El is mennék, érdekel, vele is szívesen vagyok együtt, de ehhez otthon megint hazudnom kéne. Fáradt vagyok már előre szervezni, mindent bebiztosítani, hazugságokat kitalálni.

"Csak már lenne valakije, engem nem érdekel ha nem nősül meg. Mikor fog már megkomolyodni?" -Egyes szám harmadikban beszél rólam miközben én is jelen vagyok. Velem négyszemközt sosem hozza ezt elő, csak mások előtt. Ilyen hülye stílusa van apámnak, rá sem hederítettem, neteztem tovább a nyugágyban a teraszon. Épp egy gay cseten próbáltam összehozni valamit estére. Oh az irónia...

Ma a fodrásznál: 2 nyunyó. IQ a negatív végtelenhez tart, szigorú monoton csökkenő. Csikófrizura épp készülőben, fehér ing, seggben lógó cicanadrág, csilli-villi övvel, hozzá még nyakkendő és mellényke is. "Bárányt szereted?" "Hajógyárira jössz?" "Múltkor voltak nyunyók?" "Ittál már Pina coladát?" 12 percet kellett a jelenlétükben eltöltenem. Ami megdöbbentett:

• A teljes sötétség
• A palotapincsi összkép
• Az a mérhetetlen szintű önbizalom, amivel rendelkeztek
• És hogy ők ezt az egészet egy életstílusként élik meg. Kinézem belőlük hogy akár nem is melegek, vagy később másképp fognak élni. Most viszont ez a divat, hát így nyomulunk. Én sosem éltem meg így a másságomat, nem is fogom, nem is akarom.

Ezt már egy ideje posztolni akartam. Annyira poén... "Ha igazán útáljátok őket, akkor megszavazzátok nekik a jogokat". Végülis mindenkinek joga kéne legyen ahhoz hogy nyomorultul élhessen...  

Ugyanakkor itt van ez a videó a nagybetűs heteró életről, amit végignézve szintén az előző magasröptű gondolat fogalmazódott meg bennem.

És ha most azt mondom egyik életmódot sem akarom? Visszakérdeztek, hogy akkor milyet akarsz? Szerencsésebbet. Talán.

Reggel a munkahelyemen:

- Milyen kisímult vagy ma.

- Igen, így hat az emberre egy hármas.

Mindenki röhög, senki nem veszi komolyan a poénjaimat. A legnagyobb poén, hogy 80%-ban igazat mondok ilyenkor. Ha megkérdezték volna, hogy egy szőke és egy barna? Simán rávágtam volna, hogy áh, dehogy csak két kigyúrt kopasz. És ezen is röhögtek volna. Napi szinten eresztünk meg ilyen poénkoat. Egyszer nagyot fognak majd nézni, amikor összeáll nekik a kép, bár a munkahelyemen nem tervezek coming out-ot. Félek ugyanakkor hogy ez annyira nem az én kezemben van.

Ebédkor felvettem egy Pesti Estet a Burger Kingben. Az I love you Philip Morris című film plakátja volt a borítón. Na gondoltam szuper, egy vígjáték melegekről, ráadásul Jim Carrey-vel... felmentem egy honlapra hogy megnézzem melyik mozik játszák... és kettőt találtam. Kettőt. Egyik sem multiplex. Komolyan röhelyes ez a hazai mentalitás mindennel kapcsolatban, aminek kicsit is köze van a melegekhez. Szánalmas.

Az itthonira nem mernék/akarnék kimenni, de már régóta érdekel milyen is lehet egy normális pride. Playboyjal és egy másik haverommal szombaton kimentünk Bécsbe. Otthon persze hazudnom kellett, ez egyre több gondot okoz... Azon kívül, hogy nem szeretek hazudni, félek hogy lebukok valamivel. Talán az lenne a létező legrosszabb módja annak, ahogy tudomásukra hozhatom. Ezért a hivatalos verzió szerint a barátaimmal voltam kirándulni (csak nem ott és nem azokkal, akiket a mesében szerepeltettem).

