Szeretem a CollegeHumor csatornát a youtube-on. Bejön amit csinálnak, és valami vicceset akarok posztolni ma este, szóval...
Overgrown guy girlfriend
Oké, oké... de nekem azért tetszett benne az a csipetnyi, nem szándékos-de-mégis-jelenlévő homoerotika is. Meg persze pokolian vicces. A korábbi részeit a youtube jobb oldali ajánlójában találjátok!
Epikus szívás volt ez nap... Nem is akarok beszélni róla... Törölni akarom. Select all. Delete all.
Nagy nehezen hazaesek, és akkor egy olyan üzenet vár az egyik társkeresőn, hogy "bocs inkább mégsem, tudod túl nagy az intim méreted..."
Egy tökéletes nap tökéletes betetőzése...
Rég volt ennyire szar éjszakám.
Mintha a gondolataimat ezer apró darabra törték volna, utána pedig végtelenítve játszották volna őket előttem, de egy percbe tömörítve. Mint azok a "one photo a day" videók a youtube-on, attól eltekintve hogy itt ezer kép villogott nem pedig ugyan az a beállítás.
Nincsenek illúzióim az előttem álló nappal kapcsolatban sem.
Szar lesz mint állat...
Nem akarom, hogy véget érjen ez a nap, mert holnaptól megint egy más világ kezdődik. Kicsit beleszagoltam már az ünnepek előtt, és továbbra is tele vagyok kétellyel és bizonytalansággal. Nem akarom a változást.
Néha ilyen akaratos vagyok. Pont a minap viselkedtem így Anya jelenlétében. Át akartam venni egy pulóvert, mert nem tetszett az ami rajtam volt, ezért még a kocsiban lefejtettem magamról a kabátot és nagy nehezen átvettem. Nem is ez a lényeg, hanem amit Anya utána mondott: Néha elgondolkozom azon, hogy helyesen neveltelek-e.
Kérdeztem, hogy ezt meg hogy érti.
Erre azt felelte, hogy talán többet kellett volna engednie játszani.
Úgy értette, hogy tovább kellett volna engednie, hogy gyerek legyek, talán akkor most már komolyabb lennék.
Ebből leszűrtem pár dolgot. Nyilvánvaló hogy nem elégedett velem a jelenlegi "formámban" és ami teljesen meglepett: magát okolja miatta. Általában mindig én vagyok a hibás mindenért, most meg Anya azon gondolkodik hol rontotta el?
Persze nem volt ennyire komoly a szitu, Anya szinte játékosan mondta, amit mondott. Én mégis percekig hallgattam utána. Emésztettem. Arra gondoltam milyennek látna, ha valóban ismerne? Vajon akkor is magát okolná ha tudná a titkomat? Az vajon mennyire viselné meg őt így?
Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy az hogy meleg vagyok az én hibám. Így neveltek, mindig előbb magamban keresem a hibát. Azt hittem én csinálok rosszul valamit. Ma már tudom, hogy ez hülyeség, ugyanakkor még most is sokat nyelem az olyan kritikákat, hogy: Persze hogy nincs barátnőd, hisz nem figyelsz oda eléggé a lányokra!
Értsd: én mindig csak a hülyeséggel foglalkozom, pedig ha megfontolt nagyfiú lennék, azt a lányok is értékelnék. Persze én tudom miért nem figyelek oda eléggé a lányokra, és ennek semmi köze nincs a szétszórtsághoz, akaratossághoz, gyerekes játékokhoz. Ezt azonban nem mondhatom el. Ezért inkább hallgatok, és hagyom őket a tévhitekben, amikbe ringatják magukat. Helyes ez? Úgy tervezem addig semmiképp nem tálalom a dolgot, amíg nem találok valakit aki miatt érdemes és aki elég erőt ad hozzá. De vajon nem lesz akkor dupla akkora a sokk?
Anya, Apa, meleg vagyok!
És ez itt a barátom!
BANG, BANG!
