Woof

Mekkora gáz már, itt sírok, hogy senki nem lekesedett a halloween partis ötletemért... aztán feladom... aztán valaki szól, hogy Brutó diszkó lesz szombaton... aztán totál belelkesülök rá, hogy akkor inkább oda megyek... erre szólnak a barátaim, hogy oké menjünk a halloween partira. Ehh... kicsit kínos volt lemondani... Bocs srácok, de más programom van már (hogy mi azt persze nem árulhattam el).

Nagydumást nem láttam 2 hete. Néha beszélünk, nem veszem komolyan ezt a "kapcsolatot", nem is várok semmi egyebet tőle alkalmi kielégülésnél... Még arra sem volt alkalmam, hogy leüljek vele beszélni dolgokról... pl arról mennyire vagyunk exkluzívak egymásnak. Pedig tényleg akartam, de nehéz tőle időpontot kapni.

Hétvégén megbeszéltük, hogy találkozunk, de végül nem hívott és én sem kerestem. Erre ma kiderült, hogy hívott egy csomószor, de a telóm nem jelzett semmit. Már ez is elég fura sztori, de este belépett csetre és még zavarosabb dolgokkal jött. Amikor arra utalt hogy azért vette ki ezt az új irodát mert közel van a lakásomhoz már éreztem, hogy valami nincs rendjén, de amikor azt mondta biztos jövőképe van, akkor már tudtam, hogy itt egy "Figyelj, beszélnünk kell" beszélgetésre van szükség, mégpedig asap. Azt meg mindenki tudja mi szokott az ilyen beszélgetések vége lenni...

Mindig irigyeltem a halloweent... Felnőtt emberek, és annak öltöznek be aminek akarnak! Itthon ez elképzelhetetlen. A jelmezbál itthon gyerekeknek való, felnőttek akkor sem öltöznek be, ha ezzel mondjuk megspórolhatnának egy belépőt a buliba. Pedig mekkora királyság lehet már?

Az amerikai barátaim közül a csajok mindig kihasználják az alkalmat, hogy valami "slutty" szerkót vehessenek magukra. Kérdeztem egyiküket minek öltözik az idén. A válasz az volt: "Vámpír akartam lenni, de az egész Twilight-mánia miatt ez most túl kommersz, ezért inkább denevér leszek... de tudod, olyan slutty denevér." :)

Én idén legszívesebben Hulk Hogannek öltöznék. Bevallom, eszméletlenül szívesen kipróbálnám milyen az ha szőke harcsabajuszt visehetek büntetlenül. Ki is néztem egy halloween party-t a városban, csak sajnos a barátaim nem lelkesednek az ötletért úgy mint én... Aztán ma beszéltem Pléjbojjal és meséli, hogy ő zsarunak fog öltözni egy halloween party-n. Persze mi másnak... ha melegként slutty jelmezt akarsz, akkor ne is keresd tovább, megtaláltad a legjobbat. Csak egy kék ing kell, egy jó szabású nadrág, lovaglócsizma és minden melegnek állni fog a farka rád.

Eléggé fellelkesültem a dologra, végre valaki, aki szintén be akar öltözni egy buliban! Viszont sajnos nem hívott magukkal, amiből arra következtetek, hogy meghívásos a party. Ezen persze nem is csodálkozom, tekintve hogy a "high class" barátaik rendezik, akiket én nem ismerek személyesen, és annyira nem is vonz így már a dolog...

• Sokkal több meztelenségre számítottam. Egy koli zuhanyzóban több húst látni, mint egy meleg szaunában... a buzik szemérmesek?
• Mindenki mászkál fel-alá mint pók a falon.
• Semmi igénytelenséget, vagy undorító dolgot nem tapasztaltam.
• Senki nem nyomult rám úgy, hogy kényelmetlen helyzetbe hozott volna, bár lehet hogy azért mert haverokkal voltam.
• Sok fiatal volt, de gondolom ez helyfüggő.
• Sajnos senki nem jött be. Egy volt, aki a gyenge közepes szintet megközelítette az értékrendszerem szerint, de ez édes kevés. Ez persze inkább azt jelenti, hogy én mennyire fucked up vagyok, nem kritizálni akartam a közönséget.

