Woof

Van az a szituáció, amikor egy meleg ismerősöd nyíltan beszél neked a barátjáról. Nem a szexuális életükről, csak egyszerű csevej, pl "... a barátom is oda valósi".

Te pedig nem tudod mit reagálj rá. Hiszen csak hallomásból tudod hogy meleg az illető, neked ő ezt sosem mondta konkrétan. Kérdezzek rá? Az hülyén hangzik, hisz egyértelmű a dolog. Engedjem el a fülem mellett, és kezeljem teljesen természetesen? Akkor akár úgy is gondolhatja, hogy annyira prűd vagyok, hogy még csak reagálni sem merek arra, amit mondott.

Nehéz ez. Legszívesebben elmondtam volna neki mindent és jót nevettünk volna az egészen. Ehelyett volt egy közhelyes beszélgetésünk. Az én hibám.

Kösz, hogy időt szakítottál rám ma Confessor. Tényleg nagyon jó volt valakivel nyíltan csak beszélgetni. Még akkor is, ha eleinte talán szégyenlősnek tűntem. Nézd el nekem, most először beszélgettem valakivel a másságomról nyilvános helyen.

Annyit akarok csak mondani, amit személyesen talán nem mondtam, hogy az ilyen emberek mint te nagyban hozzá fognak járulni, hogy lelépjek arról a bizonyos párkányról. Nem tudom még hogy mikor, de lehet hogy nem is olyan sokára.

Köszönöm.

Nem sokkal a nagyapám halála után egy unalmas délutánt a szekrény tetején kutatva próbáltam meg érdekesebél varázsolni. Tilosban jártam, a nagyapám dolgaihoz nem volt szabad nyúlnom. Olyan 7-8 éves lehettem és fittyet hánytam a szabályokra, ha egyedül hagytak. Kezembe akadt egy fekete-fehér képeslap. Három kép volt rajta, mindegyiken meztelen emberek. Tudtam hogy valami értékesre bukkantam, hisz az iskolában mindig az volt a frenki gyerek, aki valami hasonló mocsokságot tudott felmutatni a többi fiú pedig birkaként bámulta, és egy napra ő vált a nap hősévé. Ez volt az én tervem is. Elcsórtam a képet és bevittem az iskolába. Gondosan időzítettem mindent. A fiúk körém is gyűltek, minden a terv szerint haladt... ekkor azonban odajött az osztály vezéregyénisége  is (a jótanuló/jósportoló srác, akinek a szavára mindeki adott, amolyan Boka a Pál utcai fiúkból). Ránézett a képre és ezt mondta:

- Hiszen ezek buzik.

Engem lesokkolt a dolog. Azt sem tudtam mit jelent, de szinte kézzel fogható volt a népszerűségem csökkenése.

- Neeem. Ez szexkép, nézd! -válaszoltam.

- De igen! Nézd meg, csak férfiak vannak rajta.

Ekkor már kezdett körvonalazódni bennem, hogy mit is jelent az a "buzi". Persze korábban is hallottam már a szót csúfnévként az osztályban, de kábé olyan volt számomra mint a Rézfaszú Bagoly. Nem hittem hogy ilyen a valóságban is létezik.

Jobban megvizsgáltam a képet, és bár tényleg nehezen volt kivehető, a rajta lévő alakok valóban férfiaknak tűntek. Az egyik képen egy hosszú sorban álltak egymás mögött meztelenül. Előtte azt gondoltam hogy szeretkező férfi-nő párok állnak szorosan egymás mögött. Hát nem ez volt a helyzet... A másik két kisebb képrészen orális szex ment.

Sajnos a fotót már elvesztettem, de azóta is mindig megnézem a "vintage porn" kínálatot, ha egy-egy ilyen galériába botlok a neten. Hátha megtalálom azt a bizonyos képet is. Még ma is frusztrál a dolog. Vajon tényleg buzik voltak azon a képen? És vajon MI A FENÉT keresett mindez a nagyapám dolgai között? 6 éves voltam amikor meghalt. Elég furcsa ember volt. Mindenki nagyon tisztelte, de sokszor úgy éreztem, hogy inkább félik, mint szeretik őt. Legélénkebben arra emlékszem, hogy ha a közelben volt nagyon sok szabályt kellett betartani, de néha hozott lufit és szerintem vele ettem életem első lángosát is.