Egy órával a felvonulás előtt a város még teljesen járható volt, sehol egy útlezárás. Szervezés ötös, bár igaz, nem is igényelt a rendezvény olyan biztosítást, mint amilyet nálunk kap.

Sikerült a menettel indulnunk kettő körül. Sokáig csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam mit fényképezzek le előbb. Olyan volt mint egy nagy vidám jelmezbál. Mindenki mosolygott, a felvonulók és a közönség is. Nem is igazán különült el a kettő. A villamosokon a legnagyobb természetességgel lengett a szivárványos zászló, ugyan így a kávézók teraszain, vagy akár még a kukásautókon is. Igyekeztem odafigyelni az apró részletekre, mint a mentősök, vagy a rendőrök hozzáállása. Barátságos volt. Később láttunk egy csomó meleg rendőrt is felvonulni, országok szerint, megfelelő uniformisokban.

Bírtam a zenét is. Nem kizárólag a love parade féle tucc-tucc dominált, hanem inkább a tipikus buzi-slágereket nyomták. Abba, Madonna, Lady GaGa...

Volt jópár fura figura, testfestés, travik, bőr-lakk cuccok, menyasszonyi ruhák, sőt még egy full pucér pasat is láttam egy felfestett alsónadrággal flangálni. Sehol egy anyuka sem takarta el a gyereke szemét, senki nem akadt ki a látottakon, mindenki helyén kezelte a dolgot. Rengetegen fotózkodtak a felvonulókkal, akik szólóban is szívesen pózoltak a képeken.

Az osztrák anyák egyébként azt is tudják hogy a gyerek nem lesz automatikusan meleg, ha kiviszik egy ilyen rendezvényre, sőt zászlókat is kaphat a gyerekkocsijára minden kockázat nélkül. Mondjuk itt attól sem kell tartani, hogy egy eltévedt záptojás fejen találná...

Az extrémebb arcok nagy részét simán itthon is bármikor láthatjuk egy durvább sziget koncerten vagy akár mondjuk egy Sakuracon szerű mangás rendezvényen. Lányoknak öltözött fiúk, vagy lolita jelmezes tinilányok ott is dögivel akadnak, mégsem dobálja meg őket senki macskakövekkel, akkor sem ha esetleg biblia van náluk és nem riadnak vissza a használatától sem...

Dögmeleg volt, Playboyról hamar lekerült a póló is. Egy csapat marcona skinhead eléggé megbámult minket, ahogy elmasíroztak mellettünk a Lonsdale pólóikban, koptatott farmereikben és a térdig érő csizmáikban. Meg is jegyeztem hogy milyen megnyugató őket ilyen jelentős kisebbségben látni. Aztán pár méterrel odébb látom hogy már két nagy zászlóval vonulnak. Egy szivárványossal és egy leather zászlóval. Ekkor esett le, hogy nem azért bámultak meg az előbb, mert bajuk volt velünk, hanem azért mert Playboy alaposan ki van gyúrva és ugyan olyan frizurát hord mint ők. Bejött nekik.

Sajnos a kemény macsó bőrszerkós vonulat nem képviseltette magát túlzott mértékben. Maci kamion sem volt idén. Egy szép bőrszerkós faszit láttam konkrétan a végén, le is kaptam gyorsan (mármint fényképezőgéppel), de ezután készségesen pózolt közös képekhez is (melyeket természetesen megőrzök a számgépem rejtett könyvtáraiban).

Csapatunk közismertebb tagjainak révén sok magyarral is találkoztunk. A szakasz közepe táján kiálltunk a felvonulásból és nyugodtan megebédeltünk egy csendesebb utcácskában. A parádé végén a koncerteket már nem vártuk meg, inkább végigjártuk Bécs melegbárjait estig. Meglepett hogy milyen sok van és az is, hogy egyik helyen sem voltam elájulva a felhozataltól. Tudom ez a legpöcsfejebb szöveg a világon, de ha egyszer így történt...

Mindenesetre élveztem. Nagy kaland volt, jövőre célba veszünk egy még nagyobb felvonulást (legalábbis a tapasztalt többiek ezt javasolták, látva a lelkesedésem).

