Woof

Megkaptam az első elutasítást egy férfitől.

Fura érzés.

A lányok általi elutasítást valahogy megszoktam. Na nem mintha olyan sokszor lett volna részem benne, de pont két nagyon fontos (akkor fontosnak hitt) lány mondta, hogy "legyünk inkább csak barátok".

Szóval férfiak terén eddig szerencsésebb voltam. Persze ehhez lehet hogy az is hozzájárul, hogy gyakran a másik fél kezdeményezett, nem én. Hát most én kezdeményeztem, és teljesen korrekt és intelligens visszautasításban volt részem. Azért remélem "barátok még lehetünk"...

:)

Lássuk csak... vegyük alapul a legoptimálisabb szituációkat. Mit szólna az alábbi beszélgetéshez az a személy, akinek a véleményére legtöbbet adok ezen a világon.

Anyám.

- Anya, lefeküdtem egy fiúval

- Kisfiam, ha neked ez okoz örömet, én elfogadom.

...

- Anya, lefeküdtem egy férfival, aki akár az apám is lehetne.

- Kisfiam, ezt már nehezebb elfogadnom, de bízok benned. Ha neked ez okoz örömet, és így vagy boldog, elfogadlak.

...

- Anya, lefeküdtem egy nős férfival, aki majdhogynem az apám is lehetne.

-...

Egyszerűen nem tudok hasonló megértő választ elképzelni ebben a szituációban. Tehát gyakorlatilag teljesen tisztában vagyok a helyes úttal itt. Már csak a farkamnak kéne még elmagyarázni...

Harry Potter is így érezhette magát, amikor a nagydarab, szőrős Hagrid bevezette őt a való világ mögött meghúzódó mágusvilágba. Én is úgy érzem egy új világ tárul fel előttem, aminek a létezését eddig nem is sejtettem.

Igen, már megint egy nős férfi lépett az életembe, még ha egyenlőre csak online szinten is. Ez már a második alkalom. Az elsőt leszereltem, de most úgy érzem... mi a fenéért ne?

Elvégre eddig is évek óta kettős életet élt, csak nem velem fog már lebukni... Akkor meg mit izgat engem a másik élete? Ez csak szex, és by gawd... arra most nagy szükségem volna. Ráadásul még valami perverz módon fel is izgatnak a nős apukák. A heterók nős anyuka, a.k.a. MILF mániájának analógjaként oda vagyok a DILF-ekért.

Sosem hittem volna, hogy a tisztes családapák világa mögött megbújik egy másik is. Valahogy mindig azt gondoltam a buzik vagy vállalják, vagy rejtőzködnek, de a rejtőzködőket valahogy mindig egyedül állónak képzeltem. Ez az első kép ami az embernek az eszébe jut.

Ráadásul a nős férfiakkal való lebukás magával sodorhat egy hatalmas családi perpatvart is, aminek semmi kedvem a középpontjába kerülni.

This is so screwed up...

Már régóta akartam írni pár sort a netes társkeresőkről.

Nagyban megkönnyítették első lépéseim melegként. Hisz ha akarsz anoním maradhatsz, mégis leírhatod mire vágysz pontosan. Aztán csaliként bedobsz még pár képet is és várod a kapást. Ez sokkal könnyebb és kockázat mentesebb, mint mondjuk odamenni ahhoz a nagydarab jóképű fickóhoz az edzőteremben, akit már régóta kinéztem magamnak és kész tények elé állítani, hogy "Tetszel, ez van barátom, mi legyen?"

Az inetrenet korában már sokkal könnyebb az ismerkedés. Gondoljunk csak vissza mi volt korábban? Igénytelen szexlapok fekete-fehér hirdetései? Teletext társkereső? Teljesen zsákbamacska mind a kettő. Ennek ellenére sokan még mindig zsákbamacskát árulnak az interneten is, nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Nem raknak fel képet, nem írnak magukról. Remélem ez a bejegyzés esetleg felnyitja a szemüket.