Mindenesetre szerencsésnek éreztem magam, hogy a dolog nem ütött ki balul. Elvégre, ha egy idióta akkor elkezd csúfolni amiatt, hogy egy buzikat ábrázoló fotót hurcolok az iskolatáskámba, azt biztos nem mostam volna le magamról nyolcadikig.

Szerencsés vagyok :)

Ez egy nyálcsorgatós bejegyzés lesz. Előre figyelmeztetek mindekit.

Ma este lementem anyához beszélgetni. Tudjátok, mi történt ma?, milyen napod volt?, ilyesmi... Ment a tv, anyának szüksége van rá, háttérzajként. Én nem nézek tv-t, de egyszer csak elakadt a szavam, amikor megjelent a képernyőn ő:

Remélem anyának nem tűnt fel, hogy a történetem, amit éppen meséltem olyanná kezdett válni, mintha egy figyelemhiányos, részeg hároméves adná elő éppen. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem. Ilyen a tökéletes HÍM. Nem találok jobb szót rá. És ekkor jött az a jelenet amikor félmeztelenül az ágyon ülve valami csaj masszírozta a hátát és a nyakát

...

Itt már konkrétan ki kellett mennem valami mondvacsinált indokkal. Fénysebességgel a netre vágódtam, hogy kinyomozzam ki is ez a félisten. Néhányan gondolom rájöttetek már hogy melyik sorozat ment éppen. Eszméletlenül gázos, de lehet hogy azért néha bele fogok nézni az elkövetkezőkben.

 Sosem állítottam magam elé ideált, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy több féle ideálom is létezik. Na ő mindenképpen egyikük. Félelmetes, hogy mennyire beindít. Az is kapásból feltűnt, hogy mennyire hasonlít a meleg pronó egyik nagy istenére, Steve Kelso-ra. Softcore pornó még annyira nem tetszett soha, mint Steve filmjei. Néha muszáj kiírnom ilyesmiket magamból. Olyan ez, mint a heteró srácoknál, a "Te olyan nőt láttam...!" beszélgetések. Nekem is szükségem van ilyesmire, de jobb híján itt élem ki mindezt.

Aztán ilyenkor azért eszembe jutnak olyan dolgok is, hogy ha ilyen kaliberű fickókon jár az agyam egész nap, akkor vajon fogok-e találni magamnak valakit is az életben? Tudom, hogy magasra teszem a lécet. Maximalista vagyok ez van. Akkor is ha megnő az esélye hogy magamra maradok. Mindent vagy semmit? Maximumot vagy semmit?

...

Szóval az úgy volt, hogy megkaptam Tőle ajándékba a Brokeback mountaint dvd-n. Mert Ő már csak ilyen kis figyelmes, és egyszer említettem, hogy nem láttam még.

Aztán arra gondoltam megnézhetném anyával valamikor, hogy leteszteljem a reakcióját. Hazudtam, azt mondtam nyertem a lemezt (szoktam ilyet, mármint nyerni...). Megkérdeztem, hogy nézünk-e filmet ma este? Mostanában nem olyan ritka már, hogy együtt nézünk meg valamit. Kérdezte, hogy milyen film ez. Elmondtam neki, próbáltam teljesen átlagosan viselkedni, beszélgettünk kicsit Heath Ledgerről is. Remélem jól palástoltam a zavaromat közben. Sokat készültem arra, hogy mit fogok mondani.

Elkeztdük nézni. Apa természetesen nem volt itthon, valami bulin volt, aminek most örültem is. Vele biztos, hogy nem ültem volna le erre a filmre.

Innentől erősen spoilerezek, szóval aki még nem látta és szeretné, az ne olvasson tovább, mert sokmindent le fogok lőni.

Meg kell valljam, az első (és egyetlen) szexjelenet engem is sokkolt az elején. Rá sem mertem nézni anya arcára közben. Ő azonban nem szólt semmit. Féltem, hogy nem tetszik neki, esetleg elalszik majd közben. Aztán annál a résznél, amikor Ennis és Jack hirtelen megcsókolják egymást, miközben Ennis felesége az ajtóból látja őket, anya felkiáltott:

"A hülye anyátokba!"

Sokszor beleéli magát a filmekbe, ez jó jel volt olyan szempontból, hogy elaludni már nem fog közben. Azonban pont az a rész volt, ami engem leginkább meghatott, az volt talán a legszebb csókjuk, egyszerre ezer féle érzés játszott benne. Anya reakciója viszont azt mutatta, hogy ő teljesen mást lát éppen benne. Valami förtelmeset.

