Woof

Ez olyan aranyos. Mintha csak a saját gondolataim lennének megfogalmazva azzal kapcsolatban amilyennek a partnerem elképzelném. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül mindenki más is így van ezzel. Pont ez a szép benne.

Szeretném már, ha végre nem kéne az érzelmeimen is óvszert hordanom.

Hajrá Ricky-boy!

Tegnap találtam a Tom Selleck torát és poén ezért gondoltam kiposztolom.

A suliban volt egy osztálytársam aki megszállottan rajongott a Magnum sorozatért. Minden részét videóra vette. Ekkor én már túl voltam néhány "celebrity crush"-on. Tudom, van aki útálja, hogy angol kifejezéseket használok, de nem tudok rá helyes magyar megfelelőt. Amikor belezúgsz egy hírességbe, de nem olyan szinten mint mondjuk a tinilányok szoktak. Csak lájtosan... :)

Na szóval én egy elég kemény celebrity crusht szimatoltam ennél a srácnál. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy aki ennyire rajong Magnumért, az nem lát semmi szexit Tom Selleckben. Engem akkor valahogy nem érintett a dolog. Nem találtam szexinek Selleck-et és ez fura módon megelégedéssel töltött el. Úgy gondoltam, ha nem jönnek be sem a Baywatch fiúk, sem Magnum, akkor lehet nem is vagyok homoszexuális és ez az egész csak egy fázis volt, ami elmúlik. ... Persze aztán jött az magas bajuszos pasas a Baywatch-ba, akinek már nem emlékszem a nevére, de szőrösebb és izmosabb volt a mellkasa minden korábbi szereplőnél és a kényelmetlen merevedések rögtön visszatértek a délutáni tévézésekkor... De volt egy áldott kis rövid periódus, amikor biztonságban éreztem magam. Az osztálytársamra meg furán kezdtem nézni a rajngása miatt. Milyen gyarló az ember nem? Végül ez a srác nősült elsőként az osztályomban lévő fiúk közül. Később pedig elszörnyedve vettem észre, hogy egyre inkább attraktívnak tartom Selleck-et is.

Most a legújabb celebrity crush-om tárgya Bruno Bond. Nem tudok betelni a pasassal, halomba töltöm le a filmjeit. Eszméletlen jóképű, imádom azokat a szemeket, az őszülő halántékát meg persze azt a tökéletes testét... Most hogy jobban belegondolok lehet hogy használhatnám a "belezúgtam" kifejezést :D

Apám... az a tekintet...

Akinek esetleg felkeltette az érdeklődését, explicitebb képeket is talál a blogján. Ja, és ha ilyen faszim lenne, nem puszilgatnék senki mást mr. Cruz, tessék megbecsülni őt :)

Most hogy megjött a jó idő egy csomó BMX-es suhancot látok a városban. Feltűnt, hogy megváltozott az öltözködésük. Tavaly ezek még inkább street-esek voltak, nem? Most meg mindegyik emóként nyomul, cérnavékonyak, seggig lecsúszott cicanadrág és beanie sapka. Az én időmben a BMX banditák nem így néztek ki... bakker de öreg vagyok.

Ma a teremben láttam egy kb negyvenes fickót. Nem volt benne semmi különös, nem volt kigyúrt, sőt kicsit kövér volt, amolyan szerencsésen elosztott módon. A legtöbben jóképűnek sem mondták volna, nekem valahogy bejött. Aztán összefutottam vele a szaunában is. Itt már azért be kellett látnom, hogy túlsaccoltam a korát. Fiatalabb volt, mint aminek látszott, megtévesztett az őszülő haja. Felfeküdt mellém, én a lábai felől láttam rá. Na mondom, ez érdekes lesz. És valóban, egyik láb fel, behajlítva, szép vastag szőrös combok... és az a szög ahol pont belátsz a rövidnadrág szárán. ... Azonban ekkor megakadt a tekintetem a jeggyűrűjén. Elszégyelltem magam és félrenéztem. Ott feküdt előttem egy férfi, akit kívántam, lett volna alkalmam a farkát is megnézni, ráadásul feltűnés nélkül, mégsem tettem.

