Szerző: Woofer on 2009.04.21. 20:42

Megint halálról álmodtam. Megint ő halt meg. Még álmomban rájöttem, hogy álmodtam az egészet. Álom az álomban. Ennek ellenére borzalmas volt, izzadtságban úszva ébredtem. Csörgött a telefon. Felvette valaki, én meg nagy nehezen összekészültem és lementem reggelizni. Anya halkan közölte a hírt. Meghalt egy rokonunk az éjszaka. 90 éves elmúlt, szomorú ezt mondani, de szegénynek megváltás volt már...

Engem kirázott a hideg, majd halkan azt feleltem:

- Én meg megint azt álmodtam, hogy te haltál meg.

....


Aztán ma egy előadáson ültem. Hosszú ideje már, hogy utoljára rosszul voltam egy előadáson. Ezen gondolkodtam, miközben a rosszulléttel küzdöttem egy teremben 50 fővel és 0 nyitott ablakkal. Utoljára talán egyetem első-, vagy másodévében éreztem ezt. Aztán hozzáedződtem, azóta nem. Most meg újra. Jöttek a diák egymás után, egyik borzalmasabb mint a másik. A végén már nem is néztem rájuk inkább. Ha csak képek lettek volna, talán nem is ráz meg ennyire a dolog, ott volt a baj, hogy az előadó a sorsokat is elmesélte. Az előadás a fájdalommentes halálról szólt.

....

Akarok egy vidám hétvégét!

 

Címkék: halál álom
5 hozzászólás

Búcsú

Szerző: Woofer on 2009.04.14. 19:57

Reggel lélekben elbúcsúztam valakinek a virtuális inkarnációjától, akit itt ismertem meg, és aki fontos volt nekem. Nem írok nevet, úgyis mindannyian tudjátok kiről beszélek. Nagyon bátor ember ő, hatalmas respect ahhoz amit véghez vitt a hétvégén!

Akármi is történt... tudnod kell, hogy szép volt öreg! Nagy vagy!

...

Aztán délután elbúcsúztam még valakitől. Erős voltam, csak pár ölelés a reptéren... Ahogy visszafelé vezettem, megéreztem az arcszeszének a szagát magamon egy pillanatra. Na ekkor azért majdnem elkezdett csöpörészni az eső. Hiányozni fog.

Ma rájöttem arra is, hogy mennyire vágyom egyetlen tiszta érzésre. Vágyom arra, hogy végre ne ezer érzés keverékét érezzem valaki iránt, csak egyet, de azt határozottan. Örültem, hogy elmegy, mert így fel sem fog merülni egy kapcsolat lehetősége, ugyanakkor összeszorult a torkom, ha arra gondoltam talán soha többet nem látom őt.

Túlzok, biztos, hogy találkozunk még. Meghívott magához, én is bármikor szívesen látom majd őt. Nem merült fel semmi komoly, valahogy mindkettőnkben volt annyi elővigyázatosság, hogy ne hozzon ilyesmit szóba. Sokmindent köszönhetek neki, és egyszer talán le is írom majd. De nem most...

 

szólj hozzá

Lusta nap

Szerző: Woofer on 2009.04.13. 19:48

Ez már nagyon kellett.

Egy nap, amikor semmit sem csinálok. Csak feküdtem kinnt a kertben a napon, olvastam, zenét hallgattam és szunyókáltam. Pár éve már leszoktam arról, hogy ezen a napon végigjárjam a rokonságot és mindenhol pofaviziteljek egy fél órát. Rájössz hogy nincs értelme, amikor belegondolsz, hogy utoljára tavaly húsvétkor láttad őket és mégis kényelmetlen csend van, mert bár eltelt egy év, még sincs semmi mondanivalótok egymásnak. Ehelyett tehát lustálkodtam, és az elmúlt napok eseményein gondolkodtam. Volt min.

 

 

 

 

 

 

 

(Szeretném, ha ez a kép 100%-ig igaz lenne rám, de előttem áll még egy nehéz feladat, amit 15.-ig meg kell tennem. Utána lesz üres csak a listám, de ma ezzel nem foglalkozom. Ma élvezem az életet.)

3 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.04.12. 21:14

Az internet sok esetben olyan mint egy hatalmas második esély. Nagyszerű hogy megtalálhatsz rajta embereket és beszélhetsz velük akkor is, ha személyesen esetleg nyuszi voltál amikor lett volna rá lehetőséged. Még nagyszerűbb, amikor ezek az emberek azt válaszolják, hogy "Igen, emlékszem ám rád a fürdőből!"

Ez egy fantasztikus érzés... :)

szólj hozzá

Szerző: Woofer on 2009.04.12. 15:56

Gyerek vagyok az édességboltban. Csak aztán gyomorrontást ne kapjak.

