Wolf's rain

Szerző: Woofer on 2009.08.05. 23:15

Nincs is jobb annál, mint csak futni bele az éjszakába, teljes erőből, addig, amíg már szúr a tüdőd, és tovább... Akkor is ha egy kemény betonváros vesz körül, és nem a jól megszkott töltés... Aztán meg az ágyon henyélve youtube-ot nézegetni. That's life!

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.08.04. 22:45

Fuh de meleg van. Kicsit rövidre vágta a lány a hajamat és most nem tudom abbahagyni a tarkóm símogatását. Le kéne feküdnöm, keményen akkumulált alváshiányom van már. A csetablakot már kilőttem, szóval haladok. Az ágyra is eljutottam már... Már csak pár blogot nézek át még lefekvés előtt.

Holnap lehet megnézek egy új edzőtermet. Az edzőket már lecsekkoltam a honlapon, és jelentem: van miért odamennem. Persze csak eye candy-ről beszélek. Kíváncsi leszek a hamarosan nyíló meleg teremre is. Nem várok el sokat, csak egy melegbarát, színvonalas edzőtermet, ahol nem gond, ha esetleg kétszer is megnézek valakit. Remélem nem olyan hely lesz végül, ami mondjuk felül egy üresen kongó edzőterem, alul meg egy no holds barred szauna.

Megoldódni látszik a nyaralás kérdése is, már ami az utazás részét illeti. Random írtam be magam szabira, erre külföldi meló jött be pont arra a hétre. Nem is bánom.

 

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.08.04. 08:41

A tegnap estinek túl kigyúrt voltam, viszont a ma reggelinek meg túl vékony. Szélmalomharc ez, én mondom.

2 hozzászólás

Barátok

Szerző: Woofer on 2009.08.03. 20:26

Elsős voltam, felvettek, túl voltam az érettségi/felvételi nevű vizsgapoklon, és lenyűgözött az elém táruló világ. Az egyetemen mindenki okos volt, rengeteget kellett tanulni, de mégis lazák voltak, mindig maradt idejük bulizni. Csodálkozva néztem a felsősökre, fiatal felnőttek, hatalmas baráti körök. Vonzott, mint bogarat a fény.

Imádtam a gimnáziumot is, sok barátom volt, sosem voltak beilleszkedési problémáim. Itt azonban teljesen új lappal kezdtél, és bár nem volt mit szégyellnem, mégis örültem neki. Ez már a felnőtt világ volt, koedukált zuhanyzókkal, kebelbarát szobatársakkal, hippikommunaként együtt élő párokkal, nyári fesztiválokkal. Zúdultak rám az új hatások, zene, tudomány, könyvek. Mindenbe belekaptam és fura módon csak a jó dolgok találtak meg. Nem vesztem el a hirtelen fenenagy szabadságomban, nem váltam sem drogossá, sem alkoholistává, még a vadabb bulik ellenére sem.

Elsősként elkeseredetten igyekeztem kiépíteni a szociális hálózatomat olyanra, amilyennek azt megálmodtam akkor ott a gólyatáborban, a felsősöket elnézve. Egy 120 fős évfolyam esetében ez annyira nem nehéz dolog. Már az első félév végére ismertük egymást, viszont a baráti körök izolált 20-25 fős társaságokból álltak. Az egyetemi klubbok sokat segítettek ennek leküzdésében. Heti 2-3 átbulizott éjszaka teljesen alap volt, emellett persze 4.5 feletti átlag minimum, hisz az első év még könnyű, ciki lenne rosszabbul teljesíteni –hangoztattuk. Valójában az első év is már rohadt nehéz volt a gimihez képest, és totál kikészített az, hogy megfeleljek ezeknek a nagyképű kijelentéseknek, ugyanakkor ne kövessek el szociális öngyilkosságot azzal, hogy kihagyok akár csak egy bulit is. A második félév egyik legnehezebb tantárgyának első számonkérése előtt lementem az egyetemi klubba. A szobatársam nem jött, és engem is megpróbált lebeszélni. Az év legjobb buliját hagyta ki. Az évfolyam jórésze ott volt, mindenki bratyizott mindenkivel, hangosan kiáltozva hogy holnap ZH és mutogatva felfelé. Az egyik központi épületünk alagsorában volt a klub. Ekkor éreztem először azt, hogy megvan. Része vagyok. Elértem.

Az 5 év alatt még rengeteg ilyen buli volt. Persze a baráti kör folyamatosan változott, hol ehhez, hol ahhoz kerültem közelebb, de egy nagy társaság voltunk. A legjobb haverommal összevesztem az utolsó évben. Ez kicsit rányomta a bélyeget az egészre. Nem érdekeltek már a barátok, végzés után bezárkóztam egy évre. Ennek mondjuk más okai is voltak, nem nehéz kitalálni, hogy pontosan mi, de nem is ez most a lényeg. A kapcsolatok meggyengültek, majd később visszatérve az egyetemre újak alakultak. Ekkor már nem építettem annyira precíz tudatossággal, mint annak idején elsősként. A „leszarom” hozzáállás volt a leginkább jellemző rám, az a fajta, amivel az ember a végén magára marad egyedül. Tudtam, nem érdekelt. Szerencsém volt, nem ez történt. Észre sem vettem mikor és hogyan épült újra a társasági életem, új arcokat ismertem meg, de a régi motorosok közül is megmaradt pár. Új legjobb haver lépett az új naprendszer közepére, és miden annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt.