Egy bizonyos társkeresőt már régóta figyelek, mert szinte csak nekem tetsző férfiakat látni rajta. Már internetes pályafutásom elején rábukkantam erre az "aranybányára", de akkor még el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is regisztráljak rá. Valahogy rangomon alulinak éreztem, és ez most nagyképűen hangzik, de akkor még azt sem ismertem volna be soha magamnak hangosan, hogy meleg vagyok. Más ember volam még akkor, és belefért az életembe ez az önámítás, és nem találtam furcsának, hogy szinte kétnaponta meglátogatom azt a bizonyos oldalt, hogy újabb férfiak képeit nézegessem.

Ez az oldal peig a Bigmuscle volt.

Itt rengeteg, főleg amerikai pasas van fönnt, akik valami hihetetlen jó kondiban vannak. Mindig csodálkoztam, hogy lehet ez. Először azt gondoltam Amerikában minden meleg egy testközpontú fitnessgép. Nos, az tény, hogy sokkal nagyobb arányuk az, mint mondjuk idehaza, azonban a titok nem ez. Évekkel később beregisztráltam a Bigmuscle-re, és napokon belül törölték a regisztrációmat azzal az indokkal, hogy a testalkatom nem felel meg az oldal követelményeinek.

WTF?

Sehol nem olvastam semmiféle követelményekről. Ránéz egy admin a képeidre és önkényesen eldönti, hogy bigmuscle guy vagy-e, vagy sem. Ez persze felbaszott, de azt be kellett látnom, hogy 20 évesen tényleg nem voltam egy izomkolosszus. Ráadásul kapsz vígaszdíjat is, ugyanis az egyéb aloldalakra regisztrálhatsz bármilyen testalkattal.

Nosza, irány a BigmuscleBears! Ez lényegében ugyan az, mint a korábbi oldal, azzal a különbséggel, hogy kicsit több a medve rajta. Magyarok itt sincsenek túl sokan, de ha jól megy az angol egy nemzetközi hookup simán összehozható. Én is meglepődtem, amikor a site no.1 kedvence akart találkozni velem! Szóval sikerélmény megvolt, mindenkinek csak ajánlani tudom. Fantasztikus fickók, jó társaság.

A legtöbb profil tartalmaz arcképet is, de ez nem követelmény. Az egészalakos kép viszont az. Nem szabad aktus közbeni képet feltenni, vagy olyat, ahol a kezed érinti a péniszed, kivéve ha teljesen takarod vele. Hülye szabály, nem tudom mi értelme van...

Ha regisztrálsz hozzáférést kapsz a videó chat-hez is, ami szintén egész jó. Van egy csomó állandóan jelenlévő tag és persze mindig láthatsz valakit recskázni, ha ez az ami érdekel. Mert hát kit ne érdekelne?

Még két aloldal létezik a Bigmuscleleather a bőrszerkók kedvelőinek és a Bigmusclecollege az egyetemista korú fiatal srácoknak. Ezek sokkal kisebb oldalak, mint az első kettő.

Másik klassz nemzetközi társkereső oldald a Dudesnude.

Itt már viszonylag sok magyar is regisztrált felhasználó. Itt is van egy chat, bár ez meglehetősen kaotikus a BM chat-hez viszonyítva. A legfontosabb különbség, hogy ide bármilyen kép feltölthető, így rengeteg amatőr pornó fotót találni, és akkor még nem is beszéltem a videókról. Videót is feltölthetsz magadról, ezáltal a hely egy aranybányává válik az amatőr pornófilmek kedvelői számára. Ráadásul a filmek menthetők is. Cool.

Érdemes még megemlíteni az Eurowoof-ot és nemzetközi társát a Bearworld-öt. Ha az egyikre regisztrálsz autómatikusan tag leszel a másikon is. Feltétel, hogy a profilképednek arcképnek kell lennie. A regisztráció után néhány napig elérhető minden funkció, azonban egy idő után, ha nem vagy támogató tag, elveszíted ezeket a privilégiumokat. Igazából nem vészes, nekem legjobban az hiányzik, hogy nem enged testalkat szerint keresni.

A nemzetközi keresők sorát a Gayromeo-val zárom. Itt is sok a magyar felhasználó, és itt is vannak korlátozások a nem előfizető tagok számára, de ezek nem zavaróak. Ráadásul péntekenként happy friday van, amikor minden funkció elérhetővé válik mindenkinek. Tetszik hogy jelzi, ha a figyelőlistád valamelyik tagja éppen online.