Aztán tovább néztük csendben. Engem a második sokk akkor ért, amikor Jack felesége mesélte a telefonba Ennisnek, hogy halt meg a férje. Közben pedig bevillantak a képek arról, ami valójában történt. Sosem éreztem ezt a félelmet korábban. Borzalmas volt, iszonyú. Mindig azt gondoltam a legrosszabb ami történhet velem az hogy megvetnek majd az emberek. Bele sem gondoltam soha, hogy ennél sokkal rosszabb dolgok is megeshettek, megeshetnek.

Közben megjött apa. Enyhén ittasan, jókedvűen.

Leült közénk, anya pedig már jó előre közölte, hogy ne kérdezzen semmit, mert mindjárt vége és nem fogjuk elmesélni neki az egészet előről. Ha érdekli megnézheti holnap.

Apa nem is kérdezett semmit. Nyilvánvalóan fogalma sem volt, hogy mit néz, és csak az utolsó 10 percet látta.

Anya úgy állt fel a tv elől, hogy "Ez jó film volt"

Többet nem beszéltünk róla. Most valami akciófilm hangjai szűrődnek fel a nappaliból...

Csak nézem az átlagembereket nap mint nap. Rohannak. Munkába, iskolába. Fáradtak, korán kelnek, későn fekszenek. Esznek, tv-t néznek.

Elgondolkodom, hogy mi jelenti az örömöt az életükben? Elérni a buszt? Neeem.

Egy kis lopott pihenőidő a munkahelyen? Melegszik, de még mindig nem. Pénz? Bingó, ez egy könnyű telitalálat, de nem erre gondolok most.

Társ?

Igen.

Egy igazi társról álmodhat szinte mind. Kevés az, akinek ez megvan, és mindenki vágyik rá. Mintha egy társ, megváltó módjára kiragadná őket az életük mocsarából. Onnantól kezdve nem számít már hogy milyen koszos a város, mennyire van tele a busz, milyen unalmas a munka. Értelmet nyer a lét.

Nem vagyok benne biztos, hogy nálam is működne. Nem tartom magam átlagembernek, akármilyen nagyképűen is hangzik ez. Az én létemnek még sosem volt másik ember az értelme. Önző vagyok és sekélyes. Még az átlagember szintjére sem érek fel emiatt?

A kapcsolatokat sokszor érzem nyűgnek, plusz tehernek.

A gimi elején egy lány járni akart velem. Helyes lány volt, nem voltam belé szerelmes, és tekintsünk el attól is, hogy homokos vagyok, hisz akkor még feleannyira sem voltam tisztában önmagammal,  mint most. A lényeg az, hogy elszórakozhattam volna vele, hatalmasat dobott volna az osztály-falkában betöltött szerepemen, ha én vagyok az első srác aki becsajozik, én mégis arra kértem őt, hogy „legyünk inkább barátok". Ennek oka pedig legalább annyira volt lustaság, mint a lelkiismeretem. Igen, én ilyen kis lelkiismeretes srác vagyok. Nem mondom ki, hogy „szeretlek", ha nem gondolom igazán úgy. Ugyanakkor meg kinek kell a nyűg, ami azzal jár, hogy fenntartsak egy barátnőt, aki csak presztizs célokat szolgál? Persze, legalább megadtam volna az esélyét annak, hogy esetleg megszeretem őt később, így meg a nagy „barátságunk" miatt gyakorlatilag 4 évig egy szót sem beszéltünk később.

Hallgatok.

Emésztek magamban sokmindent. Nemsokára leírom majd, ha végre sikerül helyretennem magamban a dolgokat. Jó lesz végre tisztán látni.

Egy ideje feltűnt egy idegen IP a látogatóim között. Paráztam rendesen, mert nemrég blogoltam a munkahelyemről, és arra gondoltam esetleg onnan olvasott be valaki az írásaimba. Ma szembe néztem a félelmeimmel, és beírtam egy keresőbe. Kaliforniai.

Micsoda megkönnyebbülés :)

Egyébként egész hajnalban fennt voltam. Lázam volt, és a gondolatok vadul kergették egymást a fejemben. Gondoltam rá, hogy tollat ragadok és leírom őket, de lusta voltam. Inkább feküdtem ott, kiszolgáltatva magam a gondolataim tombolásának.

