Woof

Most komolyan. Ha ez nem photoshop, akkor ilyen könyv létezik. És miért ne létezne? Rengetegszer találkoztam már azzal a szituációval, amikor feldúlt anyuka reklamál azért, mert csak rózsaszínű cumi kapható, pedig neki kisfia van. Mintha már csak a rózsaszín érintésétől a gyerek rögtön elferdülne. Gondolom ez jórészt a védőnők hibája lehet. El tudom képzelni könnyen, hogy efféle hülyeségekkel tömik tele az anyukák fejét. Innen már csak egy lépés az, hogy ehhez hasonló könyveket vásároljanak és fagvágó leckékre irassák be a gyerek az első gyanus jelre.

Kínácsi vagyok azért rá, vajon milyen hatása lett volna rám, ha a szüleim alkalmazzák? Bár nálam külsőre nem hiszem, hogy bármi rendellensség mutatkozott volna, pedig elég korai emlékeim vannak határozott szexuális irányultságomról.

Kéne egy felvilágosító kampány arról, hogy nem attól lesz buzi a gyerek, ha babázik, vagy főzőcskézik, illetve ha meleg, akkor sem fogja nagyobb eséllyel ezeket a játékokat játszani.

És akkor a Scott Pilgrimet olvasva visszaköszönt az egyik legmélyebb félelmem. Kicsit előhoztam a témát később; rákérdeztem, hogy miért mondja olyan ritkán. Azt felete, azt figyeljem amit tesz, ne azt amit mond.

Ma is egy fantasztikus napot töltöttem vele, minden mozzanatát élveztem. Kedvem lenne eltenni a belépő jegyeket, meg a felszedett faleveleket, meg ilyesmiket és egy scrapbookban örökíteni meg az egészet. De minek is, hisz itt van erre a blogom, ami majdnem ugyan olyan szánalmas. Tudom, hogy sokat csöpögök mostanában, de ha egyszer olyan jó... :) Erre fogok gondolni és nem arra, hogy hányszor mondja ki.

Gyalogolok befelé az Üllőin a belváros felé. Csak egy prostituált próbálkozott, őt is sikerült leráznom egy szimpla szemforgatással. Ahogy közeledek a körút felé a bárok egyre telítettebbek. Egy pillanatra belelátok a világukba, az utolsó kettő már tele van diákokkal. Néhány melós éhesen vizslatja az egyetemista csajokat a bárpult mellől, akik persze rájuk sem hederítenek, jól elvannak azzal a pár douchebaggel, akik passzolnak hozzájuk. 3 bárral korábban azonban más a helyzet. Alig pár srác, néhány csaj beszélget az egyik asztalnál. Hátrébb a zenegépnél egy pufi lány dalokat válogat. Nem kifejezetten unattraktív, inkább csak a "töltöttgalamb" kategória. Egy pillanat alatt keresztül fut rajtam az érzés, mintha egy alternatív dimenzióbeli önmagam életébe lépnék be. Látom magam előtt a heteró valómat, ahogy ilyen helyeken vadászik azok helyett amiket melegként látogattam.

Az ilyen lányok könnyű prédák, nem mintha a többi sekélyes picsa nehéz lenne, de ezekkel kevesebb kört kell futni. Hirtelen átélem, ahogy belépek a lakásába, a szagokat, a színeket, majd az alkohol szagát egy kiéhezett, elkeseredett, enyhén pufi lány szájából, aki hétköznap esténként közepesen lepukkant bárokban dobál ötveneseket zenegépekbe. Egy pillanat alatt végigpörög előttem a szex, majd az az 1-2 hónap küszködés, amikor egyre hűvösebb távolságtartással próbálom kimutatni számára, hogy nem igazán akarok tőle és ettől a kapcsolattól semmit. A végén opcionálisan balhét fog csapni, ez még jobban megerősíti a meggyőződését, miszerint minden férfi disznó, majd pár nap múlva újra a bárban lesz a legmenőbb szerelésében, amiből kilóg a fél segge/úszógumija és újra tovább dobálja majd azokat az ötveneseket.

Nem tudom miért írtam ezt le, néha átélek ilyen éber álmokat.

Futás után átvágtam a parkon. Izzadt voltam és jólesően fáradt. A nap is kisütött kicsit, az ipodomon üvöltő Serj Tankian dalt, ami a futáshoz még jól passzolt átszkippeltem. Ezt dobta következőnek:

Glitter in the air

A sárga levelek meg csak hulltak, engem meg valami mérhetetlen elégedettség töltött el, amit sosem éreztem még korábban. Napról napra jobban szeretem őt, pedig minden nap úgy gondolom, hogy ez már nem fokozható.

I have never...