Néhány erős különbség azért megfigyelhető a magyar és a külföldi felhasználók között.

A magyarok közül sokan nem tesznek fel arcképet, vagy nem tesznek fel meztelen képet. Mindkettőnek a hiánya zavaró tud lenni, de igazából megértem. Főleg az arckép hiányát. Ha már a testét sem mutatja meg, akkor azonban hajlamos vagyok feltételezni, hogy valami rejtegetnivalója van.

A magyarok közül sokan félreértelmezik a becenév fogalmát. A külföldiek minél macsóbb beceneveket választanak magunak, pl HorsehungJoe. Ezzel szemben a magyarok hajlamosak ilyeneket beírni, hogy: Józsika. Ezt nem tudom hová rakni, de egy ilyen név alapból képes lelohasztani elriasztani.

A magyarok közül sokan nem írnak semmit a profiljukba. És nem csak a külföldi oldalakon, hanem az olyanokon sem, ahol sok a magyar, vagy csak magyar van. Ezt sem értem. Egy hely ahol reklámozhatnád magad, kidomboríthatnád az előnyeidet, erre üresen hagyod? Hogy a fenébe akarod így bárkinek is felkelteni az érdeklődését? Tudom, hogy nekünk, mint nemzetnek ez nehezünkre esik. Kicsi korunktól fogva azt nevelik belénk, hogy ne hencegjünk az erényeinkkel, de vannak szituációk, amikor ezt igenis meg kell tenni. Ez pedig ilyen.

A magyar oldalak közül talán a legjobb a Gaybears. Itt is főleg medvéket találni, bár nincsenek testalkatbeli megkötések. Ezen kívül csak a Gay.hu-t és a Gaypoint-ot ismerem, mint magyar társkeresőt. Ezek nem igazán az én világom. Nagyon sok rajtuk a "Szia, ismizünk?" nyunyó, nincs chat és nehéz megfelelő partnert találnom rajtuk a fentebb felsorolt "hungaricum" okok miatt.

Mégis jelenleg is úgy érzem, hogy a társkeresőkön keresztül van a legtöbb esélyem rá, hogy meleg férfiakkal ismerkedjek meg. A hazai melegbárok/szaunák nem igazán vonzanak, mert eddig szinte semmi jót nem hallottam róluk. Cáfoljatok meg kommentben, ha nem így van. Várom a javaslatokat jó helyekket kapcsolatban!

Ha tudtok esetleg valami egyéb klassz társkeresőt is, azt is megírhatjátok!

Kicsi korom óta lenyűgöznek a tetoválások. Szerintem 10 éves koromig szinte folyamatosan viseltem egy-egy lemosható tetoválást, amit általában rágókhoz mellékeltek akkoriban. Most is előttem van a szüleim döbbent arca, amikor először kijelentettem, hogy nekem lesz tetoválásom. A legfőbb ellenérvük az volt, hogy " De mi lesz majd ha megöregszel? Szégyellni fogod! "

Hát tetoválásom még nincs, mert igazuk volt abban, hogy mai fejjel szégyellnék egy hupikék törpikét mondjuk, ami 5 évesen a kedvenc motívumaim közé tartozott. Sarkítok ugyan, de félek, hogy pár év múlva megváltozik annyira az ízlésem, hogy egy aktuálisan cool-nak tartott motívumot addigra megútáljak.

Úgy érzem, ha csináltatok egy tetkót, akkor fontos eseményhez kell kötődjön. Nincs értelme "csak úgy". Kell egy alkalom. Legjobban a "törzsi" minták tetszenek, de ha azt valaki túladagolja úgy fog kinézni mint egy zebra. Különösen bejönnek a törzsi motívumokból kialakított állatalakok, nomeg persze a medve nyomok :) Tetszenek a hagyományokon alapuló minták is, pl a szamoai, vagy a kelta tetoválások, azonban ezt akkor érezném megfelelőnek a testemen, ha kötne is bármi az eredetéhez, teszem azt olyan származású lennék, vagy ilyesmi.