A szobámon kívül szinte semmi nem létezik. Tejfehér minden és porcukorral van bevonva. Nagyon hideg van, de azért kimentem bóklászni a kutyával. A hideg miatt nem élvezte annyira mint szokta... Rámentem a jégre is. Recsgett. Pár méterrel odébb egy rakás gyerek hokiütőkkel és mountain bike-okkal a jégen. Mióta vált a bringa jeges játékká? Egy pár felnőtt is szerencsétlenkedett köztük. Rossz volt nézni, ahogy bénáztak. Azt sem értettem, hogy ott hogy lehet annyival vastagabb a jég, hogy elbírja őket, amikor én az előbb majdnem beszakadtam. Kedvem lett volna hazaugrani a korimért, és megmutatni nekik hogy is kell ezt csinálni. Aztán eszembe jutott, hogy még sosem használtam máshol azt a korit csak a régi lakhelyemen a régi barátaimmal egy régi régi galaxisban.
A szobámon kívül nincs világ. Mégis itt van az egész világ a szobámban. Egész délelőtt nyitva van a társkereső oldal. Egy választ várok.
Nem is tudtam, hogy ilyen szégyentelenül tudok nyomulni. Új tulajdonságot fedeztem fel magamban. Persze eddig nem is igen volt szükségem erre. De hát az adatlapja szerint idősebbeket keres, szóval valahogy el kellett adnom magam. Hosszú ideje nem érdekelt senki a társkeresőkről már. Egyszóval meglepett mennyire "smooth operator" (értsd itt: behízelgő-s) tudok lenni, ha akarok valamit.
És összejött belőle egy kávé találkozó!!! Yeah! 2008 in your face!
Érzem, hogy 2009-el nagyon jóban leszek. Máris jól indul!
Hangulatom:
:D
Elhatároztam, hogy felszámolom a szobámban uralkodó csatateret, de a nem kedvelt tevékenységek közben úgy viselkedem mint, egy figyelemhiányos kisgyerek. Az agyam folyamatosan ki akar bújni a feladat alól és más felé tekereg.
Most is, ezért álljon itt néhány random gondolat, ami most csak úgy bevillan (igen, ötpercenként a gép elé fogok ülni takarítás közben).
- Tök jó érzés, amikor az év utolsó napján dobsz egy "tetszel" üzenetet "álmaid faszijának", akit persze akkor látsz először, és ő teljesen rádgerjed. Az már nem annyira jó érzés, hogy közben végig tudod, hogy legalább 3 ország választ el tőle. Damn...
- Nagyon szar érzés, amikor rájössz, hogy mennyire nem tudsz énekelni. Főleg ha mindez mikrofonnal a kezedben és a figyelem középpontjában következik be, miután percekig ecsetelted mennyire imádod ezt a számot. Igaz, hogy utoljára talán általános iskolában énekeltem a fürdőszobán kívül, de akkor még semmi baj nem volt. Mindig ötös voltam énekből. Hogy a fenébe fejlődtem ennyire vissza azóta? Átok rád Singstar!
- Gyakorlott vásárló vagyok, bár általában csak kísérőként megyek. Mindig jó alaposan felszerelkezve a kedvenc kis kütyüimmel, hogy el tudjam ütni az időt a boltok előtt várakozva. Azonban mindig elborzaszt, amikor meglátom azt a rengeteg nőt, akik mind vadul válogatnak a frissen leárazott cuccok közt. Valahogy egy éhes csirkékkel teli tyúkól jut eszembe, amibe hirtelen egy nagy marék magot dobtak.
- És miért van az, hogy a férfiak nem hordanak csizmát manapság? Női csizmákkal Dunát lehetne rekeszteni, pedig milyen jó lenne, ha a férfiaknál is divat lenne! Eszméletlen jól tud állni egy jó faszin egy jó csizma.
- Kéne takarítanom egyet a harddrive-omon is...
- Most fedeztem fel az "ismerőseim új képei" funkciót az iwiw-en. Tudom, hogy olvasod ezt majd, és csak azt akarom mondani, hogy nagyon szépek vagytok együtt! :D
A számadások ideje van most.