Csak amikor végiggondoltam a most hétvége történéseit, akkor figyeltem fel arra, hogy mit meg nem adott volna ezért az a bizonyos 18 éves srác akkor, mikor először abba a városba költözött. Szerencsés vagyok, szeretem őket. Újra és újra emlékeztetnem kell magam erre, mert állati nagy seggfej tudok lenni. Elhanyagolom a kapcsolataimat anélkül, hogy felfigyelnék a valódi értékükre.

 

2 hozzászólás · 2 trackback

Szintlépés

Szerző: Woofer on 2009.08.02. 18:00

- Valami baj van? -kérdezte halkan, miközben az ölemben vonaglott meztelenül.

- Minden szuper. -válaszoltam, de tudtam mire gondol. Nem állt a farkam. A másik lány épp a vőlegényt részesítette ugyan ilyen kezelésben. Reméltem nem buktat le a többiek előtt. Egy darabig még csinálta, majd átült egy másik srác ölébe.

Hatalmas buli volt, az idei év legjobbja. Vannak kihagyások, de a lényegre emlékszem. Van mire.

Kicsit később egy szórakozóhelyen...

"Csináltad már férfival?" -kérdeztem meg nagy nehezen kb 15 perc beszélgetés után a bárpultnál.

"Akkor sem tenném, ha kötelező lenne." Válaszolta mosolyogva. Nem inzulátlta a kérdés. Magas volt, kopasz, szépen trimmelt körszakállal. Gyilkos volt a mosolya. Motorral érkezett, bőrnadrágot és western csizmát viselt.

"Kár, pedig te vagy a legjobb fickó a teremben." -erre koccintottunk, majd otthagytam.

Hihetetlen, hogy megtettem. Ráhajtottam egy férfira egy heteró szórakozóhelyen, úgy hogy a barátaim is ott voltak. Másnap ment az ugratás ezerrel, hogy ki mennyire gázos csajt fűzött. Azt senki nem vette észre, hogy én egy 46 éves bikát próbáltam befűzni, pedig az lett volna csak igazán a sztori.

3 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.08.01. 16:20

Lehet hogy az udvariasságommal mégis elnyerem a jutalmam? Visszaírt, visszaírtam... beszégettünk. Megiszunk egy sört jövő héten.

Stay tuned.

1 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.08.01. 14:22

"Semmi gond. Neked is sok sikert barátom!" -válaszoltam neki, de azért egy kicsit megint meghaltam belül.

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.08.01. 11:50

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

Dave Gondenberg. Fotográfus. Férfiak, akiknek meginnám a fürdővizét rovatunkat látták.

1 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.07.31. 21:15

Azért az elgondolkodtató, hogy irtózom minden netes utánajárást igénylő feladattól mostanában, úgy mint új laptop vásárlás, vagy nyaralás megszervezése... Ennek ellenére reggel a műzlimet már megint egy kis laza csetelés mellett fogyaszottam el. Hiába, 7-8-ig vannak bennt a legjobb fickók. Na nem mintha eddig bármi is összejött volna onnan... vagy akárhonnan ha már itt tartunk. Mondjuk az a válogatott birkózó kicsit felkeltette az érdeklődésem. Azt mondta majd mutat képet is, meg nemsokára jár majd Pesten is. Őrült sebességgel száguldunk a szerelem országútján...

 

 

 

Mondjuk, ha így néz ki, akkor gondolkodás nélkül kiállok vele. Miért súgja valami azt, hogy nem ez lesz a helyzet?

Délután meg majdnem eltaknyoltam a futógépen. Elbambultam, mert a szomszédban folyó építkezésen megláttam egy kis zömök bajuszost. Félmeztelen, szőrös mell, napbarnított test... és egy jó nagy sörhas. Általában innen nem szokott érdekelni a dolog, de jóképű volt a fickó és volt időm gondolkodni... 35 perc futás után arra jutottam végül, hogy bevállalnám.

szólj hozzá

Geek

Szerző: Woofer on 2009.07.30. 20:29

Geek-nek lenni, és azt felvállalni majdnem olyan társadalmi deviancia mintha az ember meleg lenne. Ha pedig valaki geek és meleg is már duplán hátrányos helyzetben van. :) Persze csak hülyülök. Eléggé otthon vagyok geek körökben, hogy tudjam most volt a San Diego Comic Con, ami kábé olyan mint egy nagy szalagavató bál, amire csak a suli gázos arcai mennek el (ezt olvastam valahol - prom for geeks, szóval nem az én érdemem). Az SDCC kábé a második a listámon a Folsom Street Fair után. Egyszer el kell mennem rá. Aztán akár ott is maradhatnék még a szeptemberi Folsomig... szép álmok... :)

Szóval mint mindig idén is végignéztem pár fotógalériát a Comic Con-ról, és mint minden évben most is megakadt a szemem valami jó faszin. Jelmezben :D That's right! Jó faszik is öltöznek jelmezekbe! Bámulatos, mi?

 

A bal oldalon Robin alias Gay Comic Geek látható (linkeltem a Youtube csatornáját, figyelem már egy ideje a srácot). A jobb oldalon Nightwing a barátja. Középen pedig a legjobb kib@szott Batman, akit életemben láttam! Nézzétek meg ezt a fickót. Ez itt egy komoly testépítő egy Batman jelmezben, amit valószínűleg maga csinált. Nem a Gay geek-ékkel érkezett, velük csak beállt pózolni. Komolyan mondom beindultam erre a Batman-re. Nem szégyellem kimondani, hogy ez kábé a legdurvább fantáziáim a valóra válása lenne :)

 

szólj hozzá
süti beállítások módosítása