A tegnap este megint ott ért véget, ahol múlt szombaton. Nem, nem váltam a hely rabjává, de muszáj volt újra lemennem. Ki kellett próbálnom mégegyszer, felvértezve frissen szerzett rutinommal. Military night volt, bár ez nem tartott vissza senkit attól, hogy úgy öltözzön ahogy akart. A legviccesebb a kis ázsiai üzletember volt, zakóban és napszemüvegben. Full incognito. És persze most is ott volt egy alfa. Nem a fürdőbeli srác (bár mintha láttam volna a barátait felbukkanni, de nem vagyok benne biztos hogy ők voltak azok). Egy kigyúrt norvég atyaúristen, akin igazán látszott hogy minden rosszban benne van. Szerencsére Banderas barátom jól beszél norvégül, így viszonylag könnyen megismerkedtünk vele. Én ugyan nem sokat beszéltem, nem voltam az esete, de ettől függetlenül nagyon kedves volt. Kérője meg akadt rendesen.

Kellemes este volt, annak ellenére hogy most a sötét részlegbe is bemerészkedtem, igaz csak a haverokkal és szigorúan csak körülnézni. Nem leszek törzsvendég az biztos. Olyan volt mint valami bizarr szellemvasút, ahol minden kanyarban szörnyek ugranak elő, azzal a különbséggel, hogy itt minden kanyarban kezek simítottak végig. Nem az én esetem ez a fajta teljes anonimitás. Fontos a diszkréció, de szerintem sosem fogok annyira elkeseredetten vágyni a szexre, hogy mindegy legyen kivel csinálom ott a sötétben. Igazából ez elborzaszt.

Banderasszal mentem haza.

Később már az ágyban az borzasztott el, hogy egyre csak a norvég fickó járt a fejemben. Életemben először fordult elő, hogy másodszor is együtt voltam egy férfival, és közben már egy másikon jár az eszem? Pontosan mekkora szemétláda is vagyok most? Félelmetes. Telhetetlen. Önző.

Egy dolog azért világossá vált. Itt az ideje, hogy visszavegyek.

1 hozzászólás

Alfa

Szerző: Woofer on 2009.04.10. 21:30

Éltétek már át valaha azt az érzést, hogy hosszú idő után végre találkoztok rajongások tárgyával? Egy sztárral, vagy ilyesmivel. Nem autógram osztásra gondolok, ahol egy vagon pénzt fizetsz azért, hogy kapj egy szignót a futószalagról. Egy spontán találkozást képzeljetek el, mondjuk egy hotelben. Nekem volt már részem ebben. A szavam elakadt, alig tudtam valami értelmeset kinyögni, pedig ott volt, beszélhettem vele, aláírt, fényképezkedett...

Na ezt éreztem ma újra, amikor az alfahím megszólított a szaunában.

Igen, ma elmentem egy szaunába. Nem a nyíltan melegbe, nem a titkon melegbe, hanem a nyíltan nem melegbe. Érdekes egy hely. Egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyan emberek, akik heteró létükre ilyen helyekre járnak. Az egész annyira egyértelműen meleg, hogy nekem senki ne mondja, hogy ő csak a melegvíz gyógyító ereje miatt van ott. Meglepett pl hogy nem viselhetek fürdőgatyát, csak az általuk adott ágyékkötőket. Ez olyannyira frusztrált, hogy gyakorlatilag végig erősen kellett koncentrálnom hogy ne kapjak merevedést, akár már csak attól az érzéstől is, ahogy a nedves anyag rámsimult.

És igen, voltak jó fickók, meglepően sok. És néztek, mindenki néz, bámul mindenkit, de úgy vettem észre főleg csak azok beszélgettek egymással, akik eleve együtt is érkeztek. Én újdonsült olasz barátommal mentem le (ofkorsz egyedül papír lettem volna). Ki is találtam, hogy a blogon csak Banderasnak fogom őt hívni, mert az olyan vagányul hangzik.

Erősen igyekeztem általános beszédtémákra koncentrálni vele, amikor bejött egy bizonyos társaság, aminek minden tagja 10/10 volt. Bámulatos szép hímek, egyértelműen melegek és köztül az alfa. Nagyon izmos, kivarrt, szőrös testépítő... kapásból tudtam, hogy övé lehet a kinnt parkoló chopper is... Konkrétan nem mertem rá nézni, féltem az instant merevedéstől. Ő azonban nézett, és mosolygott, és aztán a zuhanynál beszéltünk is kicsit.