Leap of faith. Nem tudom rendesen lefordítani magyarra, de el tudom magyarázni, hogy mit jelent. Képzeld el ahogy lelépsz egy ház tetejének a párkányáról. Zuhanni kezdesz és nincs visszaút. Látod, ahogy a biztonságot jelentő párkány megmásíthatatlanul távolodik tőled. Nem tudod visszacsinálni, amit tettél. Egy dolgot tehetsz, bízhatsz abban, hogy valaki el fog kapni a végén. Minden hited abba kell vetned, hogy jót cselekedtél, hogy jól fog végződni a dolog.

Ilyen a coming out is. Csak lépsz egyet és utána zuhansz. Csak a hited marad, a hit, hogy helyesen cselekedtél.

Erre meg egyszerűen muszáj reagálnom, annyira vicces.
Megszólítva érzem magam, hisz a 80-as években nőttem fel, meleg vagyok és mindemellett veszettül jó faszi is (booyah! egy kis egészséges önbizalom... mondom én, hogy szép ez a világ). :D

Szóval annyit tennék hozzá, hogy ezek mellett a bújtatott meleg propaganda gyerekműsorok mellett, nálam erősen domináltak a nyíltan vállalós adások is. Hogy mik ezek? Tegye fel a kezét, aki emlékszik még a He-Man and the bodybuilders masters of the universe-re!

Adott ugye Adam herceg, aki egész nap rózsaszín, testhezálló ruhákban flangál, és éli a gazdag ficsúrok életét. Aztán egy varázskard segítségével átváltozik He-Man-é, és onnantól kezdve a világot menti meg mindenféle rosszfiútól (megjegyzem ugyan olyan izmos marad, mint előtte volt, de a teste hirtelen erősen lebarnul, a ruhái eltűnnek róla és a hangja is esik pár oktávot). Tulajdonképp nehéz eldönteni hogy Adam herceg, vagy He-Man a nagyobb buzi. A 80-as években kisfiúk milliói nőttek fel ezen a sorozaton. A játékfigurák még mindig horribilis összegekért cserélnek gazdát az Ebay-en. Hatalmas rajongótábor áll mögötte, de nem mondanám, hogy bárkit is meleggé tett volna. Engem biztosan nem. Azért érdekelt, mert meleg vagyok, nem azért lettem meleg, mert érdekelt. Gondoltam jó ha ezt tisztázom. :)

Ma éjjel azt álmodtam, hogy egy meleg buliban vagyok. Személyesen találkoztam ott egy msn-es ismerőssel, akit kézfogás helyett öleléssel üdvözöltem, és konkrétan mindketten nagyon örültünk a másiknak, vagy mindketten a zsebünkben felejtettük a pincekulcsunkat... Nem te voltál az Bruno boy, az volt, akit te annyira nem kedveltél egy bizonyos fórumon. Nekem már csak ilyen fura álmaim szoktak lenni, magamat ismerve ezt akár már "erotikusnak" is minősíthetném.
Egyébként pedig valóban foglalkoztatnak az ilyen bulik mostanában... Megbeszéltük már hogy egyszer elmegyünk egy ilyenre. Én még soha nem voltam, és a szememben egy kicsit misztikus az egész. Hallottam, hogy Pesten vannak helyek, amiket csak a "beavatottak" ismernek. Konkrétan valahol egy sötét  kapualjba kell becsöngetni, a megadott számra. Kívülről nyoma sincs annak, hogy odalennt valahol egy hatalmas buli tombol. Kicsit olyannak képzelem, mint a Penge 1-ben a diszkót a hentes raktár mögött, csak persze vámpírok helyett buzikkal van tele. Nem is tudom, melyik a rosszabb :-)
Ezen kívül van egy amolyan "titkos társaság" fílingem is, hiszen akikkel ott találkozol, arról valószínűsíthető hogy szintén meleg. Lehet hogy az utcán esetleg összebólintotok később, anélkül hogy mondjuk a buliban akár csak egymáshoz szóltatok volna. Tudom, ezt meg a Harcosok klubbjából veszem... képzelgek, ennyi. Visszatért a világba vetett hitem, és minden vadregényes kalandot elképzelhetőnek tartok Bruno barátom hétvégi esete óta. Nem akarok erről én beszámolni, hisz nem velem történt, de ha megírod a sztorit szívesen kiteszem ide. Szerintem sokan padlót fognának tőle.
A lényeg, hogy az élet szép, vannak helyek, ahol nem 19-es BMI-jű trendi ropifiúk az egyeduralkodók, sőt heteró helyeken is beléd csaphat a ménykű.