Bejönnek a tipikus "biker" tetoválások is, amikor valakinek az egész karja ki van varrva. Ha csináltatok tetoválást, vagy egyetlen egyet fogok, vagy pedig egy csomót, hogy teljesen fedjen. Középút nincs. :)

Abban viszont nem volt igaza a szüleimnek, hogy idősebb fejjel szégyellni kéne a tetoválásokat. Nekem nagyon tetszik a tetoválás egy középkorú, vagy akár egy idősebb férfin is. Valahogy azt sugallja, hogy voltak vad évei, még ha idősebb korára meg is állapodott (szelidült).

Ezt mindig izgalmasnak találtam. Egyetlen kivétel van ebben a témában, az pedig az igénytelen "sittes" tetkó. Na az pont az ellenkezőjét sugallja számomra. Azt hogy voltak nagyon mély pontok az illető életében, és inkább szánalmat ébreszt.

És hogy miért írom le mindezt? Mert a hét képe egy érett férfi tele tetoválásokkal. Nem tudom ki ő, de sok meleg megmozduláson jelen van. Folsom street fair-en, Dore Alley fair-en és még egy csomó egyéb megelparádén is láttam már. Azaz csak a fotókon, sajnos még sosem jutottam el ilyen rendezvényre. Ez a kép egy "Bear cruise"-on készült. Igen, léteznek külön meleg medvéknek szóló luxushajós körutazások, de ebbe ne is menjünk bele jobban. Túl izgató a dolog ahhoz hogy hideg fejjel végig tudjam gondolni a benne rejlő lehetőségeket. ;)

Nektek van/akartok tetkót? Milyen motívumok tetszenek leginkább?

"Szerintetek melyikük a nő?"

-Ennél hülyébb kérdést el sem tudok képzelni. Útálom ezt a kérdést. Szinte folyton ez az első dolog, ami a homoszexualitással kapcsolatban felmerül az ismerőseim közt. Az apám egyszer találkozott egy meleg párral, és azóta is erről mesél ha a téma előjön. Ott ülnek a barátokkal, és a rokonokkal az asztalnál, és hangosan röhögnek azon, hogy vajon melyikük mosogat, és melyikük mossa a zoknikat? Persze ezután felmerülnek mocskosabb témák is...

Én pedig majd felrobbanok magamban, de nem fakadhatok ki és igazíthatom helyre őket, mert félek hogy lebuktatom magam vele. Pedig ha tudnák, hogy egy kakukktojás is figyel köztük...

Azt hittem ez a szűklátókörűség csak az idősebb korosztályra jellemző. De nem. A minap a barátaimmal találkoztunk egy meleg párral. Már régóta ismerjük őket, tudjuk róluk, hogy melegek, szóval nem volt semmi meglepetés. Később azonban újra felmerült a téma, és a barátaim is azt kezdték találgatni, vajon melyikük a nő? Végül arra jutottak, hogy biztos, hogy a "kissebbik", mert az feminínebb.

Aarrgh...

Miért kéne egy meleg kapcsolatnak a klasszikus nő-férfi viszonyra épülnie? Azért vonzódom a férfiakhoz, mert FÉRFIAK! Nem akarom hogy nőként viselkedjenek. Persze vannak nőies buzik is, akiket gyűjtőnéven nyunyónak hív a szleng, és biztos van akinek ez jön be, de nekem nem. És szerintem ezzel azért sokan így vannak még rajtam kívül.

És miért olyan fontos, hogy ki végzi a nőies házimunkákat? Ha egy férfi teszem azt egyedül él, akkor maga kénytelen végezni minden házimunkát, a nőieseket is. Hányok ettől a macsó heteró hozzáállástól, hogy a férfi nem hajlandó mosogatni, vagy porszívózni. Apám pl ilyen. Sosem mosogatna, mert az a nő dolga.

Ha én heteró lennék, biztos hogy nem osztanám fel a házimunkát női és férfi oldalra. Igyekeznék minél többet segíteni a páromnak. Nem erről kéne szóljon a dolog?