Persze semmi okom nincs feltételezni, hogy bármiben is benne lett volna. Azon gondolkodtam, hogy ha mégis így lenne, kié a felelősség. A legtöbb ismerősöm ilyenkor rávágja, hogy az övé. Ha nős és mégis pasival kezd, az csak rá tartozik, az ő dolga, ne foglalkozz vele. Szerintem ez hülyeség. Igenis van felelősséged neked is melegként. Egyértelmű számomra például, hogy nem kezdenék ki nős férfival. De mi lenne, ha ő nyomulna rám? Főleg ha még akarnám is? Ilyenkor nehéz nemet mondani. Egyszer voltam már ebben a helyzetben és nem mondtam nemet. Utána furdalt a lelkiismeret, de vajon egy jó dugás nem ér meg egy kis lelkiismeret furdalást?

Nektek mi a véleményetek erről?

Kifelé menet láttam a fickót felöltözve. Előttem ment ki az öltözőből. Nem mondom, hogy "trendi" volt, mert ez a szó számomra már mást nem is jelent, mint 20 éves kis pálcikaemberkéket okádék edhardy pólókban csikófrizurával az alterben nyomulva... Szóval a faszi nem volt trendi, de jól volt felöltözve. Sportos póló, menő farmerrel. Jól nézett ki és ez megint fiatalított rajta. Így kell ezt csinálni negyvenesek! Nem úgy, mint az a szerencsétlen a múltkor cseten, akit elhajtottam, mert így kezdte:

"Szió, ismi?"

Mondom: bocs nem. Erre erősködik, hát kifejtettem milyen szinteken van problémám ezzel az egy mondattal, és hogy nem érdekelnek trendi tinik. Erre kétségbeesetten bevallja, hogy negyven és csak menő próbált lenni. Öreg, ezt túltoltad.

Szeretem ezt az időt. Szeretem a reggeli illatot, hogy este ki tudok menni a pályára futni, otthon a tóhoz mennék és kivinném a kutyát is. Hamarosan a tücskök hangjára lehet majd elaludni nyitott ablaknál! ... persze szintén otthon nem a városban. Oh ez a város... Néha arra gondolok megkérek valakit, hogy: "Te figyu, ha 5 év múlva is itt élek, légyszi lőj agyon!" A munkahelyemmel kapcsolatban is lenne egy ilyen mondatom csak ott még nem döntöttem el az időintervallumot.

Tartoztam egy úttal az ördögnek tegnap este. Ezen túl így fogom felfogni az eredménytelen szombat estéket, amikor sem ismerkedni sem szórakozni nem sikerül. Az előbbinek az oka, hogy nem érdekelt senki, az utóbbinak félek az, hogy nem ittam eleget.

De hogy ne legyen negatív hangulatú a bejegyzés íme néhány kép, amire akár a "cuki" szót is használhatnám, ha szerepelne a szótáramban. (De száműztem az ismi és társai miatt... brrr..)

Gondoltam belinkelem a zenét, amit mostanában hallgatok mikor a meghasadt kis szívem darabjait babrálom... de aztán úgy gondoltam inkább valami vicceset kéne mutatnom.

Na jó, csak hogy kritizálhasd a zenei ízlésem. Emózni erre szoktam mostanában.

Úgy érzem (a sok ökörködés után) illendő, hogy újra elővegyem a coming out témáját. Ahogy már írtam, mostanában sokat gondolkozom rajta. Úgy tervezem először a testvéremnek modnom el, megvárom míg kicsit megemészti, utána megkérdezem, hogy mit gondol, hogy tálaljam a szülőknek? Ezzel csak egy probléma van, a férje.

