Woof

Igazán örülök, hogy a rózsaszín köd felszállt. Meglepett, amikor azt mondta hogy milyen könnyen belém tudna szeretni. Majd egyszerre fejeztük be a mondatot azzal, hogy "de nem teszem, mert hülyeség lenne". Szarul éreztem magam, nem azért mert azzal nyaggatott, hogy csináljuk megint gumi nélkül (nem tettem), nem azért mert elmondta hogy ma már volt nála egy srác, nem azért mert megint elmesélt pár kemény kalandot, amit azóta élt át, mióta nem találkoztunk... Azt hiszem azért, mert valami elmúlt és szégyellem milyen hülye voltam.

Nemrég olvastam Kapitány egy érdekes kísérletét. Felregisztrált egy társkeresőre, ahol kifejezetten védekezés nélküli szexet keresett és azt tesztelte hogy állnak mindehhez a potenciális partnerei. Az eredménye megdöbbentő volt.

Nemrég posztoltam én is egy bejegyzést arról mennyire ijesztőek a bareback blogokban olvasható sztorik.

Leírok most egy történetet, ami kezdetben elég hajmeresztőnek hathat. Adott egy srác, aki mindent tud a nemi betegségekről. Minden veszéllyel tisztában van. Minden átviteli módot ismer. Elvei vannak, sosem szexelt még védekezés nélkül és úgy gondolja az első ilyen alkalom majd akkor fog eljönni, ha talált egy tartós kapcsolatot. Tartós kapcsolatok azonban nem hullanak csak úgy az égből és elég egyetlen alkalom, amikor a gumi miatt mondjuk nehezen megy el, hogy a gondolat befészkelje magát a fejébe. Milyen lehet nélküle?

Persze fantáziálni lehet. Akkor is fantáziált, amikor azon a bizonyos férfin feküdt és az megosztotta vele egy mocskos vágyát, majd visszakérdezett, hogy: "Most te jössz, téged mi izgatna fel legjobban?"

- "Ha beléd élveznék. Gumi nélkül."  -felelte neki.

Mindketten maximálisan fel voltak izgatva, a fiú talán még sosem volt ennyire oda egyik szexpartneréért sem és mintha a férfin is érezne valami olyan vonzódást, ami túlmutat az alkalmi kapcsolatokon. Mégis ez még csak a harmadik találkozásuk volt. Kölcsönös bizalomhoz kevés, főleg ha hozzá vesszük hogy a férfi világpolgár, rengeteget utazik és tökéletes fizikumából adódóan bárkit megkaphat.

- "Akarom." -suttogta a férfi a beállt csend után.

A fiú persze ellenkezett először, kifaggatta mikor volt legutóbb teszten, mikor csinált ilyet legutóbb (pár hónapja, illetve pár éve). Persze nem tehetett mást, mint elhitte a kapott válaszokat. Ilyen szituációban pedig könnyen elhiszel bármit. A fiú csak később döbbent le azon milyen könnyedén eldobta az addig sziklaszilárdnak hitt elveit a pillanat hevében. A másik hibát ott követte el, hogy nem volt nála óvszer. Azt ugyanis eddig mindig a férfi biztosította, most azonban nem volt hajlandó elővenni. Játékosan hergelte a fiút,  mondván: "Nem adok, vagy megdugsz nélküle, vagy sehogy." Ekkor kellett volna komolyra fordítani a szót és határozottan nemet mondani. Biztos vagyok benne, hogy ekkor elővett volna egyet. A fiú azonban hallgatott, a férfi pedig értette. Lassan ráereszkedett a fiúra és meglovagolta. Gumi nélkül. Most először.

Az élmény semmihez nem volt fogható. Innen már nem volt visszaút aznap éjjel.

Ezután azoban a bizonytalanság hetei következtek. A fiú tudta hogy nagy marha volt. Elmondta a történteket két közelebbi barátjának, szimplán azért, mert valakivel beszélni akart róla. A reakciója kb mindkettőnek ugyan az volt egymástól függetlenül: "Te nem vagy normális bazdmeg!" A reakciók persze mégjobban megrémítették. Igaz, hogy ő az, aki a szituációt legjobban ismeri, aki leginkább képes arra, hogy felmérje a partnere megbízhatóságát, mégis amikor a barátai észérveit hallgatta elöntötte a szégyen. Hogy a fenébe lehetett ilyen hülye? Hogy a fenébe veszthette el ennyire a fejét?