És elérkeztünk a szexhez. Úgy veszem észre, hogy a meleg világban is sokan túl nagy hangsúlyt helyeznek a szexuális szerepekre. Sokan félnek beismerni, hogy bottom-ok, mert szégyellik, sokan pedig túl macsók ahhoz, hogy egyáltalán kipróbálják. Pedig szerintem két férfi, férfiként egy kapcsolatban úgy működhet a legegészségesebben, ha mindketten készek adni is nem csak kapni. Oké, ez most lehet hogy pont a fordítottja annak, amit mondani akarok, de értitek a lényeget. Én pl sosem mennék bele egy kapcsolatba egy totál top-al, mert nem érzem igazságosnak. Ugyan így nem kényszeríteném magam senkire totál top-ként. Persze, ha ő ezt akarja, azzal nincs bajom, a lényeg az, hogy kész vagyok áldozatot hozni a másikért. Nem erről kéne szóljon a dolog?

Hihetetlen, de régen rengeteget néztem tv-t. Hihetetlen, mert mára az internet teljesen kiszorította az életemből a tv-t, és régen el sem tudtam volna képzelni az életet nélküle. Gyerek koromban valóságos elvonási tüneteim voltak, ha egy hétvégét a nagyszülőknél kellett tölteni, ahol se kábel tv, se videó nem volt. Aztán később a zenecsatornákon lógtam folyamatosan. Ez még jóval azelőtt volt, hogy főműsoridőben 80%-ban csak idióta valóságshow-klónokat sugároztak volna. Akkor még élvezhetőbb volt az adásuk.

Szóval sorra jöttek a videóklippek, és megfigyeltem, hogy bizonyos klippekről nem tudok elkapcsolni, még akkor sem ha zeneileg bizony nem az én világom voltak. Már akkor sejtettem, hogy miért van ez, de a választ még magamban sem mertem kimondani, annyira megijesztett.

Az egyik ilyen klip George Michael-től az Outside.

Mindenki ismeri ennek a klippnek a történetét. Én is ismertem már akkor is, bár annyira azért nem voltam járatos a témában, hogy a "let's go outside" kifejezésből levágjam, hogy az out-olásról van szó. Ilyen fogalmakat akkor még nem ismertem, és valószínűleg ennek a klippnek a végén láttam először férfiakat csókolózni a tv-ben. Emiatt minden alkalommal végig kellett néznem a klippet, emiatt, és George Michael zsaru uniformisa miatt. Nem is tudom melyik dolog izgatott jobban. Akkoriban a csapból is ez a dal folyt. Állandóan ment a kilppje, nekem pedig ügyeskednem kellett hogy a tesómnak ne tünjön fel, hogy állandóan ezt nézem. A húgom ugyanis útálta ezt a számot. Érthető is, nem csodálom hogy kiakasztotta, hogy Georgie-boy a másik kapura játszik...

A másik dal, amivel ügyeskednem kellett az Right said Fred-től a You're my mate.

Soha semmilyen referenciát nem találtam arra vonatkozóan hogy az együttes bármilyen kapcsolatban állna a homoszexualitással... de apám... nézzétek meg ezt a klippet! Egyszerűen nem bírom levenni a tekintetem arról a mellkasról... és még a szövege is okot ad a fantáziálásra (azaz fan-bait -így nevezik az olyan szituációkat, melyek okot adhatnak slash történetek írására lásd: képregényes bejegyzés). Hát én nem tiltakoznék sokat, ha egy ilyen "mate" inni hívna... csak az a baj, hogy ilyenkor mindig odáig kalandoznak a gondolataim, hogy mi történne ha már mindketten részegek vagyunk :)

Ezt a számot sem tudtam nyugodtan végignézni soha, mert a tesóm ezt is útálta. Nem szereti az ilyen tingli-tangli zenéket, és általában én sem. Ezért meglepte, ha én végig akartam nézni.

Végre egy dal, amit mindig nyugodtan végig tudtam nézni.

