Woof

Szóval már megbeszéltük Confessorral, hogy jól néz ki. Tény, ez valóban igaz. Fura, nem kifejezetten az esetem, de mégis megakadt rajta a tekintetem nekem is. Nekem túl magas, túl fiatal és nem is kifejezetten kigyúrt. Útálom ezt a szót, mert rendkvül elcsépelt és csak bizonyos intelligencia hányados alatti személyek használják főleg, de most ki kell mondanom... volt... egy... kisugárzása.

Erre még rátett egy lapáttal a legutóbbi belépője. Igen, motorral munkába érkezni eszméletlenül hatásos. Kibeszéltük, hogy azért szívesen átkaronlánk háturlól mind a ketten, ha meginvitálna egy körre a verdáján... Nincs ebben semmi rossz, mégis ... talán nem kéne szerencsétlent ilyen "férfiszemmel" kitárgyalni. Cofessor szerint ő még élvezi is. Biztos így van, vagyis remélem :)

Tegnap egy riportot olvastam a Na végre magazinban egy HIV pozitív sráccal. Szerintem mindenki átesik az eslő HIV-pánikon valamikor az első férfiszex után. Nálam sem volt ez másképp, de aztán ez a félelem elmúlik, az ember egyre gondtalanabbá válik. Úgy érzed ez a dolog csak másokkal történhet meg, veled soha. Azért persze én továbbra is védekezek, de nem parázok már annyira... Aztán jön egy ilyen cikk, és hirtelen valami veszedelmes helynek kezded látni a meleg világot.

Mert mik a lehetőségek? Ott a netes társkeresés. Nekem eddig bejött, de azt azért levágtam, hogy nem ott fogom megtalálni életem párját. Arról nem is beszélve, hogy a cam-sex a legbiztonságosabb kielégülési lehetőség a világon.

Aztán ott vannak a meleg helyek. Gondoltam ha majd bekerülök a nagyvárosba kinyílik előttem ez a világ. Hát lássuk az eddigi tapasztalataimat.

Meleg diszkó: Zsúfolásig tele, többnyira barátságos arcok, többnyire 30 alattiak, tele tini srácokkal, akinek a koruk megegyezik a testtömeg indexükkel... Hú, de vicces fiú vagyok, utána számoltam és az én korom is kábé egyezik a testtömeg indexemmel :) Még jó, hogy már nem vagyok tini, különben magamat fikáznám most...

Meleg férfiklub: Elsőre elrettentő sötét atmoszféra (másodikra is). Itt már találni középkorúakat is. Akikkel eddig odalent beszéltem szintén mind barátságosak voltak, ugyanakkor azért egy jelentős hányaddal nem szívesen álltam volna szóba. Sok a creepy idősebb fazon, aki lyukat bámul beléd, és nem veszi a lapot, ha nem mutatsz érdeklődést iránta.

Meleg szauna: Ez még kimaradt.

Meleg bárok: Eddig kettőben voltam, és bár barátságos, színvonalas hely mind a kettő, lehet hogy csak nekem sikerült eddig kifognom, de szinte mindig tök üres volt. Délután és este is.

Összességében eddigi tapasztalataim alapján egyre kevésbé hiszem, hogy az élő ismerkedés ezen kereteken belül lehetőséget tud nyújtani bármi többre mint a netes. Ez egyszerre ijeszt meg és szomorít el. Pár embertől hallottam már, hogy ha komolyabban akarsz ismerkedni, akkor nem árt bekerülni baráti társaságokba, házibulikba, azaz csak ismerősökön keresztül megy igazán. Ugyanakkor egyre többször találkozom azzal a jelenséggel is, hogy egy ismerkedés elején az illető megkérdezi, hogy mennyire vagyok benne a pesti meleg-világban. Ismernek-e sokan, ismerek-e sok embert. Általában rögtön ezután kinyilvánítja, hogy ő nincs benne, esetleg benne volt, de már nem. Mintha ezt szégyellni kéne. Tény, hogy ez egy roppantul kis világ és eléggé belterjes. Én sem akarnám, hogy a város meleg része a magánéletemen csámcsogjon, akkor sem ha már teljesen felvállaltam volna magam a világ előtt. Így, hogy ez még hátra van, pláne nem akarom. Ugyanakkor valami ellentmondás azért van a két állítás között. Ismerkedni csak barátokon keresztül lehet igazán, vagy ne válj részévé a pesti meleg szcénának.