Mint már a bevezetőben is kezdtem rendkívül szégyenlős voltam, és ennél tovább nem mesélhető a sztori sajnos. Mégis nagy élmény volt, már csak a tudat is hogy igenis léteznek ennyire gyönyörű férfiak meleg kiadásban. Az meg külön hízelgő, hogy mutatott érdeklődést irántam... persze az is lehet hogy Banderas csigázta fel. Nem lennék meglepve rajta :)

Korábban jöttem el nála, mert indulnom kellett. Kifelé menet még megakadt a tekintetem az egyik biztonsági emberen, aki az öltözőket őrizte. Nem vagyok róla meggyőzőve hogy a lopások elkerülése miatt, vagy az esetlegesen kialakuló akciók megakadályozása céljából... Olyan 40-es jóképű kigyúrt fazon volt. Unott képpel viszonozta lelkes tekintetemet, gondolom biztos heteró, útálja a munkáját, és hogy folyamatosan kikezdenek vele a buzik. De öregem, uniformis van rajtad, ami majd szétfeszül az izmos testeden. Mégis mi a fenét vársz ettől?

:)

Alfa és barátai kb ez a kategória voltak (csak hogy képet tudjatok alkotni)

7 hozzászólás

Buzi éjszaka

Szerző: Woofer on 2009.04.05. 12:49

Megvolt az első "mentünk bele a buziéjszakába" élményem. - Igen, régóta tervezem lenyúlni ezt a kifejezést, örülök, hogy végre megtehettem :)

Egy ideje izgatja már a fantáziámat, hogy milyen lehet valójában egy melegbár. Szokásomhoz híven most is szükségem volt valakire aki kétlábbal átlök azon a bizonyos ajtón. Az egész egy szimpla kis találkozóval indult (kösz a szervezést Magni!), kicsit sokat ittam, és mielőtt észbekaptam volna máris a népszerű "DIXX" club lépcsőjén mentem lefelé.

Na jó, ennyire azért nem vagyok ártatlan. Nagyon jól tudtam hogy mit csinálok, és örültem hogy megvan bennem a megfelelő alkohol szint ahhoz, hogy leküzdjem a gátlásaimat. A hely maga tetszett. Zavarban voltam persze, sokan voltak, sokan néztek...

Ilyenkor ugyebár a helytől való félelem két komponensből tevődik össze.

1. Mi lesz ha nem tetszik?

2. Mi lesz ha ismerősbe botlok?

Nos, első dolgom kb az volt hogy elmentem WC-re és innen a történet vígjátéki ívet vesz. A WC-ből kifelé jövet ugyanis leszólítottak. Nem is akárki. Egy volt áltsulis évfolyamtárs, akiről én ugyan tudtam, hogy meleg, de azért nem egészen így képzeltem az outolásomat őfelé. Viszont, egyben az első coming out-om is megvolt. Mellesleg éreztem, hogy össze fogok vele futni valami ilyen helyen, a poén az, hogy állítása szerint ő sem gyakori vendég ott. Örültem hogy látom, mindig bírtam őt, és bízom benne, hogy a titkom jó helyen van nála.

Vele és a barátjával mentünk át a "táncos helyre". Zsúfoltság fogadott, de nem zavart. Táncolni nem akartam ugyan, de élveztem a szituációt. Megnézhettem férfiakat, amilyen hosszan csak akartam, nem kellett elkapnom a tekintetem. Ez fantasztikus volt. Még úgy is, hogy az ottani felhozatalból egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányan érdekeltek volna. Mindenesetre azért pozitív csalódás volt, sokkal több "hajtűdobálóra" számítottam. Persze azért így is előfordult olyan szitu, hogy valószínűleg valakinek a lábára léphettem abban a szűk heringesdobozban, amit tánctérnek neveznek, mert egyszer csak azt veszem észre, hogy egy magas, vékony, kopasz srác ököllel csapkodja a vállam és fejhangon ezt kiabálja: "Áááúúú ez fááájt!"

Kitört belőlem a röhögés, egyrészt a hanglejtése miatt, másrészt meg mert úgy ütött, mint egy lány.

Itt elvesztettük kísérőinket, de csatlakozott hozzánk egy korábbi, találkozós cimbi. Így mentünk végül vissza  a "DIXX"-be, ahol közben megfogyatkozott a tömeg, vagy már mindenki a sötét kamrákban volt, nem tudom. Oda nem néztem be. Egy amerikai párral kezdtünk beszélgetni, akik bevallom, nekem nagyon szimpatikusak voltak. Nálam az est fénypontja volt. Sajnos korán leléptek, én még dumáltam volna velük.

És most az a rész, amire nem vagyok büszke: Felmentem egy fickóhoz, csak "aludni". Egyrészt életem legfurcsább erotikus élményét éltem át vele, ami igazán nem volt kellemetlen, de annyira nem is élveztem.  Másrészt meg tényleg csak aludtunk. Kábé 3 egész órát. Aztán eljöttem. (Lekapcsolni a villanyt mielőtt levetkőzünk? Wtf? Ekkor már tudtam, hogy na most kell lelépnem, de olyan fáradt és részeg voltam, hogy inkább az alvást választottam.)