Madonna: Don't tell me

Madonna szerencsére a tesóm világképébe is belepasszol. Kicsi korunk óta nagy Madonna fan-ek vagyunk, így ezzen a dalon sosem volt vita. Ami számomra különleges benne az az, hogy nehezemre esik Madonnára fókuszálni miközben nézem. Azok a cowboy-ok valami eszméletlenül szexik. Mondom ezt úgy, hogy egyébként nem is lennének az eseteim. Túl fiatalok az én ízlésemnek, meg túl "szépfiúk". De az összkép mégis fenomenális. Azt hiszem a mozgásuk fog meg leginkább.

A "Dolgok amiket ki akarok próbálni, mielőtt meghalok" listámra ekkor felkerült a linedancing. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lehet ezt ilyen szinten megtanulni, mint pl ezen a videón:

Egész jó vagyok Dance Dance Revolution-ben, de ez akkor is sok nekem. Eszméletlen mennyi férfiasságot áraszt ez a tánc, ugyanakkor nagyon bonyolultnak tűnik, mégis olyan laza eleganciával táncolják... Fel nem fogom, de egyszer megtanulom, ha addig élek is.

Ezidáig legközelebb az általános iskolai táncórákon kerültem hozzá. Útáltam oda járni, nem bírtam a tanárt, nem tudtam megjegyezni azt a sok hülye táncot, a keringőktől a csacsacsáig mindent tanultunk... és útáltam azt a lobbizást is, amit a lányok folytattak azért, hogy a kívánt fiú legyen a párjuk. A tanfolyam vége felé értünk a "western tánchoz".

Na gondoltam, végre valami hasznos is...

De nem. Mi valami körtáncot tanultunk, ami abszolut nem hasonlított ehhez, és egyfolytában tapsikolni kellett benne. Még 12 évesen is égő volt. Ja, és a zene amire táncolni kellett kísértetiesen hasonlított erre:

Fuh, ez a bejegyzés fantasztikus "embedd-képességem" prezentációjává vált. Remélem azért nem bánjátok.

:)

A hét képe rovatomban egyik legújabb és ugyanakkor legrégebbi netes crush-om látható. Érdekes, hogy amikor a neten először forró talajra merészkedtem olyan 19-20 éves lehettem. Átnéztem pár társkereső kínálatát és ez a pasas volt szinte az első, akitől lementettem pár képet. Ekkor ismerkedtem még csak a "bear" fogalmával, és ekkor ismertem fel, hogy pontosan ez az a kategória, ami nekem kell. Erre rábukkantam a fotóira, és a legszimpatikusabb az volt benne, hogy medvenyomok vannak a jobb karjára tetoválva. Úgy éreztem menő dolog, hogy ezzel felvállalja a hovatartozását a világ előtt, ugyanakkor mégis, csak egy bizonyos csoport számára egyértelmű a mondandója. Néha elábrándozom arról, milyen klassz lenne, ha lenne egy bevett jelrendszer, amit csak a melegek értenek, és egyértelműen jelezni tudná minden férfi az utcán, hogy mit akar és mire kapható. Tudom ott a "kendő-kód" de az elég elavult, és ... buzis. Bár érdekes, hogy minden "heteró" haverom kapásból vágja, hogy melyik színű kendő mit jelent...

Szóval emiatt tetszett meg akkoriban ez a férfi, és aztán el is felejtkeztem róla. Gondolom társra talált, és levette a profilját. Nemrég azonban újra feltünt, és bár partner kapcsolatban él, azért kapható egy-egy hookup-ra (legalábbis a profilja szerint). Így majndem 10 év elteltével már teljesen más szemmel nézek rá. Külsőleg szerintem csak előnyére változott, egyértelműen 10/10. Azonban én is változtam ez alatt az idő alatt, és belegondoltam vajon hol leszek mégegyszer ennyi idő elteltével.

Abban a korban vagyok, amikor a legtöbb férfi családot alapít. Hol leszek egy 10 évvel későbbi fényképen? Egy családi ház szépen gondozott kertjében, szerető feleség által átölelve, miközben a gyerekek a kutyával játszanak a háttérben?

Vagy egy macsó bikaként pózolva egy verda mellett, aminek a nevem a rendszáma? Egy hasonló kaliberű partnerrel, akit imádok?