Fogas kérdés.

Oké, szóval jól indult a hét. Találtam egy pornót, amiben Nick Morinetti-t először láttam paszív szerepben. Ráadásul Tim Kelly volt az aktív, aki az egyik abszolut kedvenc muscledaddy-m a pornóiparból (kihagsúlyoznám, hogy azért, mert nem csak aktív szerpet vállal, útálom ha egy faszi csak aktív, hallod Árpád Miklós? :) )

Szóval a hét jól indult, még egy kis kaland lehetősége is felmerült egy ide látogató túristával. Naná. Nem mondanám, hogy nagyon készültem rá, de azért örültem a lehetőségnek. Számot cseréltünk, megbeszéltük, hogy beülünk valahová meginni egy sört, aztán majd meglátjuk mi lesz. A képei alapján szimpatikus volt, de szeretem nyitva hagyni a lehetőséget a visszalépésre, ha a személyes találkozón mégis meggondolnám magam. Egy sörözés erre tökéletes megoldás szerintem.

Felhívtam aztán, hogy akkor mikor és hol találkozzunk. Mondta, hogy nagyon be van táblázva, de olyan 11 után lemegy majd a "DIXX"-be, ott  összefuthatunk.

Na, ez nem egészen az, amit én elképzeltem.

1. Ő keresett meg engem, hogy találkozzunk, ilyenkor a minimum az hogy nem egy szexbárba rendezem a találkát, ahol elég valószínű, hogy még vagy 20 egyéb jelentkezőt is ki tud fogni magának.

2. Nem fogok egy "lehet, hogy ott leszek ekkortályban" üzenet miatt hülyét csinálni magamból, hogy ott ülök és várom őt.

3. Akármilyen elfoglalt is az illető, éjszakára tenni egy randit a hét közepén bunkóság. Lehet hogy ő túrista itt, de én dolgozok.

Szóval hárítottam, mondtam, hogy akkor talán másnap. Másnap szintén hasonló feltételeket szabott, éjjel a Magnumban vagy a Coxx-ban. Nem, barátom, ez így nem fog menni... Frusztrált a dolog, mert... mert kanos voltam. Ennek ellenére nem fogok ilyen szintre süllyedni. Az egy dolog, hogy jártam már a Coxx-ban, nem is nézem le vagy ilyesmi, de nem fogok egy randit oda szervezni. Ugrott a dolog, mérgemben elmentem kihajtani magam az edzőterembe. Konkrétan azzal a céllal, hogy most addig futok, amíg össze nem esek és aztán még tovább... Jó esett. Továbbá arra is rájöttem, hogy eszméletlenül hiáyzik a boxzsák. Az előző termemben volt, használtam is párszor, de sosem hittem volna hogy egyszer ennyire hiányozni fog az hogy úgy istenigazából megpüföljem.

A múltkor a szokásos sorozat adagomat fogyasztva érdekes dolog ragadta meg a figyelmem. Az egyik sorozatomban egy leánybúcsús epizód ment. A csajok mindenféle ciki feladatokat írtak össze a menyasszonynak, az egyik pedig az volt, hogy smárolnia kellett egy lánnyal. A menyasszony nem akarta megtenni, de végül két másik jelenlévő csaj bevállalta helyette. Itt jön a lényeg. Az egyik lányról később kiderült, hogy leszbikus, de a másik eddig teljesen heteró volt. A csók azonban elgondolkodtatta, annyira élvezte, hogy rájött: érdeklik őt a lányok.