Basszus, kabalapasi vagyok... Ha én egy este kimozdulok Playboy-jal, akkor neki tuti összejön valaki. Most épp egy kopasz "heteró" favágó, őszülő mellszőrzettel Én meg itthon irkálom a kis bejegyzéseimet... Cruel world...

Van ez a sorozat, Flash Forward. Arról szól, hogy a világon az összes ember elvesztette az eszméletét 2 perc 16 másodpercre egyszerre. Ezalatt megálmodták hogy mi fog velük történni 6 hónap múlva... már aki túlélte a katasztrófákat, amik a kollektív tudatvesztés miatt következtek be.

Minden epizód alatt elgondolkodom azon, hogy vajon én mit láttam volna a flash forwardomban? Hol leszek 6 hónap múlva? A sorozatban van aki jó dolgokat látott, van aki rosszat, vagy épp semmit... ez azt is jelentheti, hogy életben sem lesz már addigra. Van egy szerető feleség, aki másik férfival látta magát, egy leszbikus nő, aki terhesnek látta magát, egy kigyógyult alkoholista, aki részegen látta magát. Mindannyian biztosak abban, hogy a jövő amit láttak nem fog bekövetkezni. Biztosak magukban, azt hiszik ismerik magukat.

Ritkán foglalkozom a jövővel. Nem szeretek arra gondolni mi lesz, mit kell tennem majd, mit kell elérnem. Elég bajom van a jelennel és valahogy úgy érzem, ha nem gondolok a jövőre akkor nem is fog bekövetkezni. Szeretek csak élni bele a világba, nem aggódni, nem rágódni. A múlthoz érdekes módon kötődöm. Szinte semmit sem dobok el, ami kicsit is emlékeztet valami fontosra. Az íróasztalom két fiókja tele van általános iskolai relikviákkal. Buta kis dolgok, szerelmes levelek, matricák, rágópapírok, dolgozatok, írószerek... mind jelent valamit, mind fontos. Nem szoktam bele nézni ezekbe a fiókokba, évek óta ki sem húztam őket, de mégis megnyugtató érzés, hogy ott vannak, tele. Kötődöm a múlthoz és nem érdekel a jövő. Ez nem igaz persze, be kell ismernem ha most feltenné nekem valaki a kérdést, hogy akarok-e egy flash forward-ot 6 hónnappal előre, azt felelném: igen! A legfontosabb kérdés, ami izgat, hogy lesz-e vajon valaki fontos az életemben majd akkor? Valaki akivel végre megtapasztalhatnám amit még soha senkivel? Aki iránt ÉREZNÉK is valamit.

Két opció lehetséges.

Igen - ekkor elégedetten hátradőlnék és hagynám a sorsot beteljesedni

Nem - ekkor elégedetten hátradőlnék, tudva hogy kár a gőzért, addig úgy sem jön össze senki értelmes.

Jó lenne elégedetten hátradőlni...

Dinnyés rágógumi szagú autó... jóképű, feltűnően okos fickó, aki üde színfoltot jelentett a világomban... titkos vágyak halkan zörgő összetörése a fejemben, amikor a feleségéről kezd beszélni... egy munkamániás felelős beosztásban, élet nélkül... egy kedélyes nagymedve aki viszont csak bullshit-elni tud... a hétköznapjaim.

Ma nagyon kreatív voltam. Vicces empéhármakat szerkesztettem csengőhangnak és sms jelzőhangnak a telefonomra. Nem minden mp3 alkalmas csengőhangnak, szeretem pl ha egy jellegzetes refrénnel indulnak, ezért kicsit vagdosnom kellett őket.

Mivel a laptopom egy "attention whore" jót röhögtem a múltkor ezen a hibaüzeneten, amit egy hasonló problémákkal küzdő srác szerkesztett.