Ez az év egyértelműen a nemi identitásom jegyében telt. Úgy érzem elindultam végre egy úton, és nem számít, hogy ez most a jó vagy a rossz út. Az a lényeg, hogy évek óta tartó egyhelyben topogás után végre elindultam.
Ezt leszámítva nem vagyok elégedett az évvel. Remélem soha többé nem lesz ennyire terméketlen évem. Lusta disznó voltam az idő pedig nagyon gyorsan elszállt. Szinte tegnap volt a tavalyi szilveszter. Na kíváncsi leszek, hogy a következő milyen gyorsan telik majd el. Félek, hogy nem lesz könnyű, de akkor sem fogok szorongva az új évbe menni, szóval...
2009, here I come!
Erotikus álmom volt az éjjel. Nedves álmom még sosem volt, az erotikus álmaim általában bizarrak. Most sem volt ez másképp. Álmomban újra hallgató voltam (érdekes hogy ez milyen gyakori még mindig), tesiórára készültünk valami emeleti öltözőben. A pályára egy létrán kellett lemászni, és ahogy lenéztem azt látom hogy egy srác épp orálisan elégíti ki a tesitanárt. A tesitanár középkorú szőke fickó volt, szépen lebarnulva, és dús barna mellszőrzettel. Sosem volt ilyen tanárom a valóságban. Azon kaptam magam, hogy elgondolkodtam vajon beállhatok-e a srác után a sorba?
Ez egy idióta kis álom volt, de ahogy a nap folyamán visszagondoltam rá, eszembe jutott egy volt tesitanárom. Ő volt talán az első férfi, akiről elismertem magam előtt, hogy tetszik.
14 voltam, elsős a gimiben. A tesitanár olyan 35-40 közötti, fitt, jóképű pasas volt. Mindig egy számmal kisebb pólót hordott, ami rendesen megfeszült az erőteljes mellkasán, a nyakánál kikandikáló kis szőrzet pedig arra engedett következtetni, hogy egy valóságos esőerdő nő a mellén. Általában viszonylag passzos fekete melegítőnadrágot hordott (a későbbiek szempontjából ez még fontos lesz), és még az edzőcipője színére és márkájára is pontosan emlékszem. Mély nyomot hagyott bennem a fickó, de akkor a világért sem ismertem volna el. Ráadásul szeretett bratyizni a fiúkkal, sosem volt szigorú, mindig hagyta hogy azt csináljunk az órán amit akarunk, amíg ez a sporttal volt kapcsolatos. Csak akkor osztályzott, amikor már nagyon muszáj volt.
Szóval akkoriban még egyszer sem gondoltam konkrét ismerőseimre maszturbálás közben. Ezzel kapcsolatban is bizarr szokásaim voltak. Gyakran gondoltam ugyanis két küzdő férfira, még az akciófilmek bunyójelenetei is fel tudtak izgatni, ha kellően fizikálisak voltak. Imádtam birkózást nézni, és legtöbbször birkózókra gondoltam maszturbálás közben. Nos ekkoriba elkezdtem arról fantáziálni, hogy milyen lenne, ha a tesitanár privát birkózó edzéseket tartana nekem. Ilyenkor azért már csengett egy vészjelző a tudatalattim mélyén, mondván: ez azért nem feltétlenül normális dolog. Főleg hogy 14 voltam és egy 30-akárhány éves férfit kívántam. Jól tudtam, hogy ez fordított esetben keményen büntetendő lenne, és talán emiatt még egy extra adag bűntudatom is volt a dologgal kapcsolatban. Próbáltam kiverni a fejemből, de nem volt könnyű.
Az egyik órán valami rosszat csináltunk és a tanár futtatni kezdte az osztályt a focipálya körül büntetésből. Akkoriban nagyon útáltam futni, azonban javított a hangulatomon, hogy minden körben el kellett futni a tanár előtt, aki szétvetett lábbal, karbafont kézzel állt a pálya szélén, és próbált rendkívül dühösnek és szingorúnak látszani. Ismertük már annyira, hogy tudjuk valójában nem is mérges, de azért becsülettel futottunk a köröket.