Persze mindez csak egy sorozat, mégis felmerült bennem, hogy létezik-e ilyesmi a vlaóságban is? Lehetséges-e, hogy valakit nem érdekel a saját neme, de egy ilyen pozitív élmény hatására mégis elkezd a saját kapujára játszani? Magamról pontosan tudom, hogy mindig is érdekeltek a férfiak. Egész kicsi koromtól kezdve. Belegondoltam már, hogy mi lett volna, ha gyerekkoromban sosem látok birkózást a tévében. Sosem kezdtem volna el izgatónak találni, ahogy két férfitest szorosan összesímul? Ez az elmélet nem hiszem, hogy megállja a helyét, mert ha ki is zárom a tévéből jövő hatásokat, akkor is ott vannak az olyan emlékek, mint mondjuk a szomszéd fickó füvet nyír egy szál piros fürdőgatyában, én meg ott lógok körülötte 6-7 évesen egész nap. Lenyűgözött a szőrös, izmos teste, és bevallom sokat gondoltam rá később is. Nem szexuálisan persze, ahhoz azért meglehetősen ártatlan voltam még abban a korban, viszont elképzeltem ahogy más férfiakkal birkózik. Azt sem tudtam akkor még, hogy mi az a szex, mégis visszagondolva egyértelmű, hogy mi izgatott. Később presze nagyon megijedtem, amikor elkezdtem felismreni, hogy ez nem igazán az ami más fiúkat érdekel. Sokáig tartott, míg  valamelnnyire  Szóval nálam ez egy hosszú folyamat volt, ami viszonylag korán kezdődött. Nehezen tudom elképzelni, hogy mindez végbemenjen valakiben egyetlen véletlen homoszexuális élmény hatására. Szívesen olvasnám erről mások véleményét is. Veletek esetleg fordult elő ilyesmi?

Ugyan olyan fürdőgatyánk van - állapítottam meg magamban. Nemrég vettem, és egy csomót válogattam az üzletben. Nem hittem volna, hogy kapásból az első bevetésén valaki máson is ugyan olyan lesz. Nem mintha számítana... Azért remélem az én seggem is van olyan jó benne, mint az övé. Bakker... Ne gondolj ilyesmire...! Egy merevedés itt a szaunában végzetes lehet... Ráadásul eddig nem is jött be annyira a fickó, mérges is voltam amiért már kétszer is villantottam előtte az öltözőben. Valahogy mindig akkor jön be, amikor egyszál faxban vagyok. A kollégiumi évek kinevelték belőlem a szégyenlősséget az öltözőkben... Belőle valószínűleg nem, mert nekem még nem sikerült elcsípnem egy pillantásra sem. Ez valahogy birizgálta az igazságérzetemet... Eddig az vígasztalt, hogy nem is érdekel. Oké, nagydarab, érett, masszív férfi, de nem igazán jött be eddig. Erre most itt ül mellettem, nekem meg az jár a fejemben, hogy egy menetre azért simán bevállalnám...

Hiába, a speedo öltöztet.

Miután kiment direkt vártam vagy 10 percet, meg még zuhanyoztam is vagy 10 percig utána. Biztos voltam benne, hogy nem lesz már ott az öltözőben. Persze ott volt. Persze sikerült újra villantanom. Pedig tényleg nem akartam...  3-0 az ő javára, és lehet hogy csak belemagyarázom, de nekem valahogy nagyon úgy tűnt, hogy direkt megvárt...

Helyszín: Tesco, sorbanállás a kasszánál anyával. Előttem a sorban egy lélegzetelállítóan jóképű férfi. Sportos-őszes szépen trimmelt bajusz + állközépen kis csík kombinációval. Átható barna tekintet. Hátrafordul... többször is. Én szenvtelenül farkasszemet nézek vele, rég túl vagyok már azon a fázison, hogy elkapjam a tekintetem ilyenkor. Anya az ásványvízek közt válogat, nem veszi észre mi folyik köztünk. Azon filózok ki lehet ez. Álmos kis városkánkban mindenki ismer mindenkit, de őt még sosem láttam. Egy indokon gondolkodtam, ami megfelelő lenne, hogy Anyánál  rákérdezzek ennek az embernek a kilétére. Neki ismernie kell, ő aztán tényleg mindenkit ismer itt. Fizet... Nem érti a fizetendő összeget. Nem magyar. Miközben Anya fizet én már tólom is ki a kocsit, még épp látom, ahogy beszáll a kamionjába.

Egy trucker.

Azon gondolkodtam ma, hogy hol van már az a srác, aki a hideg januári reggeleken hajnalban kelt, próbálta kizárni a gondolataiból a lehangoló környezetét, a lába mellől csikket vett fel egy hajléktalan, miközben ő a buszra várt... Ehelyett most reggelente a dugóban anyázok csendesen, miközben persze megint késésben vagyok, mert nem bírtam időben felkelni.