Nincs nagy tapasztalatom kapcsolatok terén, sem heteró sem homo oldalról, viszont rengeteg bizarrabbnál bizarrabb felállással találkoztam már rövid pályafutásom során. Egyszer egy férfi a legnagyobb természetessggel mesélt arról, hogy együtt jár nyaralni az exbarátjával és annak aktuális barátnőjével. Más valakitől azt hallottam, hogy ha a lányai elvégzik az egyetemet, elhagyja az asszonyt, mert már évek óta nem kívánja és nem is szexelt vele. Inkább hagyja hogy impotensnek higgye őt, miközben persze pasizik. Itt van A Férfi, Akiről Álmodni Sem Mertem (kéne már neki egy rövidebb kódnév, de annyira tetszik ez...) Ha egy nős asszony küldözgetne olyan leveleket másnak, mint ő nekem, akkor az a világ kurvája lenne. Úgy tűnik egy férjezett pasastól mindez természetes. Rögbis 20 éve van a barátjával, ebből 10 éve nem élnek együtt, de nyaralni együtt járnak és változatlanul egy párnak tekintik magukat. A barátja tudott a "románcunkról", találkoztam, beszélgettem is vele. Rendes pasas. Az együtt alvás volt egyedül tabu, minden más mehetett. Fura. Nem tudom, lehet azért mert nem akarta, hogy a barátja egyedül aludjon a hotelben.

Meg sem lepődtem már, amikor a pasas Miamiból ma azt suttogta, hogy "A barátom ezért most megölne..." miközben épp... nos a lényeg az, hogy megölte a hangulatot.

Azt hiszem sokmindent bepótoltam mostanában, ami korábban kimaradt az életemből. Ezeket egy normális heteroszexuális fiú a tini kora végén, a húszas évei elején éli meg talán. Nálam ez kitolódott, de nem is vagyok "normális heteroszexuális fiú". Mostanában határozott vagyok, tudom mit akarok és meg is kapom. Mint tegnap azt a rögbist. Jó volt.

Persze hogy külföldi és barátja van.

A férfi, akiről álmodni sem mertem olyan e-mail-eket küld, amiről álmodni sem mertem. A férfi akiről álmodni sem mertem férjnél van. A férfi akiről álodni sem mertem teljesen összezavar...

Véget ért a Glee első évadja. Ez egy cukormázas sikersorozat egy gimnáziumi énekcsoport kalandjairól. Majdnem elkaszáltam pár rész után, de aztán rájöttem, hogy ez annyira rossz, hogy már jó. Teteszett benne többek közt, hogy a kötelező meleg karakter annak ellenére, hogy tipikusan sztereotíp, mégis szerethető. Nem sok melegekkel foglalkozó sorozatot néztem ezidáig, a Fiúk a klubból típusúakat meg egyenesen kerültem. A Greek volt az első olyan sorozat, ahogy kifejezetten tetszett a meleg szál. Nem poénkodják el, komolyan veszik és maga a karakter is egy hétköznapi, egyszerű fiú. Semmi pojácaság. A Glee persze más utat választ, itt Kurt ennél "buzibb" már nem is lehetne. Matrózuniformisban iskolába menni azért szerintem még az USÁban is kicsit vadnak számít... viszont mindezek ellenére Kurt mégis egy szerethető srác. Nagyon tetszett az apjával való kapcsolata. Az apa keményen küzd azért, hogy képes legyen elfogadni a fiát olyannak, amilyen. Ha belegondoltok nekünk az eddigi életünk rendelkezésre állt, hogy helyretegyük a dolgokat magunkban, de amikor a szüleinkre zúdítjuk a hírt elvárjuk (reménykedünk benne) hogy könnyen el fogják fogadni. Igenis nekik is idő kell ahhoz, hogy ezt feldolgozzák, még akkor is, ha esetleg már régóta sejtették a dolgot. Erről szól a következő jelenet. Fin lebuzizza Kurt szobáját (ami itt közös szobájuk volt épp), erre bejön Kurt apja és egy olyan szívhezszóló monológot vág Fin arcába, hogy komolyan elérzékenyültem, amikor először láttam. 

szólj hozzá: Homophobia