A tesóm mindenkinél közelebb áll hozzám, mindenkinél jobban ismer, hisz nincs köztünk nagy korkülönbség, együtt nőttünk fel. Ugyanakkor persze valamennyire eltávolodtunk az elmúlt években, főleg mióta férjhez ment. Ez rendjén is van, viszont valahogy úgy érzem, nem fair elvárnom tőle, hogy ezt a titkot őrizze a férje előtt, hisz ő is családtag, számára talán a legfontosabb is. És itt akad meg a gépezetem, ugyanis nem megy, hogy mindkettőjük előtt be merjem vallani. Még nem. Gyerek korunkban rengeteg közös titkunk volt, de ezt nem akarom azzá tenni.

Aztán itt van az az érzés is, hogy ha egyszer kimondom, akkor már visszavonhatatlan. Ez hülyeség, hisz a meleg barátaim rég tudják rólam. Miért olyan nehéz mégis kimondani a másik világomban? Miért gondolok folyamatosan arra, hogy fogok a távolabbi ismerőseim szemébe nézni utána? Ha a legjobb haveromnak elmondom biztos lehetek benne, hogy nem adja tovább? Vagy onnantól kezdve minden jött-ment haverral összefutva azon fogok filózni magamban, hogy vajon hallotta-e már valakitől? Mert amikor egy távoli iskolatárssal összefutsz és megkérdezi, hogy mi van a csajokkal, akkor azért akármilyen büszkén és nyíltan is vállalja önmagát az ember, akkor sem akarózik hirtelen outolni. Mert mi köze hozzá, ugye? És persze a kétely: vajon ezt most azért kérdezte mert... ?

Nem. Hülyeség outolás után diszkréciót várni. Ez egy mindent vagy semmit döntés. Csak akkor szabad megtenni, amikor már nem fog számítani a legtávolabbi haver megrökönyödése, megvetése vagy pletykája sem. De hogy jutok el erre a szintre?

És akkor a másik nagy kérdés: van-e értelme egyáltalán outolni? Maxen szerint a kettős élet szükségszerű velejáró és helyénvaló. Persze, hogy a magánéletem csak rám tartozik, ebben teljesen igazat adok neki, viszont a coming out szerintem nem erről szól. Nem a hálószoba titkaidat tetoválod a homlokodra vele, hanem magadat mutatod meg a világnak. A valós önmagadat. Azért teszed, hogy ne kapj több olyan kérdést, hogy mi újság a csajokkal? Hogy ne kelljen ilyenkor kamuznod valamit. Hogy ne érezd magad egy fal mögött, távol mindenkitől. Érinthetetlennek, kívülállónak, szigetnek, mint annyi éven át, csak azért, mert az biztonságos. Azért teszed, hogy esetleg távolabbi ismerősök inkább azt kérdezzék meg, hogy a párod hogy van? Hogy együtt megjelenhessetek mondjuk egy rendezvényen, mint két normális ember. Nem megbotránkoztatva másokat, csak összetartozva, ahogy természetesnek érzitek.

Én úgy érzem a coming out lényege nem az, hogy ki tudja és ki nem, hanem az, hogy emelt fővel az emberek szemébe merj nézni. Ne legyenek titkaid, ne kelljen lesütnöd a szemed, ha csajozás kerül szóba, vagy a nyaralásod, vagy akármi más, ami a párodat is érinti.

Mióta vannak meleg barátaim, megcsapott a szele. Elmenni egy buliba úgy, hogy mindenkinek természetes, hogy a jelenlévők 80%-a meleg, elengedni magad, szabadon beszélgetni másokkal, megnézni ki tetszik, esetleg flörtölni is. Ebben eddig SOHA nem volt részem, mert bár sok barátom van, köztük mindig úgy kell tennem, mintha...

Belegondoltam, hogy a coming out után az egész életemet így élhetném. Ez az értelme, de ehhez először magamat kell elfogadnom. Szégyen nélkül, magabiztosan kell tudnom kimondani, hogy "Meleg vagyok." Csak így van értelme, és itt kéne használnom a büszke szót is. Büszkén kimondani. Nem arra lennék büszke hogy meleg vagyok, hanem arra, ahogy kimondom.

Igen... megint alámerültem a 4chan-i mélységekbe... és a dolgok, amiket találtam nyomdafestéket nem tűrnek. :)