Szerző: Woofer on 2009.12.14. 18:31

Elég gáz, hogy az állam milliókat költött az oktatásomra, de elég a Youtube-hoz fordulnom, ha fel akarom frissíteni az intramuszkos injekciókról tanultakat.

Aztán meg belefutok a legutolsó egyetemi crush-omba (lány) a patikában. Pont itt, távol az alma máterünktől. Még mindig nagyon helyes... :)

Reflex szerűen csekkoltam a státuszát az előbb. Kapcsolatban. Nem mintha számítana ugyan... (Miért csinálok ilyeneket?)

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.12.13. 21:39

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.12.09. 21:10

 

 

Tegnap egy 20 éves washingtoni sráccal cseteltem. Igen, ez nem tipikusan az esetem, de azzal kezdte, hogy mennyire hasonlítok a piros rangerre a Power rangersből, szóval nem volt szívem rövid úton lerázni őt. Mesélt a családjáról, arról mennyire fél coming outolni otthon, mert nem akarja elveszíteni őket. A családja nagyon homoszexualitás ellenes és komolyan fél attól, hogy kitagadnák, eldobnák, ha kiderülne róla. Sajnáltam szegény srácot.

Az igazat megvallva ezt a kiemenetelt én is számításba kell hogy vegyem. Remélem hogy nem tagadnának ki, ugyanakkor nálam is fontos szempont, hogy nem akarom megbontani a családi harmóniát. A szüleim szemében egy kicsit különc srác vagyok (olyan, aki tudja ki az a Red Ranger és bóknak veszi, ha ezt mondják rá). Úgy gondolják "egyszer majd találok egy rendes lányt és megjön az eszem." Persze mélyen belül biztos elgondolkodtak már más lehetőségeken is, de ismerem őket és a problémamegoldó képességüket. Amire nem gondolunk, az nem okoz problémát.

Hálás vagyok a családomért, tényleg sokat jelentenek nekem. Nemrég beszéltem Playboy haverommal. Ugyan abból a kis városból származunk, iskolatársak voltunk. Kérdezte hol töltöm a karácsonyt. Mondtam, hogy itthon. Erre megkérdezte hogy fogom kibírni. Sajnálom őt amiért rossz a kapcsolata a szüleivel. Sajnálom, hogy egyedül lesz az ünnepen. Meghívnám hozzánk, de itthon még azt sem mertem bevallani, hogy újra haverkodok vele. Ismerik őt, mint gyerekkori haveromat és tudják róla azt is, hogy meleg. Kérdéseket vetne fel.

2 hozzászólás

Why so serious?

Szerző: Woofer on 2009.12.07. 21:10

Szerintem dobjuk fel ezt a napot kicsit... Régi olvasója vagyok már a Lamebook-nak. Íme néhány "forró" státusz ápdét!

 

és egy bónusz. Bírom a melegjogi tüntetők humorát :)

szólj hozzá

Ciao

Szerző: Woofer on 2009.12.05. 18:47

Érdekel ez a film. Elvileg ma mutatták be.

 

Címkék: ciao
6 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.12.04. 22:10

Sorozatfüggő vagyok. Most pedig rengeteg időm van éppen pótolni az eddigi lemaradásaimat... és néha akkorákat röhögök :)

szólj hozzá

Tudom, néha nagyon hülye zenéket hallgatok. Azt is tudom, hogy Japánon kívül valószínűleg a világ bármely más táján lecsukták volna azokat a rajzolókat, akik kiskorú lányokat lenge fürdőruhácskákban ábrázolnak minden második ending videóban. Most mégis beposztolom ide, egyrészt mert tetszik a dallam, másrészt mert tetszik a szöveg. Olvassátok!

Nekem valahogy lendületet ad!

1 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.12.02. 17:04

Vannak ezek a viccelődős dokik, akiknek a jelenlétében úgy érzitek magatokat, mintha újra 5 évesen állnátok a gyerekorvosotok előtt. Legalábbis remélem, hogy más is így van ezzel néha, nem csak én... az valahogy megnyugtatna.

Szóval vicces kedvében volt és amikor a súlyom után érdeklődött így tette fel a kérdést: "És mekkora súlyt fektet a nőkre?" Kicsit zavarba jöttem, de azért kapcsoltam és megmondtam a súlyomat, azonban a nővér közbeszólt: "Doktor úr, ne legyen már ennyire konzervatív! Manapság már nem csak a heteroszexuális kapcsolatok az elfogadottak." Mire a doki közölte, hogy egy pillanatra azt hitte, hogy amiatt feddik majd meg, hogy csak a misszionárius pozíciót vette számításba.

1 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.11.28. 21:49

A mérleg egyik serpenyőjén a japán srác, aki feleségül vett egy virtuális lányt, aki csak a Nintendo DS-ében létezik.

A mérleg másik serpenyőjén Maine állam visszavonta a melegházasságok jogát. Gondoljatok bele, keresztény csoportok költenek hatalmas összegeket arra, hogy embereket fosszanak meg alapvető jogaiktól. Ha ugyanezeknek az embereknek megmutatnánk a japán srác esküvői ceremóniáját, vajon azon is felháborodnának? Azt is Isten ellen való hatalmas bűnként értelmeznék? Jó lenne végre lerázni a középkor utolsó láncait is már.

3 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.11.27. 17:19

 

Néha úgy érzem az életem leszebb éveit pazarolom el ebben az országban.Tudom, nem kéne az országot hibáztatnom azért, mert nem találok senkit magamnak, de nemrég jártam egy civilizáltabb országban, ahol minden annyira természetes volt. Meleg utca, kocsmák, férfiak.

Ennyi.

Nem pedig füstös, sötét pince/szex klubbok vagy dohos szaunák. Szemlesütött szégyenkezés még egymás előtt is.

1 hozzászólás
süti beállítások módosítása