Nem szorongott abban a pár hétben, próbált bízni. A másik emberben, a partnerében, a szerencséjében... Istenben. Nem szorongott, próbálta kezelni a szituációt, de mégis a torkában dobogott a szíve, amikor átvette a tesztjének az eredményét.

Negatív.

Nekem jó lecke volt, szégyellem és bánom is, de mégis leírtam, hátha valaki tanul belőle. Soha ne add fel az elveidet, semmilyen helyzetben, senkiért.

Lehet, hogy az egy csecsemőnek minden vicc új jelenséggel állunk most szemben, de mivel ritkán nézek tévét csak most találkoztam ezekkel a Discovery reklámokkal. Szinte nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról akárhányszor megnézem őket. Gondoltam emiatt talán érdemes megosztani. A szereplőket csak felszínesen ismerem. Nem követem egyik sorozatot sem, bár a Dirty jobs-os pasas elég rendesen ott van a szeren... (szinte látom Sztojka arcára kiülni az undort, ahogy most ezt olvassa... priceless :) )

Az USÁban bevett dolog ez a "Give a penny - Take a penny" jelenség. Tudjátok mit szeretnék? Ha ennek mintájára működhetne az is, hogy kölcsönvegyél egy kis magabiztonságot azoktól az emberektől, akiknek ebből kicsit több van a kelleténél.

Nemrég olvastam egy értekezést a különböző bloggerekről. Ott volt egy kategória arról, aki mindenképp sztárbloggerré akar válni. Manapság nagyon fellendültek az olyan blogok, amiket vagy az olvasók írnak az általuk beküldött történetekkel (pl szakítós) vagy valaki csak nyomatja bele a bizarr agyszüleményeit, mintha azok megtörtént események lennének (Sade Márki, Dezső).

Ez az utóbbi kategória kezdetben szórakoztatott. Elég tágtűrésű vagyok, ami a durva poénokat illeti, South Parkon és Family guy-on nevelkedtem. Viszont csakhamar kicsapták a biztosítékot azért nálam is ezek a blogok és feltettem az örök kérdést: Ez index címlapra való?!? Ez az igénytelen, nyilvánvalóan kamu erőlködés? Nem mintha irigyelném tőlük, nekem abszolut nem célom kikerülni, ezért sokszor direkt nem is adok meg még keresőszavakat sem a bejegyzéseimhez. Szeretem ezt a kis privát, háborítatlan szektoromat. Amikor a blogot elkezdtem még azt sem tudtam, hogy a blog.hu az indexxel áll összeköttetésben. Egyszerűen csak ez volt az első eszembe jutott blogoló hely. Azt hiszem egyszer lehettem címlapos, mert 400 fölé ugrott a látogatóim száma aznap. Ez igencsak kiugró eredmény volt.

A lényeg, hogy útálom, hogy a nagy Index atyaúristen mondja meg nekem melyik blogokat érdemes olvasnom. A kisebb, valóban érdekes blogok meg teljesen elsikkadnak a háttérben. Már rég feladtam, hogy a blog.hu kezdőoldalról próbáljak esetleg új blogokat felkeresni, mert onnan is csak a mainstreamben nyomatott vackok jönnek ki minden találatra. Szeretném magam eldönteni kiket akarok követni, de ez szinte lehetetlen küldetés, ezért egyre inkább átszokok a Youtube-ra és a vlogok nézésre.

Korábban már linkeltem párat. Újabban rátaláltam a RobbieK Show-ra. Ő egy extrém jóképű kanadai medve. Szeretem azt a fura stílust, ahogy beszél. Folyamatosan számonkérő a hangsúlya és bírom a poénjait.

Másik új kedvencem Fightdog. Egyszerűen imádom hallgatni ezt a fickót. Persze a vlogoknál fontos a szimpátia. Fightdog nekem annyira szimpatikus, hogy gyakorlatilag mindegy miről zagyvál éppen, végighallgatom, mert egyszerűen jó nézni ahogy beszél. Azt hiszem ő nem meleg (még nem néztem végig a korábbi videóit), viszont eléggé melegbarát. Ez a másik dolog, ami szimpatikus a vlogokban, szinte mindenki akivel eddig találkoztam melegbarát. Persze valószínűleg azért mert egy kisebb körben mozgok csak.

Szeretem ahogy ajnálgatják egymást és ezáltal egyre többüket ismerem meg. Pl itt egy érdekes coming out történet egy lelkész fiától:

Aham... és most azt mondja már meg valaki hogy az egyes videó miért nem ágyazódott be rendesen? Mindent ugyan úgy csináltam mindkettővel. Az egyik megy a másik nem. MIÉRT? Áh, nincs már kedvem ezzel vacakolni. Itt a link a videó első feléhez!