Az a baj, hogy ha ránézek a képre egyértelműen ezt az életet akarom. Azonban később mindig visszaférkőzik az agyamba a "normális" élet lehetősége is. A legrosszabb pedig az, hogy ha nem döntök egyértelműen a kettő közt, akkor egyiket sem fogom megkapni, és ez borzasztó. Elvégre a felvázolt két életút egy dologban közös. Mindkettő BOLDOG. Számít akkor igazán a köztük lévő különbség? Nem az a lényeg, hogy boldog legyek valakivel?

GB legutóbbi bejegyzése kapcsán jutott eszembe néhány gondolat.

A minap az utcán sétáltam. Szép napsütés, hulló színes falevelek... és egy srác görkorival, fülhallgatóval, amint önfeledten piruettezik a levélesőben. Igen, profi lehet, mert én ilyen figurákat eddig csak jégen láttam, balettáncos alkatú lányoktól. Erre itt ez a viszonylag nagydarab, szőrös srác, egy Zohan-t is megszégyenítő levágott farmerben, amiből tényleg éppen hogy nem fittyent még ki a lényeg, viszont a vastag szőrös combjait teljesen látni engedte... (kábé pont úgy nézett ki, mint a mellékelt ábra mutatja.)

Mindeközben pedig olyan fordulatokat, és piruetteket mutat be, amitől minden járókelő szája tátva maradt. Csukott szemmel, és láthatóan élvezve a zenét, amit csak ő hallott. Bizarr (és egyúttal furcsa módon izgató) látványt nyújtott. Nem mondom, hogy homoszexuális volt, hisz nem tudhatom, az viszont biztos, hogy erősen eltért a társadalmilag elfogadott normáktól. A legtöbb ember azonban csak megmosolyogta, esetleg megállt és nézte egy darabig. Örülök, hogy senki nem vágott hozzá záptojást. :)

A hét képe rovatomban ma a szokásostól eltérően a fantázia teremtményei kerülnek reflektorfénybe. A meleg témájú képregények a képregény szubkultúrán belül is szubkultúrának számítanak. Természetesen a képregény rajongók közt is sokan idegenkednek ettől a témától, ez rendben is van, azonban a téma kedvelői között fura módon meglepően sok a lány. Hogy miért is van ez, arra mindjárt rávilágítok.

Az írásomhoz használt illusztrációk egy férfi művei, melyek a Deviantart-on megtekinthetők. Érdemes körülnézni nála, mert szerintem valami hihetetlen jól képes megragadni a férfi nem szépségét. Képei kellemesen erotikusak, kellően férfiasak, és eszméletlenül izgatóak. :)

De térjünk vissza a lányokra. A történet japánban kezdődik. A homoerotikus képregények talán legismertebb ága a Yaoi. A yaoi a japán mangák (képregények) egy formája, melyet általában lányok írnak lányoknak, és a fő téma a férfiak (inkább fiúk) közti szerelem. A szereplők általában fiatal fiúk, úgynevezett "bishonen"-ek (szépfiúk). A yaoi talán a már korábban emlegetett "twink" pornófilmekhez áll közel, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb yaoiban a romantikán van  hangsúly, nem pedig magán a pornográfián. A rajzstílus is egyedi, a szereplő fiúk, akár rövid hajú lányoknak is beillenének. Másodlagos nemi jellegeket teljesen nélkülöznek. Szőrös, férfiasan izmos test szóba sem jöhet az ilyen alkotásoknál. Meglepő módon azonban, a domináns-szubmisszív kapcsolatok ábrázolása szintén gyakori ezekben a művekben. A manga ezen fajtája teljesen elfogadott japánban. Senki nem botránkozik meg azon, ha egy lány ilyesmit olvas. Japán hozzáállása a homoszexualitáshoz egyébként is elég egyedi, hiszen a feudális japánban a szamurájok közt pozitív tulajdonságnak számított a "férfiszerelmre való képesség".