Nem régóta van meg ez a laptopom. Kicsi korom óta használok számítógépeket, nem vagyok profi, de úgy érzem eléggé értek hozzá. Ezzel a laptoppal viszont annyit szívtam, mint talán a C64-es időszak óta még semmivel. Az egyik legelismertebb márka, de a support egy rakás szar hozzá. A hajamat téptem dühömben, amikor a saját weboldalukról leszedett drivereket nem volt hajlandó elfogadni. Mindegy... túl vagyok rajta, de elég viharosan indult a kapcsolatunk és még mindig nem felhőtlen. Arra gondoltam feldobom kicsit, egyedivé teszem. Nem fogom bevinni valami laptopszalonba, hogy fedőlap matricát vegyek rá egy vagyonért. Én fogom megalkotni. Nagyon rég nem alkottam már semmi kreatívat, holott régen napi szinten műveltem ilyesmit. Azzal kezdtem, hogy átnéztem pár fotót arról mi tetszene. Akadt pár érdekes jelenség.

Leginkább a telematricázottak tetszettek, de mivel nincs ennyi cool matricám jelenleg, végül úgy döntöttem inkább valami ilyesmi lesz:

Poénos, egyszínű. Veszek pár lanyi öntapadós színes papírt és kivágom belőle a mintákat, aztán összeillesztve felragasztom őket. Teljesen fellelkesített a projekt, alig várom, hogy belekezdjek. Egy csomó mintát begyűjtöttem már... csak arra kéne rájönnöm hol találok megfelelő öntapadós papírt...

23:08:19: ő: az ösztön nagy úr
23:08:30: én: az
23:08:59: ő: azért ne essél kétségbe
23:09:35: én: nem fogok... mindig úgy képzeltem, hogy azzal hogy meleg vagyok csak annyi változott, hogy nehezebben fogok társat találni
23:09:43: én: de mostanában arra kezdtem gondolni
23:10:00: én: hogy nem kéne garantáltnak vennem azt, hogy egyáltalán fogok valaha társat találni
23:10:22: ő: az biztos
23:10:36: ő: vagy ha találsz is az sem lesz örök
23:11:05: én: aha, bíztató :)
23:11:17: ő: nem annak szántam
23:11:28: ő: de szerinted van életreszóló kapcsolat?
23:12:03: én: eddig természetesnek vettem hogy van
 

A múltkor a kocsiban ülve rádiót hallgattam. Csak ilyenkor hallgatok rádiót. Már nem tudom hány ezredszer hallottam az Outkast-től a Hey ya-t... szeretem ezt a számot, nem unom, sőt még karaokéztam is egyszer, de most esett le először, hogy mit énekelnek a "shake it" után. "Shake it like a POLAROID PICTURE!" Majdnem teátrálisan a homlokomra csaptam. Hiába van felsőfokúm angolból a dalok szövegét még így sem értem néha, nem azért mert nem tudom lefordítani, hanem mert egyszerűen nem értem mit mond és lusta vagyok megnézni a dalszöveget leírva a neten.

A Green Day dalok ilyen szempontból szinte a legrosszabbak nálam, ennek ellenére Eminemmel pl nem szokott gondom lenni. Kifejezetten büszke voltam pl magamra, amikor először hallottam a We made you című számát és hangosan felröhögtem annál a sornál, hogy "Damn girl I’m beginning to sprout an Alfalfa". Persze ez lehet hogy csak a geek mivoltomból fakad...  kíváncsi vagyok hányan emlékeznek arra hogy ki az az Alfalfa és hogy hogy is áll az a bizonyos hajtincse.

Szóval ez az egész onnan jutott eszembe, hogy ma is hallottam a We made you-t a rádióban. Az Mr2 szólt, és abban a sorban, hogy:

"He does not mean to lesbian offend,
But Lindsay please come back to seeing men"

Kicenzúrázták a "lesbian" szót! WTF? Mi szükség volt erre? Abszolut nincs semmi negatív vagy degradáló ebben a leszbikusokra nézve, azt sem tudom elképzelni, hogy a heteró társadalom számára hogyan lehet offenzív ez a szó ebben a kontextusban. Szóval teljesen értetlenül állok a jelenség előtt. Biztos vagyok benne, hogy nem az Mr2 cenzúrázta ki, valószínűleg ilyen kópiájuk van a dalból és ennyi, de igazából kicsit felháborít ez a fajta hozzáállás, hogy húzzuk ki innen ezt a "csúnya" szót, nehogy esetleg a kislányom megkérdezze mit jelent! Nem zavar a szitokszavak kicenzúrázása, azt el is fogadom, de ez enyhén szólva is túlzás. Epic facepalm a prüdéria oltárán.