És ekkor tűnt fel, hogy a tanárnak áll a farka.
Tisztán kivehető volt azon a szűk fekete nadrágon keresztül az egész formája. Én meg leesett állal bámultam minden körben. Ráadásul meg sem próbálta takargatni, büszkén vállalta.
Rendkívül bizarr szitu volt, próbáltam felmérni hogy vajon mások is észrevették-e. Nem voltam benne biztos, hogy jól látom a dolgot, de annyiszor bámultam már meg az ágyékát abban a nadrágban, hogy nagyon jól tudtam, hogy néz ki amikor nem merev. Néhány srác (akinek még volt szuflája) halkan beszélgetett futás közben néha felröhögve, ahogy a tanárra tekintettek. Tuti hogy ők is észrevették, de sosem mertem előhozni a témát később. Véletlenül sem akartam, hogy az terjedjen rólam, hogy a tesitanár ágyékát bámulom órán.
Nehéz szemeszter volt az biztos. Csak elsőben tanított minket, azután elment az iskolából. Még egy necces szituációm volt vele kapcsolatban. Tesióra reggel az öltözőben. Állandó stressz, mert ez volt a legideálisabb hely arra, hogy a felsőbbévesek szívassanak valamiven, minket kis elsősöket. Ezért mindenki villámgyorsan öltözött, és a zuhanyt általában kihagyta. A felsősök viszont gyakran kezdték egy zuhannyal a napot, aznap is lézengett bennt pár az öltözőben, viszont aznap a tesitanár is bejött! Simán ledobálta a ruháit és bement zuhanyozni.
Körülöttem megállt a világ.
Nem mertem odanézni sem, annyira kellett koncentrálnom arra, hogy elnyomjam a készülő merevedésem. Onnan ahol én öltöztem simán be lehetett látni a zhanyzókhoz. Folyamatosan az zakatolt a fejemben, hogy "most vagy soha, most vagy soha, LÁTNOM KELL!" De mégsem mertem megfordulni...
Itt volt ez az adonisz férfi, akit már annyiszor elképzeltem meztelenül. Csak meg kellett volna fordulnom, de nem mertem. Felöltöztem és gyorsan kimentem. Ezután hónapokig átkoztam magam. Azt hiszem ezután fordultak meg a fantáziálásaim "ártatlan(nak éppen nem mondható)" birkózásról konkrétan arra, amire vágytam ezzel a férfival kapcsolatban. Ekkor adtam fel az önámításom utolsó bástyáját is, és bár hosszú évek teltek el addig, míg végül beismertem magam előtt, hogy meleg vagyok, mégis innentől már konkrétan homoszexuális fantáziáim voltak.
Temérdek időm van. A tétlen kéz pedig az ördög játékszere... Értsétek ahogy akarjátok, de hogy mára is meg legyen egy bizonyos szintű "sence of accomplishment", legalább a skint lecseréltem. Azt hittem ripsz-ropsz összedobom, aztán persze megint vacakoltam vele vagy egy órát. Pedig úgy gondoltam öreg motoros vagyok már a témában...
Az életem most abban a fázisban van, amikor szinte bármire lenne időm... khm... akár ismerkedni is, azonban nincs a láthatáron senki. Amikor majd nem lesz időm semmire, biztos csőstül jönnek majd a potenciális jelöltek. Ez már csak így van. Ha belenyugodsz még élvezni is tudod a szituációt. Vagy legalábbis hátra tudsz dőlni...
Mindennek megfelelően szinte semmi említésre méltó esemény nem történt velem az elmúlt napokban. Talán annyi, hogy felfedeztem magamban egy furcsa vonzódást egy videójáték karakterhez, azt hiszem ez már a vég... Aki kitalálja melyik ez a játék, az legalább akkora geek mint én.;)