A yaoi mellett mindeképp meg kell említeni a Slash fogalmát is. A slash olyan rajongói alkotás, ahol általában már létező karaktereket állítanak szexuális viszonyba. Az elnevezés a perjelre utal, ezzel jelzik ki kivel van párosítva, ha vicces akarnék lenni azt is mondhatnám "pároztatva". A Slash lehet írott mű, de akár rajz, vagy photoshop-os fotómódosítás is. gyakran homoszexuális témájú, és a karakterek bárhonnan eredhetnek. Itt jön be a Rule 34. Az internet 34. szabálya ugyanis az, hogy ha valami létezik, akkor abból létezik pornó is. (Nem hiszitek? Írjátok be a google-be hogy rule 34!) Szóval a rule 34-t én annyival egészíteném ki, hogy ha valami létezik, abból létezik pornó és slash is. Ezeket a slash yaoikat általában rajongók rajzolják és jellemzően a japán precizitásra, ezek a rajongói képregények minőségben nagyon közel állnak a profi művekhez. Rajzolóik és íróik gyakran nagy népszerűségre tesznek szert és ez jó ugódeszka egy valódi manga kiadóhoz való bekerüléshez. Műveiket általában képregényfesztiválokon árulják, limitált kiadásban, természetesen gyakran megsértve a copyright jogokat is, a már létező karakterek felhasználásával.

A yaoi manga egy másik, sokkal kevésbé általánosan elfogadott vonala a Bara. Ezeket a képregényeket általában fiúk írják fiúk részére. Szereplői férfias, izmos, szőrös férfiak, és bár lényeges elem a romantika, itt azért már kőkeményen hangsúlyt fektetnek magára a szexre is. A bara vonulat sokkal kevésbé elterjedt japánban, mint a sima yaoi. Persze vannak kiadványok, melyekben rendszeresen jelennek meg ilyen művek, pl a "Kinniku otoko" (izmos férfi), vagy a "G-men" magazinok, de ezek számban eltörpülnek a lányoknak szóló yaoi kiadványok mellett. Érdekes módon a férfiaknak szóló homoszexualitás manapság Japánban sem annyira elfogadott jelenség, ott is inkább  underground vonalat jelent.

Ezekben a képregényekben is általában a férfiak közti szerelem az elsődleges téma, azonban a testiség bemutatásával együtt. Természetesen itt is előfordulnak durvább, domináns-szubmisszív kapcsolatot bemutató történekek is, sőt itt bizony már gyakoriak a véres, kínzásokkal járó sado-mazo alkotások is. Azért erősen hangúlyozandó a japánok erőszakhoz való egyéni hozzáállása, mely már a gyerekeknek készült rajzfilmjeiket is élesen megkülönbözteti egyéb országok alkotásaitól.

Ebben a témában az egyik legnagyobb alkotó Gengoroh Tagame. Vigyázat, csak az kattintson a linkre, akit tényleg érdekel! Erősen NSFW tartalmat fogtok találni, pedig ez, hivatalos oldal révén csak egy kis ízelítőt mutat Tagame műveiből.

Ha a japán képregényeket teljesen ki akarjuk vesézni mindenképp meg kell említenünk még a Furry-t. Nos, a furry, legtöbbször szintén homoszexuális témájú, és khm... a főszereplők állatok. Ezt a témát magam is sokáig kerültem, és nem értettem mitől ennyire népszerű. Azt hiszem egy más szemlélet szükségeltetik hozzá. Ez nem animál pornó, amit én személy szerint mélységesen elítélek, ez sokkal inkább egy mese, állatszereplőkkel, ami jelen esetben erotikus. Még mindig fenntartásokkal kezelem a témát, de el kell ismernem, hogy felizgatnak ezek a tesztoszteronbomba állatok. Kedvenc alkotóm a témában Grisser. Mondanom sem kell, hogy a furry-ben is megtalálható minden a kőkemény pornótól a lágy, romantikus erotikáig. Grisser Sean & Leon sorozata, amelyikből az utolsó kép is származik inkább a lightosabb erotika vonalát képviseli, és bár Grisser egyéb művei nem szűkölködnek a hardcore jelenetekeben, engem mégis ez a könnyedebb, romantikus sorozat volt az, ami megnyert a téma számára.

A japán képregényeket ezzel lezártam, később sorra veszem az amerikai és az európai homoerotikus alkotásokat és alkotókat is. Addig is zárásként egy aranyos jelenet a Sean & Leon-ból.