Olyan gyorsan változik minden, nem az a kérdés, hogy jól, vagy rosszul megy-e a sorunk, pusztán az, hogy meg tudjuk-e élni igazán az élet aktuális szakaszát, vagy inkább csak átrohanunk rajta?

És akkor eléd vág a semmiből egy színes mezes motoros, te meg azon gondolkodsz hogy honnan a fenéből került ez ide, az előbb még nem volt a hátad mögött az biztos... Ezután hálát adsz, hogy nem ütötted el véletlenül, és újra figyelmezteted magad, hogy vigyázni kell velük.

Ugyanakkor a másik kasztjuk talán még veszélyesebb. A chopper hangját ugyan már messziről meghallod, viszont ezek a biker típusok számomra annyira szexik, hogy teljesen elvonják a figyelmem a vezetésről. Túlzottan lekötnek a tetkóik, a bőrszerkójuk, az arcszőrzetük... aztán két lábbal taposok a fékbe az utolsó pillanatban. Más "normális" férfiakra a szőszi cicababák vannak hasonló hatással...

El lehet képzelni, hogy mennyire elállt a szavam, amikor ma a munkahelyemről kifelé menet megláttam Mr. Jómodort a parkolóban civilben. Rövidujjú pólóban volt és a karjai teljesen ki vannak varrva. Álmomban sem hittem volna róla, eddig ugyanis csak uniformisban láttam őt. Le voltam taglózva, nem gondoltam volna hogy ez a fickó tud ennél még jobban is tetszeni. Hirtelen elkeseredetten próbáltam valami álatlános beszédtémát felvetni, de csak az jutott az eszembe, hogy "Huh, de jól ki vagy varrva!" Ettől viszont visszatartott az agyamnak az a kis százaléka, ami nem vonyított mint egy farkas... Így csupán köszöntünk egymásnak...

Afenébe... :)

Mai boldog pillanatok:

Amikor az egyik közlekedési lámpánál a sárga jelzés felvillanásakor észrevettem, hogy valaki szemet és szájat ragasztott rá, így egy smiley lett. :)

Amikor az egyik hídon átjőve a velem szembe jövő két srác keze mintha furcsán összeért volna. Közelebb érve észrevettem, hogy az egyik fogja a másik egyik ujját. Kicsit bátortalanul, de láthatóan fülig szerelmesen sétáltak. :)

Amikor ma este véletlenül erre a képre bukkantam. :)

Rendkívül nehezen megmagyarázható dolgok. Pl hogy mit keresnek majdnem meztelen képek saját magadról a fényképezőgépeden, amit anyád a tudtod nélkül kölcsönvett, amikor szüksége volt rá... Azt azért mégsem válaszolhattam, hogy a meleg társkereső oldalakon akartam kicsit felfrissíteni a kirakatomat.

Improvizáltam egy tetkó mintáról, amit photoshoppal akartam kipróbálni acélos izomzatomon. Azt hiszem bevette...

Az elsőre ugyebár mindenki emlékszik /egyszer biztosan erről is írok majd/. Egy homoszexuális férfinél ráadásul kettő első is létezhet, szerintem senki nem felejti el ezeket, de vajon mindenki ugyan úgy emlékszik az első összetört szívre is? Ma megleptek ezzel a mondattal.

"Szerintem neked én voltam az első, akinek úgy igazán összetörted a szívét."

Minden szava igaz. Annyira sajnálom, bármit megtennék, hogy meg nem történtté tegyem, akkor is, ha sokat tanultam az esetből. Azóta sokkal egyértelműbb vagyok az emberekkel ismerkedés során, szinte már az első mondatban leszögezem, hogy érdekel-e az illető, vagy sem. Nem akarok félreértéseket, fölösleges köröket, nem akarok bántani senkit.

...

Blogtali: 2 dolog lepett meg.

1. A heteroszexuális női blogolvasók száma

2. Az hogy milyen könnyedén feloldódtam. (Azt hittem sokkal nehezebben fog menni... hiába, fejlődök.)

Nem volt rossz, lehet hogy legközelebb is elmegyek majd ;)

És hogy ne legyek annyira kibszottul komor, mint amilyennek mostanában a hozzászólásaimat érzem, ide illesztek még valamit (aminek bár semmi köze az eddigiekhez mégis eszméletlenül vicces)! ROFLMAO