Még soha nem ünnepeltem meg. Sosem volt kivel. Ez most nem panasz. Néha előfordult hogy megleptem anyát valami aprósággal ilyenkor. Elvégre szeretni nem csak a szerelmedet lehet... Viszont fura lenne valaki mást meglepni. Nem vagyok gyakorlott ilyen romanikázós dolgokban, valamilyen szinten értetlenül is állok a jelenség előtt, de ez a tapasztalatlanságomnak tudható be. Egyszer azért kipróbálnám. Ez még mindig nem panasz.

Ma a facebook nyilvánossága előtt bevallottam egy lánynak, hogy ő volt az első szerelmem. Mondjuk elég egyértelmű volt a dolog, elválaszthatatlanok voltunk, de sosem mondtuk ki, ovisok ilyet nem tesznek. 3 perce visszaírt: Boldog Valentin napot első szerelmem :)

Ki tudja hogy alakul az életem ha nem lett volna évvesztes?

Boldog Valentin napot!

Nem vagyok aktivista, csak találom ezeket a képeket és egyet értek a céllal, amit képviselnek. Jelen esetben az iskolai szadizások ellen próbálnak tenni valamit.

Szép gondolat. Iskolás koromban el sem tudtam volna képzelni egy coming out-ot. Felért volna egy öngyilkossággal. Pedig jó iskolákba jártam, mégis eszem ágában sem lett volt okot adni, ami alapján kiközösíthettek volna. Lehet hogy csak a "megfelelési vágyamból" adódik mindez, de komolyan megrémített a gondolata, hogy különbözök a többi gyerektől. És ha belegondolsz milyen opcióid vannak egy iskolai coming out után? Nem igazán számíthatsz másra, mint valamiféle "freak" státuszra, ha kis szerencséd van egy közkedvelt freak leszel, de sosem leszel közéjük való, egy a "csapatból". Legszerencsétlenebb esetben lerí rólad, hogy buzi vagy és ilyenkor igazán nem is rajtad múlik a coming out, hisz úgy is mindenki levágja mi a helyzet. Viszont mi van akkor, ha heteró kiállású srác vagy? Ilyenkor  nem vagy belekényszerítve az outolásba és tulajdonképp miért is tennéd? Az én esetemben ráadásul az a kényszerítő erő sem volt meg, hogy esetleg beleszeretnék valakibe a srácok közül és végül nem bírnám tovább anélkül hogy elmondjam neki. Nem csoda hogy még mindig nem outoltam.

Ma találkoztam egy sráccal a régi általános iskolai osztályomból egy bolt előtt. Ritkán látom azt a bandát, nem vagyok a része. Mondta hogy este bulit csapnak, egy másik srác szülinapját ünneplik. Kicsit zavarban volt, gondolom mert én nem voltam meghívva, ő meg nem volt olyan helyzetben, hogy meghívhasson, hisz nem az ő bulija lesz. Magamban mosolyogtam, mert valójában örülök neki hogy nem vagyok meghívva, hogy nem kell 15 éve nem látott "barátokkal" találkoznom. "Biztos tök jó lesz!" -mondtam vigyorogva, aztán elbúcsúztam gyorsan. Megkönnyebbült, én meg azon gondolkodtam, hogy része voltam-e egyáltalán valaha is annak a bandának?

A múltkor beszélgettünk arról hogy mekkora buzi bélyeg az, ha valaki Abrecrombie márkájú cuccot hord. Itthon ugye nem igen kapható, de a márka rajongói azért megtalálják a módját. Kicsit szánalmasnak érzem, hogy külföldi ismerősökkel hozassak magamnak olyan ruhákat, amik tipikusan a "menőzők" márkája. Ráadásul veszettül népszerű a melegek körében. Miért? A youtube megmagyarázza: 

Mad TV Abrecrombie skits - Vigyázat, több mint 20 perces videó! :)

Szóval, ha magyar személyen Abrecrombie terméket látok, akaratlanul is azonnal azt feltételezem róla, hogy meleg. Ennyi erővel akár magára is írhatná...

P.s.: Tudja valaki miért nem megy a youtube videók beágyazása? Olvastam hogy valami formátumváltást csináltak nemrég, azóta viszont nekem csak üres fehér ablakok jelennek meg a blogomban, ha beágyazom a videókat. Viszont a korábban beágyazott videók működnek.