Kicsit szégyellem magam, mert kísérőmet, akinek azt köszönhetem, hogy egyáltalán le mertem menni egy ilyen helyre ott hagytam, és ez fájt neki. Ugyanakkor azt is szégyellem, hogy csak úgy elmentem egy idegenel, mert 20 perc beszélgetés alapján szimpatikusnak találtam. Persze később kiderült hogy semmi közös nincs bennünk. Abszolut semmi.

Persze ilyen az élet. Örülök, hogy megvolt ez a tapasztalat is. Örülök, hogy jórészt pozitívan sült el a dolog.

Ennyi.

Címkék: éjszaka meleg bár buzi
4 hozzászólás

Szerző: Woofer on 2009.04.02. 20:40

Valahogy úgy érzem minden olyan gyorsan pörög körülöttem, csak kapkodom a fejem. Nem tudom pl. hogy léptem szintet és váltam, "egyszerű, melegségétől kicsit megrémült srác"-ból egy "hármas grupi szervezőjévé"... Midez csak úgy jön... Sodródom, és nem is ijeszt meg, egy cseppet sem.

2 hozzászólás

Comedian

Szerző: Woofer on 2009.03.29. 20:03

Mint minden dolgot, aminél elengedhetetlen a rendszeresség, a hét nyálcsorgatása képe  rovatomat is elhanyagoltam. Nem ígérem, hogy változtatni fogok ezen a rossz szokásomon, szóval a rovat továbbra is teljesen rendszertelenül fog jelentkezni. Remélem mindenki boldog :D

Nem is szaporítom a szót tovább, rátérek eheti témámra.

Jeffrey Dean Morgan.

Számomra teljesen ismeretlen volt mostanáig. Ahogy elnézem az IMDB-t főleg sorozatszerepeket vállat. Nemrég láttam őt a Watchmen-ben és muszáj volt részletesebben is rákeresnem. Ha megnézitek a képeket, gondolom érthető hogy miért. Hihetetlen sármos faszi. 

Komolyan mondom, annyira jóképű, hogy már szinte rossz ránézni. Folyton ilyesmi jár a fejemben, hogy ilyen mosoly nem is létezik. Persze hogy külön érdemes megnézni őt ebben a filmben, már csak a bőrszerkója miatt is. Ne tagadjátok, tudom, hogy bennetek is megvan ez a fétis. Az nem lehet, hogy csak én vagyok ennyire defektív. :)

Úgy mellesleg a film is jó, szóval irány a mozi uraim!

 

 

 

Címkék: watchmen
6 hozzászólás

Captain Hook(up) akcióba lép!

Szerző: Woofer on 2009.03.28. 23:52

Hook(up) kapitány újra megfeszítette a vitorlákat. Arról van szó, hogy Mr. Italiano jelentekezett. Kis cam chat volt, kb a következő beszélgetés zajlott le:

Ő: -Tetszel.

Én: -Te is nekem, jóképű vagy nagyon.

Ő: -Mutass erre bizonyítékot!

Én: -Mi? Azt akarod hogy mutassam meg a farkam, ami azóta merev, hogy bekacsoltad a kamerádat?

Ő: -Igen :)

Nemsokára itt lesz, és örülne ha segítenék neki relaxálni. Milyen ember lennék, ha ezt megtagadnám? :)

 

Komolyra fordítva, akartam írni pár dalszövegről, amikben magamra ismertem a héten.

Dalok, amik rólam szólnak

Először Kevin Rudolf - Let it rock. Itt helyben ki szeretném jelenteni, hogy nem hallgatok igazán ilyen zenéket, és nem tudom mi történik velem mostanában, valahogy egyre inkább rájuk szokok... Néha attól félek, hogy az ördögvillás rock démon eljön a hűtlen lelkemért, és olyankor sikítva ébredek fel...

Na de miért is szól ez rólam? Csak az első versszaknak vagyok a főszereplője, így hangzik:

I see your dirty face
Hide behind your collar
What is done in vain
Truth is hard to swallow
So you pray to God
To justify the way you live a lie, live a lie, live a lie
And you take your time
And you do your crime

 

 

A másik jeles dal a Kiscsillagtól a Légyszíves. Imádom a Kispált, és ez egy újabb gyöngyszem. Akárhányszor is hallom a dalaikat, mindig megjelennek képekként a fejemben, és mindig egy kicsit más az egész.

Kedvenc sorom: Jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el, jó lenne, ha nem füstölne simán csak úgy el az én . . . tyúúúkszaros kis életem!

Emiatt a sor miatt kellett szóba hoznom ezt a számot. Ami egyébként rám értelmezve most jelenleg legalább annyira ciki, mint ha az All the single ladies-ben feszegetett filozófiát ismerném el magamra jellemzőnek. De vállalom. Ez van.

szólj hozzá
süti beállítások módosítása